Magyar Katolikus Lexikon > K > Kálvin


Kálvin János, Calvinus, Jean Caulvin, Cauvin (Noyon, Picardia, Fro., 1509. júl. 10.-Genf, 1564. máj. 27.): a →kálvinizmus atyja, Genf reformátora. - Ősei tengerészek, atyja a szegyh-i kápt. jószágkormányzója. Egyszerű, nagyon jámbor anyját gyermekként vesztette el. Isk-it 1523: Párizsban kezdte. Atyja, aki perbe került a kápt-nal, jogi tanulmányokra küldte 1528: Orléans-ba, majd Bourges-ba. Humanista hatásra kezdte olvasni a Szentírást és az egyházatyákat. Atyja halála után visszatért Párizsba. Bibliai nyelveket és ókortud-t tanult a Collège Royalban, mely Rotterdami →Erasmus és →Faber Stapulensis szellemében tanított (a Sorbonne teol. fakultásával ellentétben). Első műve kommentár Seneca (az uralkodót toleranciára intő) De clementia c. m-hez. - →Luther eszméivel a meaux-i pp. köré csoportosult hitújítók révén ismerkedett meg. Barátja, Nicolaus Copp számára ~ írta az 1533. XI. 1: tartott rektori székfoglaló beszédet a párizsi egy-en. A beszéd tartalma miatt eretnekség gyanújába keveredett. Bázelba menekült, és a →reformáció híve lett. Itt fejezte be 1535. VIII. 20: a teol. kézikv. jellegű Institutio Religionis Christianae c. munkáját, mely ~t a fr. reformáció fejévé tette. A mű ajánlólevelét a fr. kir-hoz intézte, hogy jóindulatát megnyerje. Forrása Luther művei, főként 2 Katekizmusa, valamint A ker. szabadsága és A babiloni fogság, de Bucerus, →Melanchthon és →Zwingli írásait is használta. A művet ~ életében lat-ul 14x, fr-ul 10x adták ki (m-ra ford. Szenczi Molnár Albert, Hanau 1624). A siker az ekkor 27 é., laikus teol. ~t további tanulm-okra késztette a lutheránus Strassburgban. - Guillaume →Farel munk-aként ~ a Szentírás tanára lett Genfben. 1537: jelent meg ~ kátéja fr., 1538: lat. (1695: Kolozsvárt m.) nyelven. Összeállított egyhkormányzati szabályokat, katekizmust és hitvallást, melyre „minden polgárnak esküvel kell köteleznie magát”. ~ szerint a városi tanácsnak a „tiszta vallás” követelményeit „Isten szolgájaként” kell végrehajtania. Genf őslakosai azonban föllázadtak a szigorú egyházfegyelem ellen, s ellenpárttá (libertinusok) tömörültek Farel és ~ ellen. A tanács 1538 tavaszán Farelt és ~t kiutasította Genfből. - Martin Bucerus hívására ~ 1538. IX: Strassburgba ment, ahol a menekültekből alakult gyülekezet lelki tanítója. 1540: feleségül vette egy anabaptista özvegyét. 9 évi házasságuk alatt született egyetlen gyermekük csecsemőként meghalt. - 1539: ~ lat-ul, 1541: fr-ul bőv. és kiad. az Institutiót. Részt vett a frankfurti, hagenaui, wormsi és regensburgi hitvitákon. Ekkor ismerte meg Melanchthont. Lutherrel személyesen nem találkozott. A tárgyalásokon nyitott volt a „rómaiak” felé is. Jacopo →Sadoleto bíb. megpróbálta Genfet újra katolizálni, s ~t is állásfoglalásra szólította föl. ~ válaszában „az igaz Egyházról” beszélt, mely szerinte nem a hiteles emberi hagyományra, hanem egyedül Isten Igéjére épül, melynek szolgálatára a Szentlélek mindig új prófétákat hív. A róm. egyh. annyira eltávolodott ettől az ideáltól, hogy radikális megújításra szorul. - 1541. IX. 13: ~ ismét Genfbe érkezett, a tanács hívására, mely most elfogadta az egyhkormányzati szabályokat Genf egyh. alkotmányaként. ~ 4 hivatalt állított föl: 1) „pásztorok”, akiket kézföltétellel ordinálnak, hirdetik az igét és kiszolgáltatják a szentségeket, testületet alkotnak, rendszeresen tanulmányozzák a Szentírást, tanácskoznak lelkipásztori kérdésekről, erkölcsi ellenőrzést folytatnak és új tagokat hívnak maguk közé. Maga ~ (vsz. próféta volta alapján) nem ordináltatta magát. 2) tanítók, akik az el. isk-tól főisk-ig tanítják a hittant. 3) vének, akik felügyelnek a polgárok életére, pol. kérdésekben döntenek, s a pásztorokkal konzisztóriumban működnek együtt. 4) diákonusok, akik részt vehetnek az →úrvacsora szétosztásában, és a szegények és betegek gondozásával a gyakorlatban hirdetik az evang-ot. - Katekizmusában ~ a törv-t pozitívabban értékeli, mint Luther, akinél a törv. csak arra szolgál, hogy bűnös voltunkat kinyilvánítsa. ~ szerint a törv. az erkölcsi jobbulásra késztet és megszabja a szövetség rendjét. Egyhkormányzati szabályait nem sikerült teljesen megvalósítani, mert a patrióták szembefordultak azzal a szándékával, hogy magánéletüket is ellenőrizze a konzisztórium. Amikor a szentháromságtani →modalizmust valló →Szervét Mihály Genfbe jött, ~ bíróság elé állította, mely máglyára ítélte Szervétet, amivel Bázel, Bern, Schaffhausen és Zürich ref. közösségei is egyetértettek. Nagyobb türelmet tanúsított ~ az úrvacsora-vitában, és aláírta az →ágostai hitvallás 1540-es változatát, mely szerint Krisztus teste és vére a kenyérrel és a borral együtt van jelen (→Kálvin Úrvacsora-tana). - Genfnek nagy hatása volt: az 1559: alapított akad-n É- és Közép-Eu. ifjúsága tanult s lett a kálvinizmus terjesztője hazájában. - ~t, aki tagadta az ereklyék tiszt-ét, végakarata szerint tanúk és szert. nélkül jeltelen sírba temették, nehogy zarándokhellyé váljon a sírja. - M: Institutio Religionis Christianae. Bázel, 1536. (bőv. kiad. 1539, 1543, 1559. 1541: ~ ford. fr-ra) (m-ul: ~ Institutioja 1536. Ford. Victor Mátyás. Bp., 1936) - Calvini opera (ó- és úsz-i kommentárok, prédikációk, tanulm-ok, alkalmi és vitairatok, levelek) (Corpus Reformatorum, 29-87. köt. Kiad. Baum, G.-Cunitz, E.-Reus, E.) Gánóczy Sándor

Révész Imre: ~ élete és a kálvinizmus. Debrecen, 1909. - Vigilia 1964:9. sz. (Mihelics Vid: Eszmék és tények) - Kat. Szle 1971:2. sz. (Gánóczy Sándor: Közösség és szolgálat. ~ időszerű öröksége.) - Theologische Realenzyklopädie Bd. 1. Berlin, 1977:116. (Joachim Staedtke: Abendmahl) - ~: A Filippiekhez írt levél magyarázata. Bp., 1992. - LThK 1993. II:895. - ~: A keresztyén vallás rendszere. (1-2. köt. 1559) Pápa, 1910. (reprint: Bp., 1995) - Gánóczy Sándor: ~ hermeneutikája. Bp., 1997.