Magyar Katolikus Lexikon > K > kendő


kendő (a kendik, 'törülközik' szóból): eredetileg törülközésre, majd Nyugaton az asszonyok hajának eltakarására szolgáló textília. - I. A Szentírásban. 1. Arctörlő ~t (lat. sudarium) használtak a halott fejének, arcának betakarására is (vö. Jn 11,44: Lázár; 20,7: Jézus). Az ApCsel 19,12 szerint a betegek, akikre a Pál használta ~ket rátették, meggyógyultak. A ~be már ekkor is kötöttek, rejtettek pénzt is (vö. Lk 19,20). A hagyományból ismert →Veronika kendője megőrizte Krisztus arcát. - 2. Fejfedő. Izr. fiai a bibliai időkben vsz. födetlen fővel jártak, egyiptomi ábrázolásokon v. így láthatók a szemiták, v. keskeny pánt, kis kerek, lapos sapka, asszír ábrázolásokon hegyes, oldalt bevágott, így a fület szabadon hagyó, süvegféle van a fejükön. Gyász, bűnbánat, szomorúság jeléül ~t borítottak a fejükre (2Sám 15,30; Eszt 6,12), szakállukra (Ez 24,17.22;. Mik 3,7). A peér vsz. olyan ~ volt, melyet ffiak és nők egyaránt viseltek; a sanif egy meglehetősen nagy ~ lehetett, melyet turbánszerűen a fejükre csavartak (Iz 3,20; 61,3.10: a héb. eredetiben; Jób 29,14; Ez 24,17.23; Zak 3,5). Kir-ok (Iz 62,3;. Sir 11,5; 47,6) és nők is (Iz 3,23) viselték. Később a gör. →mitra is elterjedt női fejfedőként; Judit is mitrát tehetett a fejére, bár a fordításokban turbán szerepel (Jud 10,3). A főpap fejfedője, a misnefet (Kiv 28,4; 39,28) bisszusból készült, mint ált. a papoké és a kir-é (Ez 21,31); vsz. magasabb turbán volt, és olykor egyszerűen csak a peér utalt rá (Kiv 39,28; Ez 44,18). - A halálraítéltnek az ítélet elhangzása után ~vel takarták el az arcát (vö. Mk 15,65). - Imádság közben, „Isten →arca előtt” az ősi szokásnak megfelelően Izr. fiai befödték a fejüket egy ~vel v. köntössel (1Kir 19,13), mert egyetlen teremtmény sem láthatta Istent büntetlenül (Kiv 3,6; Iz 6,3.5); ezért viselnek a zsidók (és a muszlimok) ma is imádság közben ~t (→imaköntös). Ezzel szemben a ker. ffiak födetlen fővel vettek részt az istentiszt-en, a nőknek azonban be kellett fedniük a fejüket (1Kor 11,4-15). - II. A liturgiában. A →manipulus eredetileg izzadságtörlő ~ volt. Régebben fehér selyem~vel fogták pásztorbotjukat a pp-ök és apátok, ezért a ~ az apáti címernek is része. Szentmisében a kehely és cibórium törlésére (→purificatorium) és kézmosásoknál használunk vászon~t, →lavabos ~t. -

III. A magyar ~ szó 'törül, törülközik' jelentésére utal →Comenius följegyzése (17. sz.): „A vendégek a gazdától bevitetvén megmossák kezüket a csurgó mosdóbul vagy a vízöntő kannábul a mosdó avagy medence fölött, és kendenek a kendőkeszkenyőbe, azután leülnek az asztalhoz a székeken.” - A ~ népi hagyományban asszonyok viselete. Hajuknak (egyes helyeken csak az összecsavart hajnak) ősi hit szerint varázsereje (csábító) van, ezért asszonynak fedetlen fővel mutatkoznia nem illett. Az asszonyi fejrevaló legősibb és legegyszerűbb formája hosszúkás, négyszögű v. négyzetalakú ~, melyet összehajtva (v. enélkül) borítanak, kötnek a fejre. Ősi formája maradt fenn a moldvai →csángók között: hátrakötött v. turbánszerűen fejre csavart hosszú vászon~. A fej~ kötésének módja életkor, vidék, alkalom, a ~ anyaga stb. szerint változik. Asszonyok összefogott hajának megtartására szolgál a →főkötő. Az ún. nagy~ a vállat, törzset átölelő, elöl a mellen keresztezett, hátul a derékon megkötött nagy lepedőből alakult ki (→kecele). A fehér vászonból v. gyolcsból készült ~t a gyász jeleként is viselték az 1930-as években is. - 2. A kézbe való ~, keszkenő különös gonddal, maguk készítette ékessége volt a lányoknak, bizonysága a →kézimunkában való jártasságuknak (→hímzés, →varrás). Ünnepeken kézben vitték, imakönyvet fogtak bele, a jegy~t a vőlegénynek ajándékozták. - Ikgr. A 9-15. sz. műv-ében a ~ az asszony szája előtt azt jelenti, hogy az illető (donátor, alapító) a kép elkészülte előtt meghalt. **

BL:942. - MN I:333. - Lipffert 1976:141.