Magyar Katolikus Lexikon > J > Jugoszlávia


Jugoszlávia, Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, Savezna Republika Jugoslavija, Jug:  köztársaság Délkelet-Európában. - É-on Mo., K-en Románia és Bulgária, Ny-on Horváto., Bosznia-Hercegovina, Albánia, D-en Albánia és Macedónia határolja. Ter-e 102.173 km²; lakói 1993: 10.811.000 fő. - Főv-a Belgrád (Beograd). - Szövetségi köztársaságai: Szerbia (Srbja, főv. Belgrád), Montenegró (Crna Gora, főv. Podgorica) - I. Tört. ~ az I. vh-t 1919: lezáró →versailles-i békerendszer terméke, melyben a győztes antant hatalmak a háborút kirobbantó szövetségesüket, Szerbiát megajándékozták az összes általa igényelt környező területekkel, az ott lakók nemzeti, vallási hovatartozására ill. akaratára való tekintet nélkül. -

1. Szerbia. Ter-e a K-róm. birod. és a népvándorlás korában a 6-7. sz: az avar háborúk után meggyérült lakosságú területek benépesítésére törekedett. Hérakleiosz cs. (ur. 610-641) 610-630: Thesszáliába szerb törzseket telepített, akik nagycsaládi közösségekben (zadruga) ún. katonai parasztbirtokon éltek, amiért katonáskodással és hadimunkával tartoztak Bizáncnak. Mivel Bizánc népességüknek csak egy részét vette igénybe, népfölöslegük 3 irányba, É felé vándorolva idővel megszállta az (Ószerbiának nevezett) folyók völgyeit, majd hegyvidékét. Főzsupánjuk székhelye a 7-8. sz: Raška (Ibar, Lim és Drin környéke); innen eredt a m. népnyelvben a rác elnevezés (amit a hírlapok elerjedése szorított ki a közhasználatból). A 10. sz: bolgár fennhatóság alá kerültek (ekkor vált ált-sá a ker. vallás), a század végén ismét bizánci uralom alá kerültek; ekkor jöttek létre az első szerb államalakulatok. 1180-95: Stevan Nemanja nagyzsupán (ur. 1159-95) egyesítette a szerb törzseket, 1190: Bizánc elismerte az első szerb állam függetlenségét. 1217: létrejött a szerb kirság, 1219: függetlenné vált a szerb ort. egyh., 1221: Niceában sztelték az első szerb érseket, (Szt) Szávát. IV. Dusán István (ur. 1331-55), a kk. Szerbia fénykora idején ter-e a Dunától Thesszáliáig, az Adriai-tengertől az Égei-tengerig terjedt, pol. és kulturális központja Koszovó. A Balkán-fszg-en előrenyomuló oszmán-török birod. 1371: a Marica folyónál legyőzte a szerbeket, s meghódoltatta Macedóniát, 1382: Szófia elfoglalásával Bulgáriát. Lázár szerb fejed. (ur. É-Szerbiában 1370-89; neje Garai Miklós leánya) elismerte I. Murad szultán (ur. 1359-89) felsőségét, évi adót fizetett és segélycsapatokat adott háborúihoz, de amikor visszatért a m. főség alá, 1389. VI. 20: a →rigómezei csatában (Kosovo Polje) a törökök győztek, Lázárt szerb orgyilkos megsebesítette, veje, Vuk Brankovics elárulta, a csata után Lázár fia István despota (ur. 1389-1427) meghódolt és évi adót fizetett a szultánnak. A szerb vezetők - Stevan Lažarević (Barankovics György) - a m. kir. és a szultán közötti erőviszonyokat követő hintapol-val próbálta megőrizni a maradék Rácország névleges létét, amit Ny-ról Velence is fenyegetett. 1448: Stevan Vukčić, Ráma zsupánja III. Frigyes cs. (ur. 1440-93) hűbérese lett. - 1459: Szerbia a török birod. része, évtizedekre a török-m. háborúk színtere lett. A szerb urak birtokait szpáhi-birtokként a tör. katonai nemesség kapta, a nép jobbágysorba került. A ker. szerb jobbágy (rája) rabszolga sorsa elől csak Mo-ra vándorlással v. török zsoldos katonai szolgálattal menekülhetett. E katonai pályaválasztást erőszakosan meghatározta a hódítások alapjaként megteremtett állandó hadsereg, s az ebben vezető, a hódoltatott ter-ekről erőszakkal toborzott és kiképzett →janicsárság. A helyben maradt nemesség nagy része mohamedán hitre tért, így próbálta megőrizni birtokait, kiváltságait. A török közig-ban nem volt lényeges különbség az adózás és a kötelezettségek érvényesítésekor a saját és meghódolt népek között, a maradék módosabb és a rája sorba került nincstelen szerbek egyaránt választhatták a behódolást v. a menekülést. D-Mo. ekkortól vált folyamatosan a szerbek menekülési, egyidejűleg az ort. egyh. bevonulási terepévé, a →Szerémség a 15. sz. második harmadától fokozatosan és folyamatosan lett a színmagyar vidékből vegyes lakosságú. Ezen időszakban az albánok - részben a tör. telepítések eredményeként - tömegesen költöztek Koszovóba, ahol az iszlámosodás és az albánosodás különösen a városokban erőteljes. A falvak a 17. sz. végéig tudták megőrizni szláv jellegüket, 1593-1606: a →tizenötéves háborúban tört meg először a tör. hódítás lendülete, 1686. IX. 2: Buda, 1688. VI. 20: Belgrád visszafoglalása minden korábbinál több, a tör. bosszútól tartó szerbet vonzott Mo-ra. 1690: kb. 30.000 szerb család telepedett be a Délvidékre az ipeki pátriárka Arsenije Čarnojević vezetésével, akiknek I. Lipót (ur. 1657-1705) VIII. 21: önkormányzatot, pol. és egyh. önállóságot adott, amit a Rákóczi-szabharcban kurucellenes vérengzéseikkel viszonoztak. 1716. X. 13: Temesvár és ezzel Mo. teljes fölszabadítása a tör. megszállás alól a tör. hatalmat a muzulmán vallású balkáni ter-re szorította vissza. 1804-13: a dinasztiát alapító Karadjordje vezetésével szerb népfölkelés tört ki a tör. uralom ellen, melyet 1813: levertek. 1815: Miloš Obrenović újabb fölkelése eredményeként a szerbiai tart. fokozatosan önállóságot szerzett az Oszmán Birod-ban, 1830: a szerb fejed. cím az Obrenović családban örökölhető lehetett, s II. Mahmud szultán (ur. 1808-39) elismerte a belgrádi pasalikban (Belgrád kb. 10 km-es körzetében) a szerb fejedelemség önkormányzatát. 1839: szultáni fermán a muzulmánok és ker-ek törvény előtti egyenlőségét biztosította. I. Garašanin 1844: kiadta első nemz. programjukat (Načertanje), mely az összes szerbek lakta v. szerbnek minősített ter. egy államba - Szerbiába - történő egyesítését tűzte ki célul. Az elvi alapot Vuk Karadžić nyelvész néprajzos adta, aki szerint minden délszláv szerb, akik csupán vallásukban (ort., kat., muszlim) különböznek. 1848/49: a m. forr. és szabharc idején a délvidéki rácok fegyveresen támogatták a Habsburgokat (önkéntesek tör. ter-ről is mentek a Bácskába), jutalmuk 1850-60: a szerb vajdaság és temesi bánság létrehozása lett (ennek nyelvi maradványa a trianoni békével elcsatolt Délvidék Vojvodina - Vajdaság elnevezése). 1867: az utolsó 7 szerbiai városból is kivonták a tör. helyőrséget, az önállóságot kapott Szerbia ezután nyíltan hirdette a a délszlávok Szerbiában történő egyesítését. 1876-77: Szerbia és Montenegró háborút indított Töröko. ellen azért, hogy a Porta engedje át Boszniát Szerbiának, Hercegovinát Montenegrónak. 1878. VII. 13: a berlini kongresszus elismerte Szerbia és Montenegró függetlenségét (ettől számítható az önálló szerb állam), Szerbia megkapta Ništ, Leskovacot és Vranjét, az Osztrák-M. Monarchiát szerződésben hatalmazták föl Bosznia és Hercegovina megszállására és igazgatására, ami VII. 29-X. 20: megtörtént. 1885. XI: a szerb-bolgár háborúban területfoglalásuk nem sikerült, 1886. II. 19: a bukaresti béke a háború előtti állapotot állította helyre. 1903. VI. 10: szerb katonatisztek összeesküvése megbuktatta az „osztrákbarát„ I. (Obrenović) Sándort, s az oroszbarát Karadjordjević-dinasztiát juttatta hatalomra. 