🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > S > Saddáj
következő 🡲

Saddáj (héb. 'hatalmas, mindenható'): Isten neve az Ószövetségben. - A Kiv 6,3 szerint Isten az ősatyáknak El-Saddáj néven nyilatkozott meg (vö. Ter 17,1; 28,3; 35,11; 43,14; 48,3). Jób kv-ében 31x fordul elő (Ter 49,25; Szám 24,4.16; Rut 1,20; Zsolt 68,15; 91,1; Iz 13,6; Ez 1,24; 10,5). R.É.

BL:1553.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.