Magyar Katolikus Lexikon > K > kecele


kecele, köcöle (a latin. casulából): 3 szél vászonból való nagyobb lepedő, melyet a Dunántúlon esős időben, magukra borítanak, mint sokhelyt a felső szoknyát. A palócok a nagy, széles és bő kötényt nevezik ~nek. A ~ből származnak a vállat, törzset átölelő, elöl a mellen keresztezett, hátul a derékon megkötött nagykendők. **

MN IV:333.