Magyar Katolikus Lexikon > K > keresztény filozófia


keresztény filozófia (lat. philosophia christiana): a →filozófia történetének a Krisztus születése utáni időre eső szakasza a katolikus Egyházban. - I. A kerség megjelenése nemcsak az emberiség vallási és erkölcsi életében, de a bölcselet történetében is fordulatot hozott. A ker. tan, bár eredeti célzata szerint a legmélyebb vallási problémát, az →üdvösség mibenlétét és módját világítja meg, nagy jelentőségű megállapításokat tesz a bölcseletet legközvetlenebbül érintő kérdésekben is. Ha a bölcselet minden korban szoros, eloldhatatlan kapcsolatot mutat az uralkodó világszemlélettel, érthető, hogy a ker. világnézetnek Istenre, a világra, az emberre vonatkozó tanításai a bölcseleti gondolkodásra is mély hatást váltottak ki. - 1. A ~ istenfogalma lényegesen eltér a K-i és a hellén isteneszmétől. Az evangéliumok →Istene kilép a megközelíthetetlenség homályából, melybe alakját még a legtisztultabb keleti vallások is burkolták, anélkül, hogy a görögség ember-szabású isteneivel egy síkra ereszkedne. Isten a kerségben úgy hatja át a világot, s Krisztusban úgy egyesül az emberi nemmel, hogy ugyanakkor transzcendenciáját is teljességgel megtartja. Isten a lét teljessége, örökkévaló, mindenható szellem, aki lényét tökéletes öntudattal felfogja, értelemmel és akarattal rendelkező személy. - 2. A ~ világfogalma szerint a →világ teljes egészében, az anyagot sem véve ki, Isten szabadon alkotó teremtő tevékenységének a műve. Sem belső szükségszerűség, sem valami már meglévő anyag léte nem korlátozta Isten tevékenységét; a →teremtés semmiből való létesítés. Mivel a világ nem az isteni lényeg emanációja, Istentől különböző lényegű. Hozzá nem a lényegi azonosság köti, hanem az alkotásnak a Teremtő szellemet tükröző hasonlósága s a semmiből teremtett létnek a Teremtő fenntartó és irányító tevékenységére való rászorultsága. A világot Isten határozza meg. A ker. felfogás szerint a világ mint Isten szabad alkotása oly tökéletességű és azt a célt szolgálja, melyet Isten alkotó tevékenységében maga elé tűzött. - 3. A ~ emberfogalma. Az Istentől szabadon teremtett világban új és eredeti értelmet kap az emberi lét is. Az →ember a ker. világképben a teremtés koronája. A teste és lelke szerint Isten által teremtett első ember után is minden egyes ember lelkét közvetlen Isten teremti; ezért az ember személy voltában, szellemi képességeivel hasonlíthatatlanul magasabb módon fejezi ki az Istenhez való hasonlóságot, mint az alacsonyabb rendű lények. A teremtői aktussal megjellegzett hasonlóság etikailag az Istenhez hasonulás rendeltetését hozza magával, melyhez a leghatalmasabb lendítő erő a teremtett léleknek Teremtőjéhez és Üdvözítőjéhez vonzódó lankadatlan szeretete. Céljának betöltéséhez az ember kevés önmagának; létében teljesen Istentől függ, élethivatását is csak Isten ingyen kegyelmével, a bűneitől megszabadító irgalom s az üdvözítő szeretet hozzáhajló, felsegítő és vele együttműködő erejével valósíthatja meg. Isten irányítja gondviselő szeretetével mind az egyes ember, mind az egész emberiség sorsát. -

II. Fejlődéstörténetileg a ker. tannak a bölcselettel való szorosabb kapcsolatát, a ~ kifejlődését már az első ker. századokban elősegítette a hittartalom megértésének és spekulatív kifejtésének szükséglete, ami nélkülözhetetlenné tette a tudományos fogalmakat és módszert nyújtó fil. igénybevételét. Sürgették ezt a pogányság szellemi támadásai is, melyek a támadókéval összemérhető szellemi fegyverek használatát tették szükségessé. A kerségre tért pogány gondolkodók személyükkel is elősegítették a ker. eszmevilágnak a gör. fil-val való összefonódását. -

