🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > Tízparancsolat
következő 🡲

Tízparancsolat (gör. Dekalogosz, ‘tíz szó’; lat. Decalogus): görög egyházi íróktól származó szakkifejezés azoknak a parancsoknak a jelölésére, melyeket a Kiv 34,28 szerint Mózes Jahve utasítására, v. a MTörv 4,13; 10,4 szerint maga Jahve két kőtáblára írt, és melyek alapján Jahve a Sinai hegyen →szövetséget kötött; azoknak az alapvető követelményeknek a foglalata, melyeket Izr. fiaival szemben Jahve ill. a vallásuk támasztott. – I. A ~ az ÓSz-ben. A ~ szövegét a Pentateuchus két helyen is tartalmazza: Kiv 20,1–17 és MTörv 5,6–21. A két szövegrész – egész kis eltéréseket kivéve – fedi egymást, úgyhogy egyazon alapszöveg 2 változatának tekinthetők, mely alapszövegből bizonyos elemeket más formában a Lev 19 is megőrzött. Figyelmet érdemlő eltérést mutat az utolsó parancs: a MTörv – társad. törekvései jegyében – kiemeli az asszonyt a bírvágy (→kívánság) egyéb tárgyai közül, és külön megfogalmazza elkívánásának tilalmát. A ~ legrégibb szövegét a Nash-papirusz őrzi (→bibliai kéziratok); a mai maszoréta szöveghez képest csak jelentéktelen eltéréseket mutat. – Hogy a parancsok száma 10, ahhoz nem fér kétség, hiszen már maga az ÓSz is ,tíz szó’-nak mondja ezeket a parancsokat (34,28; MTörv 4,13; 10,4), és a hagyomány is teljesen egységes ebben a kérdésben, de a ~ tagolását illetően már nem ennyire egyezők a vélemények. Tartalmi szempontból a következő tagolódás látszik természetesnek: (Bevezetés) Én vagyok az Úr, a te Istened... (Kiv 20,2); I. Senki mást ne tekints Istennek, csak engem (20,3); II. Ne csinálj magadnak faragott képet... (20,4–6); III. Uradnak, Istenednek nevét ne vedd hiába... (20,7); IV. Gondolj a szombatra és szenteld meg... (20,8–11): V. Tiszteld apádat és anyádat... (20,12); VI. Ne ölj (20,13); VII. Ne törj házasságot (20,14); VIII. Ne lopj (20,15); IX. Ne tégy hamis tanúságot embertársad ellen (20,16); X. Ne kívánd el embertársad házát... (20,17). – A formatört. kutatás egy eredetileg más listával számol: a IV. és V. parancs szembeötlő módon más stílust képvisel, mely a bölcsességi irod-mal rokon; a IV. parancs valójában két parancs foglalata (hétköznap dolgozni kell, a szombatot pedig nyugalomban kell tölteni). A. Alt írásai óta bebizonyítottnak tekinthető, hogy a VIII. parancs a szabad ember elrablásának tilalmát jelenti. A 20. f-ben a X. parancs nemcsak más javainak elkívánását tiltja, hanem (J. J. Stamm szerint) azokat a mesterkedéseket is, melyek a megkívánt javak megszerzéséhez vezetnek. Ezt a VIII. parancson túlvezető finomítást a MTörv 5 is folytatta: a feleség elkívánásának tilalma a ház és az egyéb javak előtt kapott helyet, azoktól elkülönítve, ezenkívül a bölcsességi irod. hatására az eredeti szó helyébe tényleges elkívánásra, konkrét bírvágyra utaló kifejezés került. A deuteronomikus változat hatása a LXX-ban a Kiv 20,17 esetében is érvényesült. – Mivel ebben a változatban az utolsó parancs mintha kettős parancs volna, már Órigenész kortársai közt is akadtak, akik vele és az atyák többségével szemben a →bálványimádás és a →képmások tiszteletének tilalmát összevonták mint I. parancsot, más tulajdona elkívánásának tilalmát pedig 2 részre bontották: a feleség elkívánásának és az egyéb javak elkívánásának tilalmára (IX. és X. parancs). Ezt a tagolást Alexandriai Kelemen (Sztrómateisz 6,16) és Szt Ágoston (Quaestiones in Ex 71), majd az ő páldájukra sok egyhatya is magáévá tette, úgyhogy mind a róm. egyh-ban, mind az evangélikusok körében általánossá vált. Ezzel szemben a Talmud, továbbá Philo (De Decalogo 65–106), Josephus Flavius (ZsidTört 3,5,5) és a Szt Ágoston előtt élt egyhatyák zöme (Nazianzi Szt Gergely, Szt Jeromos stb.) a képmások tiszteletének tilalmát a II. parancsnak tekintették, és a X. parancsba beleértették a bírvágy tilalmának minden részletét. Ezt a felosztást tették magukévá – az atyák, főleg a gör. atyák többségének véleménye alapján – a görögkeletiek (az ortodoxok) és a kálvinisták. Annyi bizonyos, hogy Izr. fiainak gondolkodásmódjához ez áll közelebb. – A ~ot mint szerződést táblára írták, így okmányául szolgált annak a szövetségnek, melyet Jahve kötött népével. A ~ volt az alapja az első szövetségnek, melyet Mózes közvetített (24,3–8;. 24,12; vsz. a ~ra vonatkozik, nem a →Szövetség könyvére). – 2. A ~ az Úsz-ben. Jézus átvette a ~ot, de kinyilatkoztatta a Szentlélek  erejét is, mely a Törvény betűjében hat. Olyan igazságról prédikált, mely „felülmúlja az írástudókét és a farizeusokét” (Mt 5,20) és a pogányokét is (vö. Mt 5,46–47). A parancsolatok összes követelményét megvilágította:  „Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Ne ölj! ... Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart testvérével.” (Mt 5,21–22.) Amikor megkérdezik tőle: „Melyik a főparancs a törvényben?” (Mt 22,36), Jézus így válaszol: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták” (Mt 22,37–40; vö. MTörv 6,5; Lev 19,18.). A ~ot a szeretet e kettős és egyetlen parancsának fényében kell értelmeznünk, mely a törvény teljessége: „Hiszen a parancs: ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, a másét ne kívánd, s ami egyéb parancs még van, mind ebben az egyben tetőződik: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. A szeretet nem tesz rosszat az embertásnak. A törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet.” (Róm 13, 9–10). – 3. A tanító Egyház a ~-ot a →természetes erkölcsi törvény kinyilatkoztatott formájának tekinti,  a katekézisben is az alapismeretek között tanítja. Szövege m-ul a 16. sz. elejéről a Jordánszky-, a Peer- és a Kazinczy-kódexben maradt ránk. **

