🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > állhatatosság
következő 🡲

állhatatosság: 1. kegyelemben megmaradás (lat. perseverantia): a megigazult ember kitartása a kegyelem állapotában. - Fajtái: a, mindvégig való, tökéletes (p. finalis perfecta): ha valaki egész életén át kitart; ideigtartó, tökéletlen (p. temporalis imperfecta): ha csak hosszabb ideig tart ki. - b, passzív: ha a halál a kegyelem állapotában éri az embert (ez egyedül Isten végzésétől függ); aktív: a bűn elleni harc és az erények gyakorlásának tudatosságával. - Az egyh. nyilatkozatok csak a mindvégig való ~ról beszélnek. A trienti zsin. a reformátorokkal szemben azt tanítja, hogy a megigazult ember sem tud külön kegyelmi segítség nélkül a jóban kitartani, de kegyelmi segítséggel megteheti (D 832). Rendes körülmények között nincs abszolút bizonyosságunk az üdvösségről (D 826), de kötelességünk, hogy bízzunk Isten hatékony segítségében (D 806). Hasonló módon beszélt már az orange-i zsin. is (D 183, 192). A Szentírás igazolja, hogy segítő kegyelemre minden üdvös cselekedethez szükségünk van („nélkülem semmit sem tehettek”; Jn 15,5). Mivel kísértések kívülről és belülről állandóan érik az embert, állandó segítségre szorulunk, de ez nem azonos a megigazulás kegyelmével, hanem külön segítő kegyelem (Mt 6,13; Lk 21,36; Fil 1,6). Az ~ kegyelméről először Szt Ágoston beszélt (De dono perseverantiae). Szt Tamás megkülönbözteti a halálig való ~ lehetőségét és tényét. Az első benne van a megigazulás kegyelmében, de erkölcsi gyengeségünk miatt a megvalósításhoz külön segítségre szorulunk (STh I-II. 109,9). Az emberi akarat nem tudja magát a jóban megszilárdítani. A mindvégig való ~ kegyelméért csak imádkozhatunk, de azt nem tudjuk kiérdemelni (uo. 114,9 ad 1). A Tridentinum utáni teol. megkísérelte megmagyarázni a „különleges segítség” lényegét: a kegyelmek sorozatából és a gondviselés védelméből áll. A mindvégig való ~ „nagy ajándék” (D 826), és Isten független szabadsággal ajándékozza választottainak. Csak attól kaphatjuk, aki „meg tudja erősíteni azt, aki áll” (Róm 14,4), s aki elesik, azt talpra állíthatja. Ahogy nem lehet teljes bizonyosságunk a predesztinációról, így a végig való ~ról sem, de kötelességünk, hogy mindkettőt reméljük. Formálisan ez az ajándék abban a kegyelemben valósul meg, amely a halál óráján velünk van, és biztosítja Istennel való kapcsolatunkat. Az egész életen át való mentesség a bűntől olyan kiváltság, melyet az Egyh. csak Mária esetében ismer el (D 833). - 2. (lat. perseverantia és constantia): a →bátorság részerénye, mellyel az ember kitart az erények gyakorlásában. ÓSz-i példaképei Ábrahám, Izsák, Noé, Dávid, Jób, a makkabeus vt-k. Az ÚSz-ben Krisztus követőinek a →hit és a →szeretet mellett egyik alaperénye. G.F.

LThK II:123. - DMC I:937. - Prümmer II:491. - BL:51.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.