stílus (gör.): 1. íróvessző, mellyel viasztáblára írtak. - 2. átvitt értelemben a megfogalmazás, művészi kifejezés módja. A képzőműv-ben a 18. sz. óta használatos. Minden korszaknak megvan a maga ~a, amely az előző elmúlásával párhuzamosan fejlődik ki, majd élete végén a következővel keveredve hal el. A korszakon belül a ~ népek, műveltségi környezetek, vidékek, művészcsop-ok, alkotó egyének szerint változik, más- és más képet mutat. - 3. időrendi műszó. a) 1582: a Gergely-naptár bevezetése után a julián naptárat (ill. az aszerinti →időszámítást) hamarosan „ó~”-nak, a Gergely-félét „új~”-nak kezdték nevezni. Az átmeneti időszakban egyes (főként vegyes vallású) vidékeken egymás mellett két →naptárt használtak, ami az időszámításban (a 10 napos időkülönbség miatt) zavarokat okozott. Ezért rövidesen szokásba jött, hogy a keltezéshez kiegészítést fűztek (pl. stilo antiquo, ill. vetere, v. stilo correcto, Gregoriano, novo stb.), amely arra utalt, hogy a szóban forgó dátum melyik naptár szerint értendő. - b) Kk. évkezdési mód, amit olykor calculusnak, computatiónak v. mosnak is neveztek. Változatai részint azokról az egyh. →ünnepekről vannak elnevezve, amire az alkalmazott számítás szerint az →év kezdőnapja esett (pl. Circumcisio Domini [jan. 1.] = circumcisiós ~; Annuntiatio Mariae [márc. 25.] = annunciációs ~, kétféle calculussal [→Mária-év]; Pascha [Húsvét] = pászkás ~; Nativitas Domini [dec. 25.] = nativitásos ~), részint arról a városról v. országról kapták a nevüket, ahonnan a módszer származott, ill. ahol leginkább elterjedt (pl. a húsvéti évkezdet ~ francicus v. mos gallicanusként, a karácsonyi évkezdet computatio romanaként ismeretes). - c) A kora kk. óta használatos évjelölési módnak (→indikció) aszerint megkülönböztetett változata, hogy mely naptári dátumtól számították az adott indikciós év kezdetét. A legelterjedtebb indikció ~ok: indictio Graeca (v. Constantinapolitana) szept. 1.; indictio Bedana (v. Caesarea) szept. 24.; indictio Romana (v. Pontificia) dec. 25. v. jan. 1. T.J.P.