Sadoleto, Jacopo (Modena, Itália, 1477. júl. 12.-Róma, 1547. okt. 18.): bíboros. - Dialógusokban írt ped. műve (De liberis recte instituendis, 1533) 1. része az erkölcsi, 2. része az értelmi nevelést tárgyalja. Szerinte az erkölcs a vallásban gyökerezik és az istenszereteten alapszik. Innen ered minden erény, ezen múlik az örök élet. Az Isten szeretetét ezért már korán be kell oltani a gyermek lelkébe. Az erkölcsi nevelésnek 2 bevált eszköze a szoktatás és a nevelő példája. Mindkettő alkalmazásában irányító elv az ésszerűség. Az érzelmeket, szenvedélyeket és indulatokat az ész uralma alá kell helyezni, ez irányítsa az embert minden megnyilvánulásában. Az értelmi nevelés nélkülözhetetlen eszköze az antik klasszikus irod., belőle meríthet az ifjú korszerű műveltséget. A műveltség teljességéhez azonban más tanulm-ok is szükségesek; pl. a mennyiségtan, a mértan, a zene, a tánc, a testgyakorlás és „minden tudomány koronája és az ember legfőbb dísze: a bölcselet”, mégpedig Platón és Arisztotelész alapján. Szorgalmazta a testgyakorlást, és megkívánta, hogy az ifjú lovagoljon, vívjon, fusson, labdázzon, tegyen meg mindent a test egészségéért. A nevelés alapja a vallás, a hitnek kell átjárnia az egész nevelést, mindegyik életkorban. De figyelmeztet, hogy az istenfélelem ne váljon rettegéssé, ne alakítson ki szolgalelkűséget, ellenkezőleg: emelje, foglalja egységbe az ember magatartását, cselekedeteit és műveltségét, tegye boldoggá életét. ~ művének értékét emelte szövegének csiszolt klasszikus lat. nyelve. M.I.

LThK IX:209.