Magyar Katolikus Lexikon > C > Comenius


Comenius, Jan Amos, Komenský, Szeges (Nivnice, Morvao., Magyarrévtől D-re, 1592. márc. 28.-Amsterdam, Németalföld, 1670. nov. 15.): sárospataki tanár, a →cseh testvérek utolsó püspöke.  - M. Blekästad ~-kutató 1968: fedezte föl ~ végrendeletében, hogy ~ m., s családi neve: Szeges és nem Komenský. Apja Szeges Márton molnármester, a morvai gyepűre telepített m-ok leszármazottja. - ~ 1604: árva lett, a nővére nevelte Strážnicében (Nivnicétől Ny-ra). 16 é. kezdett lat-ul tanulni. 1611: Herborn (Wiesbaden), 1613/14: Heidelberga ref. egy-én teol., megismerte W. Ratichius (1571-1635) ped. módszerét, hatott rá a →kiliazmus és J. H. Alsted (1588-1638) →pánszofizmusa. Přerovban (Alamóctól DK-re) tanító, 1618: Fulnekben lelkész és isk-ig. Megismertette híveit a méhészettel is, az első kasokat Mo-ról hozatta. A fehérhegyi csata, 1620. XI. 20. u. megfosztották lelkészi hivatalától, 1621: a Fulneket földúló sp-ok fölégették házát és kz-ait. 1622: meghalt felesége és fia. 1627-ig főként lelki irod-mal és Jean Bodin tanításával foglalkozott. 1628: tanító Lissában (Lengyo.), ahol a cseh testvérek menedéket kaptak, 1635: ig. Itt írta nagy didaktikus műveit, köztük 1631: a jezsuita mintára írt Janua linguarum reseratat (lat. nyelvkv. 100 témakörben, 8000 szóból összeállított 1000 mondattal), amit bevezetésnek szánt a pánszofia tanításához. Művéhez és a cseh testvérek számára 1641: Angliában, 1642-46: Svédo-ban sikertelenül keresett támogatást. Elbingben (Poroszo.) a nyelvokt. módszerét ismertette (Methodus linguarum novissima). 1647: megválasztották a cseh testvérek pp-évé. 1648: visszatért Lissába, ahol VIII. 27: meghalt 2. felesége, s ~ 5 gyermekének nevelőt keresve harmadszor is megnősült. I. Rákóczi György fejed. meghívta Gyulafehérvárra, de ~ ezt nem fogadta el. 1650: Lorántffy Zsuzsanna hívására Sárospatakra ment. 7 o-os pánszofista isk-t akart szervezni, melyből csak a 3 nyelvi o. valósult meg. Az isk. számára készítette a Janua képes változatát, legismertebb művét, az Orbis pictust, s dramatizálta a Scola ludusban. - 1654. VI. 2: visszatért Lissába, ahonnan a cseh testvéreket elűzték. ~ bízva a prot. hatalmak győzelmében, titkos szöv-et próbált létrehozni (Secta heroica, Collegium lucis). X. Károllyal szemben a cseh testvérek a svédek oldalára álltak, de vereséget szenvedtek. Lissát lerombolták, ~ kz-ait ismét fölégették, a testvérek közössége fölbomlott. Teljesen elszegényedve Amsterdamban a van Geer családnál talált menedéket, itt fejezte be utolsó művét (Unum necessarium, 1668). Sírja az Amsterdam melletti Naarden városka tp-ában. - A 18. sz: mellőzték, a 19. sz: ped. jelentőségét túlértékelték („a ped. ~szal kezdődött”). 1871: Lipcsében ~-alapítványt szerveztek (kvtára az egyik legnagyobb ped. kvtár), 1892: Berlinben ~-társaságot alapítottak, melynek folyóir-ai, a Geistes Kultur és a Studien zur Geistesgeschichte und Kultur ~ szellemét terjesztették a szabadkőműves humanitásnak megfelelően. - ~ hatása ált. az okt- és isk-ügyben érvényesült (főként Cseh-, Lengy-, Svéd-, No-ban, Mo-on és Holl-ban). Az 1960: fölfedezett kz-ai, főként a Consultatio catholica és a Pampaedia azonban világossá tették, hogy ~ elsősorban teol. volt. Eszmevilágában az egyhatyák és a dogmatika legfontosabb tételei visszhangzanak. A világ labirintusa egész életműve kulcsa: ~ arra érzett hivatást, hogy minden dolgot és embert, az isk-t és tud-okat, a társad. és egyh. szervezeteket a világ labirintusából kivezetve eljuttasson Isten országába. Ez minden földi fáradozás igazi célja. Lelki tapasztalatait egy zarándok ajkára adja, leleplezve az előítéleteket és az élet hazugságait. Útja csúcspontján meghallja a megtérésre hívó szót, s fölfedezi a szív lehetőségeit. („Csak az találja meg a lélek teljes békéjét és örömét, aki szívének házában lakik, s bezárkózik oda Istenével.”) Lelke mélyén eljegyzi magát Krisztussal, aki vezére lesz, s kinek világosságában minden értelmet és harmóniát talál. A világ igazi