1908. X. 5: az Osztrák-M. Monarchia bekebelezte Bosznia-Hercegovinát (és kivonta katonáit a novibazári szadzsákból), ami keresztezte a terjeszkedni akaró szerb terveket. A nagyszerb vágyakat a 19/20. sz. fordulóján Jovan Cvijić föld- és néprajzos fogalmazta meg: a Balkánon a szerbekben legerősebb a délszláv öntudat, ezért ők jogosultak arra, hogy összefogják egy államba (Szerbiába) a délszlávokat. 1912. X. 9: Montenegró, X. 18: Szerbia bolgár és gör. szövetségben megtámadta Töröko-ot meg akarván szerezni tőle É-Albániát, Koszovót és Macedóniát. Az I. Balkán-háborút 1913. V. 30: lezáró londoni békét még végre sem hajtották, amikor VI. 29: kirobbantották a II. Balkán-háborút, melyet VIII. 20: a bukaresti béke zárt le. Ebben fölosztották Macedóniát a szerbek, bolgárok és görögök között (Szerbia 48.303 km²-ről 90.000 km²-re, lélekszáma 1911: 2.957.207 főről 4.100.000 főre), Montenegró albánlakta ter-tel (9080 km²-ről 16.000 km²-re, lélekszáma 285.000-ről kb. 500.000-re) gyarapodott. 1914. VI. 28: Szarajevóban a szerb Gavrilo Princip (a Fekete Kéz tagja) lelőtte Ferenc Ferdinánd osztrák-m. trónörököst és feleségét, hiszen a nagyszerb álmok legnagyobb akadályát az Osztrák-M. Monarchia jelentette. A merénylet közvetlen oka lett az I. vh-nak. Mivel Szerbia (orosz egyeztetésre) minden békülési kísérletét elutasította, az Osztrák-M. Monarchia VII. 28: hadat üzent Szerbiának. E hadüzenet láncreakcióként háborút indított Eu. nagyhatalmai között. 1916. I: a szerb hadsereg maradványát Korfu szigetére menekítették, ahová a szerb kormány is menekült, I. 26: Cetinjében Montenegró aláírta a fegyverletételt. III. 3. Korfun 70 ezer fős szerb hadsereg felállítását határozták el, VIII: fr. ígéretet kaptak Bosznia-Hercegovina megszerzésére. XII: Londonban Ante Trumbić vezetésével megalakították a Délszláv Választmányt, melynek célja az egységes délszláv állam létrehozása. Pasić szerb min-elnök és Trumbić 1917. VI. 20: Korfun megegyeztek a szerb-horvát állam megalakításában (korfui nyilatkozat). XI: ezen elképzeléssel szemben Stadler zágrábi érs. a horvát jogpárt programja alapján kidolgozta a nagyhorvát államtervezetet. 1918. VI-VII: a korfui szerb hadsereg csatlakozott a balkáni fr. haderőhöz. IX. 14: Dovropoljénál a fr-szerb tüzérség előkészítése után megkezdték a szövetségesek balkáni ellentámadását, melynek következményeként IX. 29: Bulgária letette a fegyvert. X. 12: a szerb csapatok bevonultak Nišbe, X. 21: elérték Vardart. X. 29: Zágrábban a Délszláv Nemz. Tanács délszláv közp. kormánynak nyilvánította magát, Fiumét horvát csapatok szállták meg, a horvát szabor kimondta Mo-tól való elszakadását és csatlakozását a megalakuló délszláv államhoz. X. 31: a Szerb-Horvát-Szlovén Nemz. Tanács Laibachban szlovén, Zágrábban horvát, Szarajevóban bosnyák ideigl. kormányt létesített. XI. 1: a szerb hadsereg bevonult Belgrádba. XI. 8: a délszláv forr. kormány egyezményt kötött F. D'Esperay fr. tábornok balkáni főparancsnokkal, mely fölhatalmazta a kormányt a szerződésben foglalt ter-ek megszállására. XI. 9: Genfben Pasić szerb min-elnök, Trumbić, a londoni Délszláv Választmány elnöke és Koroseć, a zágrábi Délszláv Nemz. Tanács megbízottja megállapodott a szerb-horvát-szlovén királyság kihirdetésében. XI. 10-14: a szerb csapatok megszállták a védelem nélkül hagyott Délvidéket. XI. 13: Belgrádban bejelentették: az antanttal kötött egyezmény szerint megszállták D-Mo-ot a Pécs-Szabadka-Szeged-Maros vonalig, a szerbek bevonultak Pécsre. A Károlyi Mihály-féle államcsíny után hadügyminiszterré