Magyar Katolikus Lexikon > K > keltezés


keltezés, datálás: események időpontjának föltüntetése. - A kk. és újkori ~ elemei: a hely, az →év, →hónap, →nap. Meghatározásukra és jelölésükre különböző számítási módok alakultak ki (→évszámítás, →napjelölés), járulékos elemei (→epakta, concurrens, →vasárnap betűje) a 13. sz. közepe után már nem fordulnak elő az okmányokon. A kk. dátumok további hitelesítő járuléka az →indikció, az →aranyszám, az uralkodási év és szláv forrásokban a vruceleto (azt jelzi, hogy a →hét napjait jelölő betűk közül az adott évben melyik esik IX. 1-re). - A nyilvános okiratok ~sel való ellátását I. (Nagy) Konstantin róm. cs. (ur. 307-337) 312: rendelte el, →Jusztinianosz bizánci cs. (ur. 527-565) 47. novellája azt is meghatározta, hogy a ~nek az okmány elején kell lennie (fejdatálás) és tartalmaznia kell a cs. nevét és uralkodási évét, a konzulok nevét, az indikciót, a hónapot és a napot. A ~ föltüntetése a kk-ban csak a jogilag jelentős iratokon volt szükséges. A ~ a záradék részeként az irat végére került (végdatálás). - A mo-i →hiteleshelyeken kiadott okl-eken a napi pontosságú ~ csak a 13. sz. 2. felében terjedt el. Azelőtt a ~ gyakran csak az évjelölésre korlátozódott. A kk. okmányok ~i hibái a bonyolult év- ill. napszámítás következményei, előfordulásuk egyh. iratokon ritkább, mint a világiakon. Az éveket róm. számokkal írták, ami az ünnepélyes iratformák kivételével a 16. sz. utolsó harmadában szűnt meg, helyette az arab számok váltak ált-sá. A 15. sz-tól előfordult az évezredet (sőt az évszázadot) jelölő számjegy elhagyása, s helyüket rövidítő jel foglalta el. A 16. sz-tól a Domini kiegészítést sem írták ki mindig. A többoldalas iratok gyors áttekinthetősége végett már a 18. sz: kezdeményezték a fejdatálást. Ált-sá csak a 19. sz: vált. Törv-eken, államközi szerződéseken máig a végdatálás szokásos. - Adott ~ más időszámítási módra való átszámítása a reductio, mely a történeti (v. technikai) kronológia (→kortan) tárgykörébe tartozik. →éra, →évkezdet, →kettős datálás, →stílus T.J.P.

Meisner, Heinrich Otto: Urkunden- und Aktenlehre der Neuzeit. Leipzig, 1952. - Bevezetés a m. őstört. kutatásának forrásaiba. III. Szerk. Hajdú Péter-Kristó Gyula-Róna-Tas András. Bp., 1980. (Időszámítási rendszerek) - LMA III:575.