Magyar Katolikus Lexikon > K > kör


kör (lat. circulus), korong: zárt, görbe vonal, melynek minden pontja egyenlő távolságra van a középponttól. Ősi díszítő elem, egymást metsző v. egymás mellett álló ~ök formájában is. - Ikgr. Már az óker. műv-ben a ~ök katakombák boltozati képei. A világegyetemre vonatkozó ~ök a 13. sz-ig a műv. minden fajtájában gyakoriak, de leginkább 1150-1250: kedveltek, amikor a skolasztika világnézete uralkodott. A ~ a teljesség, a →tökéletesség, a természetfölötti (Isten), a →Nap, 3 ~ a Szentháromság jele. Az egyéb Szentháromság-szimbólumokat szinte mindig ~be foglalták. - A románkori szegyh-ak timpanonjaiban és kapuiban, a késő román és kora gótikus festett ablakrózsákban érte el legszebb formáit. - A kereszt a ~ön v. a ~ben Krisztus uralmának, ill. az Őt helyettesítő világi uralkodónak a jele (→alma, →gömb). A fél~ egy kép felső részén v. egy negyed~ a kép egyik sarkában a →mennyországra utal. - A ~ eredetileg az antik és kk. enciklopédistáknál a tud. világfölfogás jele volt. A világ képsorokban való ábrázolása átfogja az egész →teremtéstörténetet; a teremtő Isten attrib-a a →körző. A skolasztika virágkorában azonban nemcsak az egész világegyetemet, hanem annak egyes részleteit is ~ben ábrázolták, s ezzel a részek hangsúlyozott egymás mellé rendelése jelezte az egésszel való összefüggést (pl. a levegőt a szélrózsa 4 szelével ábrázolták, de az Arionnal, Orfeusszal és Püthagorasszal, valamint a 9 múzsával kiegészített kép egésze a kozmikus harmóniát jelentette (Reims, Képtár, tollrajz, 1200 k.). A világmindenség legjelentősebb és legátfogóbb ~ formájú ábrázolása 1235 k. a lausanne-i katedrális D-i kereszthajójának ablakrózsájában lévő üvegablakok. Építészeti megvalósulásai: →kupola, →körtemplom, →rotunda. Róma híres ~építményei az →Angyalvár és a →Colosseum. - →dicsfény, →év, →hét szabad művészet, →kerék, →koszorú **

Kirschbaum II:560. - Lipffert 1976:128. - Sachs 1980:145, 217. - KML 1986:183.