megértéséhez az Istentől megvilágosított önismeret a kiinduló pont. „Amit csak látsz a világban, minden emberi törekvést és fáradozást egyedül hozzám hozz. Amíg csak élsz, ez a dolgod és hivatásod” - mondja a megtért zarándoknak Krisztus, aki a világba küldi őt. Méltánytalanul vetették ~ szemére a világ megvetését. A teremtésre ~ örömmel mondott igent: „Minden, ami a világban van, jó”, a bűn azonban megrontotta a világot, s így Isten jogos haragja folytán a földnek el kell pusztulnia, de nem végleg (Theatrum universitatis rerum). - Centrum securitatis c. írásában Istent a mindenség közp-jaként mutatja be. Mivel az ember eltávolodott e középponttól, belépett a világba a rendetlenség és a labirintusszerű zűrzavar. Az üdvösség visszatérés e középponthoz. A mindenséget Isten tartja fönn, aki részeit egymáshoz rendelte. Az ember veszte az autonómiára törekvése. - Mint kiliaszta abban a reményben élt, hogy a sokfajta vallást és felekezetet - a világ labirintusából kivezetve és az egy szükségesre találva - egyesítheti egyetlen paradicsomi békeegyházban. A vallások közösségéből csak a kat. egyh-at rekesztette ki. A beteljesedést panergesziának, a hozzá vezető utat →panszofiának nevezte, s úgy vélte, hogy ezen az úton jó isk-kban, biztonságos módszerrel mindenkit elvezethet Krisztus által az istenhasonlóságra, a bölcsességre, erkölcsösségre és életszentségre. - 77 évesen írta szellemi végrendeletét, Az egy szükségeset. A labirintus Sziszifosz és Tantalosz gör. mítoszából kölcsönzött képével érzékelteti annak az embernek az állapotát, aki nem ismeri föl az egy szükségeset, melyre teremtetett. Ariadné fonala, mely kivezet a világ, az Egyh., a pol., a tud. labirintusából e szabály: a sokféle foglalatoskodásból vissza az egyszerűséghez! Csak egy szükséges: visszatérni Krisztushoz, aki minden bölcsesség forrása, kinek tekintélye egyetemes (Consultatio catholica). Nem fogadta el a világ és Isten országa kettősséget, az egész üdvösségét vallotta. Az ember - értelme, akarata és tevékenysége révén - az isteni őskép tükörképe. A hit a legfontosabb ismeretforrás, a végső igazolást mindig a hit adja. Krisztus az emberiség igazi tanítója, aki nem benne bízik, az ismeret igazi forrásából nem merít. - Descartes ~ szemére vetette, hogy összekeveri a teol-t és a fil-t, s ~ valóban e kettő nem létező egységét kereste, amikor a ker. újplatonizmust (Raimundus Lullus, Nicolaus Cusanus, Tommaso Campanella) és a skolasztikát egyetlen barokk univerzalizmusba fogta össze. - A tudás nem hatalom (miként Fr. Bacon vélte), hanem az ember fegyverletétele Isten színe előtt; nem a gőg, hanem a bölcsesség eszköze, a dolgok értelmének és összefüggésének őszinte belátása. Bacon mindig sikeres homo politicusával ~ a homo pansophicust állította szembe: csak az tud igazán foglalkozni a világ dolgaival, aki megtagadta a világot, azaz képes annak a földtől való távolságnak megszerzésére, mely Isten munkatársa számára a dolgok megfelelő áttekintéséhez szükséges. - Ezen az alapon beszélt ~ számos írásában az egyh. és a társad. belső megújulásáról. Javasolta 3 nemzetek fölötti testület létrehozását: egy világbéke-tanácsot (melynek meg kell akadályoznia a háborúkat), a bölcsek akad-ját (melynek a nevelésről az egész világon gondoskodnia kell, elsőrendű feladata a népek nyelvének ápolása, a kultúrnyelvek terjesztése és egy →nemzetközi nyelv kialakítása, →eszperantó) és egy világegyház-tanácsot. - Teol-jának jellegzetessége az ökumené vágya. Mint a cseh testvérek utolsó pp-e nem volt harcos vezető. A kat. egyh. iránti magatartása élete folyamán változott, az öreg ~ már nem tekintette antikrisztusnak, s a jezsuiták paraguayi és kínai missz. sikereinek örült. A kat. teol-okkal vitázó írásait nem polémiának, hanem békülésnek szánta. A →harmincéves háború idején tervezte a hit egységének helyreállítását, mert úgy látta, Isten országa terjedéséhez szükséges a hit egysége, de senki nem igényelheti, hogy felebarátja lelkiismerete fölött uralkodjék. A korábbi, felekezetek