A ~ tört-e a →patrisztikával kezdődött (→apologéták, →Tertullianus, →alexandriai iskola, Nisszai Szt Gergely, Nazianzi Szt Gergely, →Boëthius, →Areopagita Dénes, Szt Ágoston), csúcsát a →skolasztikában érte el (Canterbury Szt Anzelm, Aquinói Szt Tamás, Szt Bonaventura), de a 20/21. sz: is él számos irányzat formájában (Emil Gilson, Jacques Maritain, Karl Rahner). A különböző árnyalatok megegyeznek abban - és ez jelenti a ~ sajátos vonását, főleg az antik gör. bölcs-tel szemben -, hogy a kozmosz helyett az embert, a világ helyett az alanyt, a térbeliség helyett az időbeliséget, a tárgyiság helyett a transzcendenciát, a sztatikus helyett a dinamikust és a személyeset állítja középpontba, tehát antropológiai fordulatot hozott a fil. tört-ében. Minőségi változást eredményezett, aminek meghatározó szerepe volt a Ny-i gondolkodásban. A ~ nem egyszerűen „kiszolgálta” a teol-t (vö. ancilla theologiae), hanem kölcsönhatásban volt vele, vissza is hatott annak fejlődésére, ugyanakkor megtartotta módszerbeli önállóságát. -

III. 1. A ~ nem vallásfil. akar lenni, hanem részben a valóság vizsgálata, amennyiben a ker. hit igazságainak irányába mutat, részben pedig a hit által elfogadott, kinyilatkoztatott ker. tanítás utólagos reflexiója, átvilágítása, amellyel elhárítja az ideológiai fertőzöttség vádját. Az ilyen fil. autonómiája, ami azonban nem jelenti ellentmondásos voltát a ker. hittel szemben, a 13. sz: nyerte ma is ismert formáját, és Aquinói Szt Tamásra vezethető vissza. - 2. A fil. fogalmi úton kialakít egyfajta átfogó, elvi létértelmezést, ugyanakkor a hit is igényt tart arra, hogy megítéljen mindent (vö. 1Kor 2,15). Ugyanez a kérdés teológiailag így fogalmazható meg: mi a term. és a kegyelem viszonya, lehetséges-e →kettős igazság? Az Egyh. tanítóhiv-a szerint a „természetes” értelem fényénél is jogunk van vizsgálni az egyes igazságokat, ez alapozza meg a fil. viszonylagos önállóságát. A term-es értelem vizsgálódása kiterjed Isten megismerhetőségére, a kinyilatkoztatás lehetőségére is. A tanítóhiv. azt is hangsúlyozta, hogy a term-es és a kegyelmi rend egyaránt Istenre mint létalapra épül, tehát nem lehet ellentmondás a kétféle megismerési mód között, és vannak olyan igazságok, amelyekben a filozofáló értelem segítségre szorul, végső tájékozódási pontot csak a kinyilatkoztatásból meríthet (az üdvösség és erkölcs kérdései). Az Egyh. kitart a hit primátusa mellett, ugyanakkor az egyes fil. ágakat, irányzatokat úgy tekinti, mint amik átvilágítják a mindenkori itt-létét, probléma-világát. - A 20. sz: a ker. tanításnak főleg az etikai és intellektuális relativizmussal, a kritikai racionalizmussal, agnoszticizmussal és materializmussal kellett szembesülnie, amelyek fil. eszközökkel támasztják alá álláspontjukat. (Ludwig Wittgenstein szerint amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell. -

Martin Heidegger a ~t hölzernes Eisen, 'fából vaskarikának' tartja.) - A kerség és fil. viszonya nemcsak a skolasztikus (netán újskolasztikus) gondolkodás felől közelíthető meg. A perszonalizmus, létfil., fenomenológia és egy alapjaira kérdező nyelvelmélet erre egyaránt alkalmas. A ~ kérdéséről legutóbb 1998: II. János Pál p. (ur. 1978-) fejtette ki a kat. Egyh. tanítását Fides et ratio c. enc-jában. R.Z.-Cs.I.

Kecskés 1943:176. - LThK II:1141. - Vigília 1963:321. (Szomor Tamás: A hívő ember és a fil.); 1964:129. (Gál Ferenc: A fil. istenérvek értéke); 1967:361. (Uő: Az emberi ész és az elrejtett Isten); 1989:406. (Bolberitz Pál: Fil. és ker. hit); 1994:230, 310, 388, 467. (Martin Heidegger: Fenomenológia és teol. Ford. Tőzsér Endre.) - Muck, Otto: Christliche Philosophie. Kevelaer, 1964. - Mérleg 1972:24. (Frederick Charles Copleston: „Sokkal több van az emberben mint absztrakt értelem...”) - II. János Pál p.: Fides et ratio enc. Ford. Diós István. Bp., 1999.