tett Linder Béla aláírta az ún. konvenciót, mely szerint a demarkációs vonal a Szeged-Baja-Komló-Barcs vonaltól D-re szerbek által megszállt ter. lett. XI. 24: Zágrábban a Délszláv Nemz. Tanács kimondta a Szerbiával való egyesülést, XI. 25: Újvidéken a szerb népgyűlés a megszállt m. Délvidék bekebelezését a délszláv államba. XI. 26: Podgoricában bejelentették Montenegró egyesülését Szerbiával, XII: Albánia átmenetileg szerb-olasz megszállás alá került. XII. 5: a zágrábi katonai puccskísérletet leverték. Radić horvát parasztpártja önálló horvát közt-ot követelt, a XII. 13: összeült alkotmányozozó nemzgyűl. választásokon a m-ok és ném-ek nem vettek részt, a megválasztott képviselők több mint 1/3-a, 161 (horvát) képviselő távol maradt. XII. 29: a szkupsztina rendkívüli ülésén ratifikálta a (csatlakozott és megszállt) területek délszláv államban történt egyesítésének alapokmányát. →horvátok, →Horvátország, →szerbek, →szlovének, →Szlovénia -

2. Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (Kraljevina Srba Hrvata i Slovenaca), SHS Királyság. Az új állam határait 1919: és 1920: rajzolták meg, ter-e 248.987 km², lélekszáma 12.570.000 fő (szerb és montenegrói 38%, horvát 23,3%, szlovén [vend] 10%, német 4%, macedón 4%, magyar 3,8% (kb. 500.000 lélek), albán 3,5%, 13,4 % egyéb (bolgár, cigány, cseh, gör., olasz, oláh, ruszin, török, stb.), kb. 28% nem szláv. 1931: a vh. előtti egyh. beosztás létezett, 4.735.154 r.k., 41.597 g.k., 11,2% muzulmán, 1,7% prot., 0,5% izr., 48,7% g.kel. vallású. 1935: a lakosság 44,6%-a írástudatlan. - Az 1920. VIII. 14: aláírt SHS-csehszl. és 1921. VI. 7: aláírt SHS-rumén szövetségi szerződéssel létrehozták a magyarellenes, területrablásaikat biztosító →kisantantot, VI. 28: elfogadták az ún. Vidovdan-alkotmányt. Ennek értelmében 1922: 33 tartományt (oblasztot) szerveztek. 1923. XI: fr. ellenőrzéssel megállapították a bánáti szerb-rumén határt. 1924. I: a szabadkai és nagybecskereki r.k. ppi helynökségekből megalakították a belgrádi r.k. érsekséget. 1928. VI. 20: a szkupsztinában P. Radić és Baszaricsek képviselőt lelőtték, 3 horvát képviselőt (köztük Radić parasztvezért ) megsebesítettek. -

3. Az első ~. 1929. I. 6: Sándor kir. (ur. 1921-34) királyi diktatúrát vezetett be, az orsz. nevét X. 3: Jugoszlávia (Jugoslavija) névre változtatta és 9 bánságra (Dráva, Duna [Újvidék székhellyel], Drina, Morava, Száva, Vardar, Vrbász, Tengermellék és Zeta) osztotta, élén a bánnal (a magyarlakta Délvidék a Duna bánságba került). 1930. II. 1: rendelettel egyesítették a szerbiai, montenegrói és boszniai mohamedán egyh-at. IV. 18: törvénnyel áll. fennhatóság alá rendelték a prot. egyh-akat. IX: fr. javaslatra Belgrádban megszervezték a délszláv antirevizionista ligát. 1931. IX. 3: a kir. új alkotmányt hirdetett ki, 2 házból álló parlamenttel, új választási rendszerrel, a nem szerbek jogainak további korlátozásával. 1934. II. 9: Athénben Görögo., ~, Románia és Töröko. aláírta a balkáni antant szerződést. X. 9: Marseille-ben I. Sándort horvátok agyonlőtték, kiskorú fia, II. Péter (1934-45) követte, helyette a régenstanács uralkodott. XI-XII: a merénylet ürügyén tömegesen utasítottak ki magyarokat ~ból. A régenstanács külpol. célja Mo. elszigetelése és folyamatos rágalmazása, a megszerzett ter-ek mindenáron való megtartása; belpol. célja a szerzett ter-ek betelepítéssel, adó- és iskolapol-val való elszerbesítése. A Délvidéken a telepesek (→dobrovoljácok) számára önálló telepesfalvakat építettek, pl.: Dušanovac [Csantavér közelében], Mali Beograd [Topolya közelében], Mišicevo [Bajmok közelében], Veliki Jaroš [Topolya közelében], Utrine [Ada közelében] Velebit [Magyarkanizsa közelében], stb. 1936. VII. 23: a szkupsztina 166:128 arányban elfogadta a Vatikánnal kötött konkordátumot, de a törv-javaslatot nem terjesztették a szenátus elé (1938. II. 11: engedve a Szt Szinodusnak a konkordátumot ejtették). 