🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > J > jellem
következő 🡲

jellem (gör., lat. character): 1. általános értelemben a →személy gondolkodását, viselkedését, tetteit meghatározó, örökölt vagy szerzett →jegyek összessége. - 2. erkölcsi értelemben maradandó jó tulajdonságok összessége (→erények), mely szilárdságot, következetességet és megbízhatóságot ad. A →természetes erkölcsi törvényen alapszik a pogány ~, Krisztus követésén a ker. ~. Az utóbbi hősies megnyilvánulása a →vértanúság, az élet föláldozása a megismert igazság melletti végső →kitartásban. - A ~ az →erkölcsi jó és az →akarat kapcsolatának függvénye. Nevelése a szereteten alapuló erkölcsi nevelés feladata, melyet kisgyermekkorban kell megkezdeni. - A ~ ellentéte a jellemtelenség, állhatatlanná tesz, elgyöngít, kizár az →erkölcsi rendből. **

KL II:424.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.