Keresztény Földmíves és Polgári Párt, Keresztény Földmíves és Iparos Párt, Keresztény Nemzeti Földmíves és Polgári Párt, Bp., 1922. jan. 16.-1926 k.: legitimista nagybirtokosok, városi polgárok, katolikus egyháziak pártja. - A Habsburgok királyságának elismerése mellett programjában szerepelt az ált., egyenlő és titkos választójog. Vez-i: Andrássy Gyula gr., →Friedrich István, Szmrecsányi György; a sajtóban (és a szakirod-ban konyhanyelven) Andrássy-pártnak v. Andrássy-Friedrich-pártnak is nevezték. 1922. V. 28-VI. 11: a nemzgyűl. választásokon 12 mandátumot szerzett: Andrássy Gyula gr. (Bp., I.), Bogya János (Tata), Cziráky György gr. (Celldömölk), Cziráky József gr. (Szombathely), Dinich Ödön (Ráckeve), →Friedrich István (Bp., III.), Huszár Elemér (Rétság), Lingauer Albin (Kőszeg), Pallavicini György őrgr. (Dombóvár), →Rakovszky István (Szécsény), Sigray Antal gr. (Körmend), Varga Gábor (Szentgotthárd). A →Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjával alkotta a →Szövetkezett Keresztény Ellenzéket. - Lapja: Magyarság (1922-44). 88

Pándi Ilona: Osztályok és pártok a Bethlen-konszolidáció időszakában. Bp., 1966. - Gergely 1977:341. - Jónás 1990:205. - Balogh-Gergely I:184.

Keresztény Földmunkások Kishaszonbérlő Szövetkezete, Bp., 1939. dec. 3.-1945?: →Czettler Jenő elgondolása alapján, a Kerszoc. Földmunkások és Földmívesek Orsz. Szöv-e keretében a nincstelenek kishaszonbérlethez jutása érdekében alakították. A ppi kartól várták, hogy támogassa a ~ célját: az Egyh. által elismert szervezetként az egyh. birtokok kishaszonbérleti törv. alapján kiadásra kerülő részének intézményes eljuttatását a kat. kisemberek kezébe, a telepítéskori közreműködést, a szakszerű lebonyolítás garantálását. A kérést azzal utasították el, hogy a ~ megbízásával a ppi kart kikapcsolnák; ellenpéldaként gr. Zichy Gyula kalocsai érs. (1923-42) Drágszélpusztán 5000 kh-at adott a bátyai ~nek. 88

Gergely 1993:177.

Keresztény Front: 1. Bp., 1956. okt. 31.-nov. 4. Az összes keresztény párt összefogásának és egyesítésének igényével jelentkezett. Az 1950-es évektől kb. 60 tagú illegális szervezetként működött, vez. Soltész Jenő gimn. tanár, akit 13 társával együtt 1956. VII: letartóztattak. X. 30: kiszabadultak. X. 31: a tavasszal kidolgozott programjuk alapján párt alapítását határozták el. XI. 1: megszerezték a belügyi engedélyt, XI. 2: Soltész lakásán megalakították a ~ot. Ideigl. eln. Soltész Jenő, a vezetőség tagjai: Hontváry Miklós, Imregh Mátyás, Jenőfi Nándor, Kováts Tibor, Szabó Bendegúz OP, Szigethy József OP (1907-). XI. 1: a Kossuth Rádió hírt adott a ~ megalakításáról, XI. 3-ra Csepelre, 5-re a Royal Szállóba gyűlést hirdettek (amit már nem tarthattak meg). - 2. Bp., 1961. aug. 22. Az iskolán kívüli hitoktatás miatt „szervezkedés” vádjával ~ néven perbe fogott csoportból a Bpi Főv. Bíróság Túry Lajos (1914-90) hittanárt 5, Kis László (1916-70) hittanár, műegyetemi lelkészt 3, Döme János (1915-85) kp-t 5 é. börtönre ítélte, mivel a →Katolikus Iparos- és Munkásifjak Országos Egyesülete (KIOE) szellemében foglalkoztak a fiatalokkal. Túry védőügyvédje Major Ákos egykori népbírósági eln. 88

Hetényi Varga I:55. (arck.), 143, 276. (arck.) - Balogh-Gergely I:329.