kamat: a →tőke ideiglenes használatáért fizetett vételár. - A ~tal kapcsolatos kérdések az ókortól kezdve: létezik-e igazságos és megengedett ~; mi a ~ létrehozó oka, és nagysága mitől függ? - 1. Az ókorban a  fogyasztási hitel (mutuum) a római jog szerint ingyenes volt. Arisztotelész is ellenezte az ilyen ~ot („A pénz nem szül pénzt”). A 18. sz: Quesnay, a →fiziokratizmus vez-je ugyanígy látta. - a) Hammurápi törvénykönyve (Kr. e. 2000 k.) ismerte a ~ot, és rendelkezett a visszaélésekről is. - b) Az ÓSz-ben a ~ot a →jóbel év törv-e tiltotta; a →Szövetség könyvének része az uzsora tilalma (Kiv 22,24). A MTörv 23,20 azonban megengedi, hogy Izr. fiai az idegenektől ~ot szedjenek. Ennek oka lehetett, hogy Izr. gazd. kapcsolatban állt olyan népekkel, melyeknél a ~ törv-es intézmény volt. Mindazonáltal a próf-k kitartottak a törv. eredeti szelleme mellett. Ezekiel szerint az uzsorás istentelen ember (18,17), a Péld 28,8 figyelmeztet a ~szedés következményeire. c) Az ÚSz-ben Jézus világosan kimondja: „Tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok” (Lk 6,35). A bajba jutott ember megélhetésének biztosítására adott kölcsön után tehát nem szabad ~ot szedni; az ilyen ~ot a szükséghelyzet kihasználásának, erkölcstelen →jövedelemnek, uzsorának tekintették. Ez az oka annak, hogy a ~ intézményét az egész kk-on át olyan nem ker. rétegek tartották kézben, akiket nem kötelezett →szolidaritásra Jézus Krisztus parancsa, s ezáltal a 19-20. sz-ra behozhatatlan fölényre és hatalomra tettek szert a pénzvilágban. - d) Az →Egyház szociális tanítása szerint (a felebaráti szeretet természetfölötti szempontjai mellett) mind az egyén, mind a társad. lelki-anyagi előbbre jutásának föltétele, hogy ne alakulhassanak ki szélsőséges anyagi különbségek a társad. rétegek között, azaz ne legyen módja az egyik embernek a másik nyomorúságából gazdagodni. - 2. Az újkorban a termelési hitel s ezzel együtt a ~ mint jogos jövedelem fogalma került mind jobban előtérbe. A keresk. (rövidlejáratú) hitellel kapcsolatban Aquinói Szt Tamás elfogadhatónak tartotta a mérsékelt ~ot mint a vele járó esetleges károsodás (damnum emergens) v. haszonveszteség (lucrum cessans) jóvátételét. - 3. Hosszú idő után vált ált-sá a felfogás, hogy a hitelezőnek joga van a tőke használati díjára, a ~ra. Később már nem a ~ jogosultsága, hanem a ~láb nagysága vált kérdéssé (→uzsora~), amíg el nem terjedt az a felfogás, hogy a ~láb a tőke termelésben játszott szerepének függvénye. A liberális gazd. rend kifejlődésével a ~ gazd. szempontjai kerültek egyre inkább előtérbe, az erkölcsiek háttérbe szorításával, jóllehet a 20. sz: is javasolták egyesek (pl. S. Gessel) a ~ megtiltását. - A merkantilisták a gazd. legfőbb mozgatójának a →pénzt tartották, szerintük a ~ nagysága a forgalomban lévő pénzmennyiségtől függ. E fölfogást alátámasztani látszott a piaci kereslet és kínálat törv-szerűségének egyre nagyobb hangsúlyozása is. Ha a pénzkínálat a pénzkereslettel szemben alacsony, a ~láb magas és fordítva (a ~láb a tőke és annak pénzben kifejezett hozama közötti viszony, melyet a tőke százalékában állapítanak meg). E szemlélet azonosította a tőkét a pénzzel, és nem elemezte a tőke lényegét és gazd. szerepét. Lényeges fordulatot hozott a fölismerés, hogy a tőke fölhasználásával elérhető eredmény döntő tényezője a ~láb nagyságának. Ezzel indult el azoknak az okoknak a kutatása, melyek lehetővé teszik, hogy nemcsak a termelésbe befektetett tőke térül meg, hanem a →vállalkozót képessé teszik arra is, hogy kölcsöntőkéért ~ot fizessen a hitelezőnek. - A. Turgot (1727-81) az elsők között volt, akik a ~ megmagyarázására gazd. szempontokra hivatkoztak. (Réflexion sur la formation et la distribution des richesses, 1766). Tisztában volt azzal, hogy a tőke iránti kereslet azoktól indul ki, akik a tőkét eredményesen tudják fölhasználni. Mint fiziokrata a termőföldből indult ki. Aki földet művel, terményei eladása által haszonhoz jut. A pénztőke tulajdonosa szintén vehetne magának földet. Mint földtulajdonos ő is nyereséget érhetne el. Ha erről a lehetőségről lemond és tőkéjét másutt fekteti be, joga van a ~ra, amelynek nagyságát az befolyásolja, hogy tőkéjét földvásárlásba is befektethette volna. A földvételbe való befektetés biztonságos. A tőkét ezért csak akkor fektetik be az iparba, ha az nagy haszonnal jár. Már ő is látta, hogy a ~ forrása a →termelékenység. - →Smith és →Ricardo a ~on azt a részt értette, amely a hozamból a termelési költségek (köztük a →munkabér) levonása után megmarad, és amelyben a vállalkozói nyereség is bennfoglaltatik. Ők a ~ot tőkenyereségnek nevezték. Náluk