1936. X. 22: a m. sérelmek orvoslását kérő küldöttség belgrádi látogatása után engedélyezték a nagybecskereki Közművelődési Egyes. és a szabadkai M. Olvasókör működését. 1938 tavaszán közeledtek No-hoz, V. 3: megnyitották a belgrádi tanítóképző m. tagozatát. VII. 31: a Balkán paktum államai elismerték Bulgária, VIII. 22: Mo. fegyverkezési egyenjogúságát, IX. 29: megszűnt a kisantant. 1939. IV. 23: Velencében megegyeztek az olasz-német-jugoszláv gazd. együttműködésben, VIII. 24: nyilvánosságra hozták a szerb-horvát megegyezést: e szerint a a horvát parasztpárt belépett a kormányba, VIII. 26: átszervezték a bánságokat, megalakították a horvát bánságot. 1940. XII. 12: aláírták a m-jug. örök barátsági szerződést (melybe a bolgár-jugoszláv szerződés mintájára, az utóbbiak kérésére került az örök barátsági jelző), 1941. III. 25: a Cvetković-kormány aláírta a háromhatalmi szerződést, ellenzői III. 27: államcsínnyel megdöntötték a kormányt (amellyel Mo. szerződést kötött), Simović tábornok kormánya III. 27: Moszkvában aláírta a szovjet-jugoszláv megnemtámadási szerződést. IV. 2: megkezdődött a ném. hadsereg fölvonulása, Teleki Pál gr. min-elnököt megzsarolták (ha nem engedi át a ném-eket s nem lép be a háborúba, D-Dunántúl sváblakta vidékén ném. gaut alakítanak), IV. 3: Teleki öngyilkos lett (v. meggyilkolták?). IV. 6: a ném. csapatok megtámadták ~t, IV. 10: a Független Horvát Közt. kikiáltásával megszűnt ~. -

4. 1941. IV. 11: a m. honvédség megszállta Bácskát, D-Baranyát és a Muravidéket, 11.412 km², 1.025.508 lakos (36,6% m., 19% ném., 16,1% szerb) került vissza Mo-hoz, a Bánát ném. megszállta ter. maradt. IV. 17: a jugoszláv hadsereg letette a fegyvert. IV. 20-22: Bécsben ném-ol. megegyezéssel fölosztották a v. ~t: Szerbia 1913-as határai között megmaradt, Montenegró (Macadóniával és Koszovóval) és Szlovénia ném. és olasz megszállás alá került. A Független Horvát Állam - a 800 é. magyar perszonálunió és a 21 é. szerb uralom után - független lett, Bosznia és Hercegovina horvát közig. alá került. 1941. X: partizánháborút indítottak a megszállók ellen. A komm. Tito és a királypárti Mihajlović tábornok nem tudott megegyezni, csapataik egymás ellen is harcoltak. 1943. XI. 29: a komm. osztagok megalakították a Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanácsot (ANVOJ - Antifasističko Veće Narodnog Oslobodjenja Jugoslavija), e nap lett (a II.) ~ nemz. ünnepe. 1944. X. 23-XI: a szovjet csapatokkal a Délvidékre érkező partizánok elől a ném. lakosság egy része elmenekült, a helyben maradt bánáti, bácskai, szerémségi, baranyai és Mura vidéki m-ok között valóságos magyarirtást hajtottak végre korra és nemre való tekintet nélkül. Szűcs Márton és Kovács József r.k. papok titkos adatgyűjtése 34.491 lemészárolt honfitársunk nevét tartalmazza (az áldozatok becsült száma kb. 40-60 ezer fő, →vérbosszú Bácskában). -

