Magyar Katolikus Lexikon > K > kép


kép, képmás (gör. eikon, lat. imago): személyek, tárgyak, elvont fogalmak síkban vagy térben történő megjelenítése (→művészet, →képzőművészet). Vallási értelemben a transzcendens valóság ábrázolása. Az írásjelként használt ~ a →piktogramma. - A Szentírásban. Keleti fölfogás szerint a ~ nem csupán ábrázolása, hanem mintegy része, sőt második énje az ábrázolt istenségnek. Vallásos okokon túl ezért is tiltott a képi ábrázolás (az →iszlámban is). A ~, képmás könnyen az istenség helyére léphetett a →bálványimádás egyik kiváltójaként. Amikor Ráchel ellopta Lábán házi bálványait (→terafim), Lábán azt panaszolta, hogy isteneitől fosztották meg (Ter 31,19.31). Micha ugyanezzel vádolta Dán fiait, akik magukkal vitték az →efodot, a terafimot, s a faragott szobrot (Bír 18,20.24;. Ter 35,2.4). A pusztai vándorlásban az →aranyborjút „ez a te istened Izrael, aki kihozott téged Egyiptomból” fölkiáltással imádták (Kiv 32,1.4). - A bálványok valójában az istenek ~ei voltak: égő- (Oz 4,13) és italáldozatot (Jer 7,18) mutattak be, gabonát, olajat, kalácsot és egyéb eledelt vittek (Oz 2,7), asztalt állítottak nekik (Iz 65,11; Bár 6,26); csókolták és becézgették (1Kir 19,18; Oz 13,2), ünnepélyes menetben körülhordozták őket (Iz 46,7; Jer 10,5), kitárták feléjük a kezüket (Zsolt 44,21); térdet hajtottak ill. leborultak (1Kir 19,18), az →eksztázis kierőszakolása érdekében megvagdosták magukat előttük (18,26-29); olykor erkölcstelenséggel is összefonódott a kultusz (MTörv 23,18; Oz 4,14.18). - Az ósz-i Jahve-kultuszban ezért szigorúan tilos volt az istenséget ábrázolni (Kiv 34,17: „ne csinálj magadnak öntött istenképmást”; 20,23: ezüst és arany istenek tilalma; MTörv 5,8: „ne borulj le ezek előtt a képek előtt”, ti. „a fönn az égben, lenn a földön v. a föld alatt a vízben” levők ~e előtt, mert ez kiváltja Jahve féltékenységét; Lev 26,1: „ne csináljatok magatoknak bálványokat, ne állítsatok se szobrokat, se emlékoszlopokat..., hogy hódoljatok előttük”. E helyeken (a Kiv 34,17 kivételével) „más istenek”-ről van szó. A MTörv 4,15-18 azonban Jahve ábrázolását is tiltja, mert Izr. fiai, amikor Jahve szólt hozzájuk, semmiféle alakot nem láttak. Iz 40,12-25 kárhoztatja az istenképmásokat, mert Istent nem lehet semmihez sem hasonlítani (→képtilalom). Hogy a törv-es Jahve-kultusz valóban ~ nélküli volt, azt a bibliai elb-ek következetesen tanúsítják; csupán a szövetség szekrénye, a →láda jelezte Isten jelenlétét. A kerubok a ládán és a Tp. falain, valamint a bronzmedence talapzatául szolgáló bikák sohase voltak kultusz tárgyai; csak a →rézkígyónak (Szám 21,8) mutattak be áldozatot, ezért törte Hiszkija kir. össze. Sem az efodot, sem a terafimot nem lehetett Jahve ~ének tekinteni (Bír 8,27; 17,5; 1Sám 21,10), bár szerepük tisztázatlan. Lehetséges, hogy Micha (a neve a. m. 'ki olyan mint Jahve?') istene, akit csinált magának, és akit Dán fiai a szentélyükbe vittek (Bír 17,4 13; 18,24.30), Jahvét ábrázolta, mert Micha buzgó tisztelője volt Jahvénak. Arad tp-ának legszentebb szentélyében, mely kir. felügyelet alatt állt és ahol törv-es papság működött, találtak 3 oszlopot (masszébát), melyek pontos szerepét, jellegét még nem sikerült kideríteni; a legnagyobb, finomra csiszolt és vörösre festett vsz. Jahvét ábrázolta, de arc v. határozott alak nélkül.

A sztélécsoport vsz. →Jozija idejében a kultusz megújításának lett az áldozata (2Kir 23,4-20), bár ez csak a hivatalos kultuszt érintette, a népiesre nem vonatkozott (Jer 44,8). A kultuszból a ~ek véglegesen csak a fogság után tűntek el; a fogság utáni időben mindenféle ~mást megvetettek a zsidók, és többször is tiltakoztak a ~eknek Jeruzsálembe való újrabevezetése ellen (Josephus Flavius). De a zsinagógákban felszínre került freskók és mozaikok (Bet-Alfa, Dzseras, Naarah, Dura-Europosz), valamint a kafarnaumi zsinagóga szobrászati díszei és a ~másokkal díszített zsidó sírok Rómában arról tanúskodnak, hogy a ~ek szigorú elvetése nem vált általánossá. A rabbik mégis tiltottak mindenféle ~et még a 2. sz: is; a 4. sz: díszítőelemként megengedték alkalmazásukat, de kultikus tárgyként továbbra sem volt szabad ~et használni. - Az ÚSz csak a pogány isteneket ábrázoló bálványok tiszteletét tiltja (1Kor 5,10; 10,14; Ef 5,5; 1Tesz 1,9; 1Jn 5,21). - Az Egyh. a →megtestesülés misztériumából következően az első időktől élt az ábrázolás lehetőségeivel (→képtisztelet, →katakombák művészete). A 7-8. sz. →képrombolást leszámítva minden korban az adott művészi lehetőségekkel éltek a ker. művészek. Sajátos →képtípusokat alakítottak ki, →képprogramokat írtak, s a ~ minden változatában a tanító Egyh. eszköze volt és marad: →egyházművészet. **

Onasch 1981:53. - BL:946.