a kölcsönért járó ~ fogalma még háttérbe szorult, mert szerintük a kérdés lényege az, hogy azt az összeget, melyet a vállalkozó a kölcsönbe vett tőkéért fizet, termelési tevékenységével kell előteremtenie. Angliában ekkor még a tőketulajdonosok többsége egyben vállalkozó is volt, és a kölcsöntőkének még nem volt nagy szerepe a termelésben. - J. B. Say (1767-1832) elsőnek vezette be a →közgazdaságtanba a vállalkozó és a tőkés megkülönböztetését. Ennek alapvető fontossága az, hogy csak ennek alapján lehet a ~ot mint önálló jövedelmi forrást a vállalkozói nyereségtől megkülönböztetni. Tőle származik az a felfogás is, hogy a ~ alapja a tőke termelékenysége. Ezzel kiszélesítette a klassz. isk. termelékenység-fogalmát. Neki köszönhető a termelési tényezők tana is. - Az osztrák Böhm-Bawerk ~elméletének az ázsió-elmélet nevet adta, mivel azt az ázsióhoz hasonló értéknövekedéssel magyarázta (az ázsió egy bizonyos értékkel szemben megmutatkozó többlet). Kiindulópontja az időtényezőnek az →értékelésre való hatása. ~elméletének hátterében a jelenlegi és jövőbeni szükséglet-kielégítéssel kapcsolatos választás áll. A már a jelenben meglévő javaknak az ember nagyobb értéket tulajdonít, mint azoknak, amelyek talán a jövőben rendelkezésre állnak. A már meglévő javaknak nagyobb az ázsiójuk. Ez az értéktöbblet a ~, amit a már meglévő javaknak ideiglenes átengedéséért a tőketulajdonos kap. - Azt a magyarázatot, amely a tőke~tal kapcsolatban a tőke termelékenységére hivatkozik, Böhm-Bawerk nem tartotta kielégítőnek. Ha ugyanis a tőkejavakat a hozadéknak megfelelően értékeljük, ezzel megmagyarázzuk ugyan, hogy a termelésben a tőke értéke megtérül, de magát a ~ot még nem. A ~ szerinte a tőkeértéken felül megmutatkozó többlet, amelynek keletkezését nem lehet a →gazdasági beszámítás elve alapján megmagyarázni. Szerinte ezen többlet (~) keletkezésének jelentős tényezője a hosszú termelési folyamatok eredményesebb volta. Nem a közvetlen fogyasztásra szolgáló javak előállítása a legeredményesebb. A gépi berendezések és ált. a termelési eszközök gyártása, vagyis a közbeeső javak, a „termelési ciklusok” növelik a termelés eredményességét. Ebben látja a ~ legjelentősebb forrását is. - Az, hogy az ember a jelenben már rendelkezésére álló javakat nagyobbra értékeli, mint a jövőbenieket, függ anyagi helyzetétől, céljaitól és a gazd. kilátásoktól. Azok számára, akik javakban bővelkednek, javaik egy részének a megtakarítása a jövőben előnyös lehet céljaik megvalósítására, főleg akkor, ha a gazd. előrejelzések ígéretesek. Az ázsió-elmélet a gazd. fejlődést meghatározó tényezőkből az időt elszigetelten veszi figyelembe a ~ keletkezésének megmagyarázására. A jelen és jövő lehetőségei és azok értékelése föltétlen szerepet játszik a tőkeképzésben, és ezzel hatással van a ~ra is, de nem közvetlen forrása a tőke~nak. A termelési időszak meghosszabbítása sem vezet szükségképpen a termelékenység növekedéséhez. Gyakran éppen az ellenkezője az igaz. A technikai fejlődés nemcsak hogy nem hosszabbítja a termelési időszakot, hanem inkább rövidíti, uakkor fokozza a termelékenységet. A ~ nem ázsió, hanem a tőke termelékenységének eredménye. A ~láb nagysága attól a határtól függ, amelyet a rendelkezésre álló tőkemennyiség a termelési ciklusoknak megszab, és amelyeken túl már nem jövedelmező, sőt ráfizetéses a termelés. - A tőke~ nemcsak a termeléssel, hanem a →piaccal is kapcsolatban áll. J. S. →Mill hangsúlyozta, hogy a tőkepiacon a kereslet és a kínálat kölcsönhatására képződik a tőke ára, vagyis a ~. A tőkeképződés forrása a →takarékosság. A takarékosság foka és a ~láb nagysága között összefüggés van, mivel a takarékosság a tőkekínálat meghatározó tényezője. A ~láb emelkedése ált. növeli a takarékosságot és a tőkekínálatot, és fordítva. A vállalatokon belül is történik tőkeképződés, ami egyre nagyobb szerepet játszik a befektetésre szánt tőkemennyiség gyarapításában. A pénzforgalommal kapcsolatos intézmények (bankok) ugyancsak jelentős szerepet töltenek be a tőkepiac életében. A tőke kihelyezési lehetőségei, a hitelek időtartama és biztonsága szempontjából olyan nagy a különbség, hogy a tőkepiac részpiacokra oszlik. A tőkepiac sokoldalúsága, a közületek hitelszükségletei, az egyes orsz-ok gazdasága, egyre növekvő nemzetközivé válása és az egyre nagyobb gazd. közösségek (pl. az EGK) kialakulása következtében csak szélesebb távlatokban juthatunk a tőke~ alakulása megértésére. **

Ernszt Sándor: A ~. Bp., 1898. (Dissz.) - Eilers 1932:23. - KL II:482. - Ibrányi Ferenc: A ~kérdés erkölcstud. megoldása. Bp., 1938. - Hörmann 1976:1746. - BL:911. - Muzslay 1993:89.