Almásy József: A ~ a közéletben. Bp., 1942. – LThK III:199. – Kirschbaum IV:564. – BL:1833. – VS 13–14.  – Schütz 1993:393. – KEK 2052–74. – KEKK 434–533.

TÍZPARANCSOLAT

Kivonulás 20,2-17.

Második Törvénykönyv 5,6-21.

Kateketikai formula1

„Én vagyok az Úr,

„Én vagyok az Úr,

„Én vagyok az Úr,

a te Istened,

a te Istened,

a te Istened:

aki kivezettelek téged

aki kivezettelek téged

Egyiptom földjéről,

Egyiptom földjéről,

a szolgaság házából.

a szolgaság házából.

Ne legyenek

Ne legyenek

Ne legyenek

idegen isteneid

idegen isteneid

más isteneid

előttem.

a színem előtt.

előttem.

Ne csinálj magadnak

faragott képet,

vagy hasonmást arról,

ami fent van az égben,

vagy lenn a földön,

vagy a vizekben,

a föld alatt.

Ne borulj le

ilyen képek előtt

és ne tiszteld őket,

mert Én az Úr,

a te Istened,

féltékeny Isten vagyok.

Azoknak vétkét,

akik gyűlölnek engem,

megtorlom fiaikon,

unokáikon és dédunokáikon,

de ezredízig

irgalmasságot gyakorlok

azokkal, akik szeretnek,

és megtartják parancsaimat.

Uradnak, Istenednek nevét

Uradnak, Istenednek nevét

Ne vedd hiába

ne vedd hiába,

ne vedd hiába ...

a te Uradnak,

mert az Úr

Istenednek nevét.

nem hagyja büntetlenül azt,

aki a nevét hiába veszi.

Gondolj a szombatra

Tartsd meg a szombatot,

Megemlékezzél arról,

és szenteld meg.

hogy megszenteld.

hogy az ünnepnapokat

Hat napig dolgozzál

megszenteld.

és végezd minden munkádat;

a hetedik nap azonban

az Úrnak, a te Istenednek

szombatja;

semmiféle munkát

nem szabad végezned

sem neked, sem fiadnak,

sem lányodnak,

sem szolgádnak,

sem szolgálódnak,

sem állatodnak,

sem az idegennek,

aki kapuidon

belül tartózkodik.

Az Úr ugyanis

hat nap alatt teremtette

az eget és a földet,

a tengert és mindent,

ami bennük van,

a hetedik nap azonban

megpihent.

Ezért az Úr a szombatot

megáldotta és megszentelte.

Tiszteld atyádat és anyádat,

Tiszteld atyádat és anyádat.

Tiszteld atyádat és anyádat.

hogy sokáig élj

azon a földön,

amelyet az Úr, a te Istened

ad neked.

Ne ölj.

Ne ölj.

Ne ölj.

Ne paráználkodjál.

Ne paráználkodjál.

Ne paráználkodjál.

Ne lopj.

Ne lopj.

Ne lopj.

Ne szólj hamis tanúságot

Ne szólj hamis tanúságot

Ne szólj hamis tanúságot

felebarátod ellen.

felebarátod ellen.

felebarátod ellen.

Ne kívánd

Ne kívánd

Ne kívánd

felebarátod házát:

felebarátod feleségét.

feleségét.

Ne kívánd

Ne kívánd (...)

Ne kívánd

feleségét,

semmijét, ami az övé.”

a javait.”

szolgáját,

szolgálóját,

ökrét,

szamarát,

sem más egyebet,

ami az övé.”

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.