🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > I > indikció
következő 🡲

indikció, indictio (a lat. dico, 'mond, elrendel' szóból): 1. az ókori rómaiaknál császári rendelet, mely 15 évre meghatározta az adólábat; ill. maga a 15 éves adóidőszak (→népszámlálás). - 2. a középkorban az →év jelölésére használt kifejezés, mellyel 15 éves cikluson belül 1-15-ig terjedő sorszámmal jelölték az évet, tekintet nélkül a ciklus számára. Kiindulópontul a Kr. e. 3. évet vették. - 3 fajtája volt: a görög v. bizánci ~, mely IX. 1-gyel kezdődött; a császári ~, mely a 8. sz-tól terjedt el és IX. 15-tel kezdődött; római v. pápai ~, mely a római kancelláriában a 13. sz-tól terjedt el, s később az egész Ny-on használták. M.F.

Pallas IX:621. - Szentpétery 1985:30.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.