közötti elutasító v. kényszerítő közeledési formákat elvetette, mert a béke útját a szeretetben, a figyelmességben és a kölcsönös megértésben látta. ~ szerint a ker. magatartásnak hármas törvénye van: a szükséges dolgokban egység, a kevésbé szükséges v. közömbös dolgokban szabadság, s mindenben és mindenki iránt szeretet. ~ remélte, hogy lesz egy egyetemes zsin., mely utat nyit a ker-ek egysége előtt, de világosan látta, hogy ehhez nagyon sok türelemre van szükség. Végső célként azonban nem egy mindent magába foglaló, egyetlen Egyh-at látott, hanem az össz. egyh-akat magába foglaló világszervezetet, melynek rendeltetése az egyh-ak közötti összhang és a kerség elmélyítése. A ker-ek tökéletes egységét (panorthoszia) ugyanis Krisztus második eljövetele fogja megvalósítani. -

Pedagógiai meglátásait csak teol. összefüggésükből kiszakítva lehetett beágyazni az újkori, szubjektív, gyermekközpontú ped-ba: ~ ped-jának közp-ja ugyanis nem a gyermek, hanem Isten, akihez el akarja vezetni a gyermeket. Ped-jának alapmeggyőződése: Si Christum scis, satis es, si cetera nescis, 'Ha Krisztust ismered, elég, ha mást nem is ismersz'. Jelszava: Omnia sponte fluant, absit violentia rebus, 'önként történjék minden, távol legyen az erőszak'. Az isk-t officina humanitatis, 'az emberiesség műhelyének' tekintette, az aranyszabály számára: a lehető legtöbbet a gondolkodás tárgyává tenni. - ~ nem volt  utópista: tudta, hogy az „öröm kertjének” állapota csak az örökkévalóságban lesz teljessé, de remélnünk és Isten segítségével tennünk is kell azért, hogy megvalósuljon. E célt szolgálják a jó isk-k. ~ nem gondolta, hogy az ember a nevelés által meg tudja változtatni e világ állapotát, mert az ember és a világ helyreállítása Isten műve, s a nevelésben is a tulajdonképpeni erő Istené, nem az emberé. Az embernek azonban, a maga feladatait elvégezve, együtt kell működnie Istennel. A nevelés célja az ember elvesztett istenképiségének helyreállítása. A tanítónak azért kell fáradoznia, hogy az emberek megtanulják, hogyan kell megismerni az igazságot, akarni a jót és tenni a szükséges dolgokat (Pampaedia). - ~ gondolatai tovább hatottak a →pietizmusban, s Leibniz és Goethe életművében is. - M. hazai kiad-ai: Orbis sensualium pictus... Brassó, 1675. (és Bp., 1970) - Eruditionis scholasticae pars prima... Lőcse, 1722. - Januae linguarum reseratae aureae vestibulum... Uo., 1722. - Janua linguae latinae reserata aurea sive... Uo., 1724. - Orbis sensualium pictus... Uo., 1728. - Orbis sensualium trilinguis... Nagyszeben, 1738. - Oratio de cultura ingeniorum a. 1650. d. 24. Nov. in auditorio maiori Sáros-Patakini dicta... Pest, 1791. - Orbis pictus in hungaricum, germanicum et slavicum translatus... Pozsony, 1789. - Világ labirintusa és szív paraditsoma. Ford. Rimány István. Pozsony, 1805. - C. A. J. Nagy oktatástana. Ford., bev. és jegyz. Geréb György. Bp., 1953. - A világ útvesztője. Ford. Dobossy László, tanulm. és jegyz. Komor Ilona. Uo., 1961. **-88

Szinnyei II:95. - Pallas IV:473. - Mayer Miksa: Emlékbeszéd C. A J. felett. Buda, 1871. - Benedicty Pál: Amos C. János paed. munkássága. Bp., 1881. - Dezső Lajos: C. A. J. Mo-on 1650-54. Sárospatak, 1883. - Benke István: C. A. J. a klasszikus paed. és isk. reformátor. Emlékbeszéd. Sepsiszentgyörgy, 1892. - Berecz Gyula: C. A. J. élete és működése. 1592-1671. Bp., 1892. - Iványi Ede: C. A. J. paed. és egyéb irod. munkássága. Bp., 1906. - Ref. Egyh. és Isk. 1928:8. sz. (Hájek Viktor: Egyet-mást a csehtestvér egyh-ról) - Bakos József: A m. Komensky-irod. 1. Bp., 1952. -: A m. C. irod. 2. Sárospatak, 1957. - Egri Ped. Főisk. évkvei 1959:667. (Bakos József: A m. C. irod. 3.); 1961:227. (uaz 4.); 1963:399. (uaz 5.); 1972. (uaz 6.) - Blekästad, M.: C. Oslo, 1968. (Ő fedezte fel C. végrendeletében, hogy ~ m., s családi neve: Szeges és nem Komensky!) - Kovács Endre: C. Mo-on. Bp., 1970. - C. Mo-on kiadott műveinek lelőhely bibliográfiája. Uo., 1970. - C. and Hungary. Uo., 1973. - Kranz 1978:361.