5. A második ~. Az 1941: élt 525.000 fős ném. lakosságot fölszámolták, 73%-uk civilként v. az internáló táborokba (Jarek, Nagybecskerek stb.) került, elpusztult, v. elűzték ~ból az olaszokhoz hasonlóan, akiknek falvai Isztriában még az 1970-es években is félig lakatlanul düledeztek. 1945: a Délvidékre példátlan betelepítés kezdődött, mely a virágzó falvakban háborús romboláshoz hasonlót eredményezett. 1945-48: 226 ezer főt telepítettek a Délvidékre (79%-ban szerb és montenegrói nincstelent); 1968-ig 367 ezer ném. települhetett (megváltási díjért) a NSZK-ba. 1945. XI. 20: kikiáltották a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot Joszip-Broz Tito horvát komm. partizán és pártvezér irányítása alatt. A II. ~t Szerbia, Horváto., Bosznia-Hercegovina, →Macedónia és →Montenegró szöv. szocialista közt-ok, →Vajdaság és →Koszovó-Metóhija autonóm tartományok alkották. A titói komm. berendezkedés némileg eltért a sztálinitól, 1945. VIII: földreformot hajtottak végre (a partizánok és szerbek előnyére); a r.k. egyh. max. 10 hektár földet birtokolhatott, papképzést csak Zágrábban, Spalatóban és Szarajevóban engedtek, a magyarlakta részeken a szabadkai (Bácska) és a nagybecskereki (Bánát) ap. kormányzóság működhetett. 1946. XII: államosították a bankokat, ipart, közlekedést, 1947. IV. 28: megkezdték az első 5 éves tervet. 1948. VI. 28: kiváltak a Tájékoztató Irodából, ami Tito szakítása volt Sztálinnal, aki VII. 28: az egyetlen párt, a Jug. Komm. Szöv. Pol. Biz. elnöke és a Közp. Biz. főtitkára lett. Ezzel megkezdődött a komm. hidegháború, az →osztályharc fokozása, a koholt perek (Mo-on a Rajk-, Bulgáriában Trajcso Kosztov-, CS-ban Slansky- stb.). ~ Sztálin halála (1953) után lassan helyreállította kapcsolatát a szomszéd országokkal, 1961. IX: Belgrádban megrendezte 25 el nem kötelezett állam konferenciáját. 1964: a Kölcsönös Gazd. Segítség Tanácsa kültagja lett, de 1967. III. 15: engedélyezte a külf. tőkebefektetéseket. 1968. XI-XII: fölszámolta a koszovói albánok mozgolódását. Az 1974-es alkotmány 174. cikkelye szerint a vallási felekezetek iskolákat csak lelkészeik kiképzésére alapíthatnak, ekkor a szabadkai ppségben 46 színmagyar pléb. mellett 47 pléb. a m-on kívül horvátul v. ném-ül is, a Bánátban 27 pléb. csak m-ul, 7 m-ul is misézett; Újvidéken a r.k. Agapé könyviadó az Agapé és a Hitélet lapok mellett kat. kv-eket is kiadott. A Tito halála (1980. V. 4.) utáni kollektív vezetésben az áll. és állampárt élén évente váltották egymást a közt-ok vezetői. Az olajválság megrengette ~ gazd. helyzetét is, 1981: a 94%-ban albánok lakta Koszovóban újabb zavargások törtek ki, amit rendőrterrorral földalatti mozgalommá tettek. 1987: a pénzromlás meghaladta az évi 100%-os határt. 1988. X: az ún. joghurtforradalom idején a nagyszerb álmokkal felheccelt tömeg kezdetben csak alkotmánymódosítást, a Vajdaság autonómiájának megszüntetését követelte, valójában Slobodan Milošević szerb soviniszta programját próbálták megvalósítani, aki 1986 óta a Szerb Komm. Szöv. Közp. Biz. elnöksége elnöke. 1989. VI. 30: a rigómezei csata 600. évford-ján a Rigómezőn (Kosovo Polje) milliós tömeg előtt Milošević meghirdette nagyszerb programját. 1991. VI: a jugoszláv parlamentben elutasították ~ államszövetséggé alakítását, Szlovénia, majd Horváto. bejelentette függetlenségét. VI. 27: a Jug. Néphadsereg megtámadta Szlovéniát, ezzel megkezdődött a délszláv háború, melyet a magát függetlennek nyilvánító Horvátország ellen is kiterjesztettek. A harcok kiterjedtek a dalmát tengerpartra (Raguza), D-Baranyára, Szlavóniára (Vukovár, Eszék), a szerblakta Krajinára, Zára és a maslenicai hídfő s a szerb központnak számító Tinnin (Knin) visszafoglalása után a nyugatiak elfogadták Horváto. határait. -

6. A harmadik ~. 1992. I: Montenegro népszavazása a ~ban maradás mellett döntött. 1992. IV: a csonka parlament új alkotmányt fogadott el, mellyel létrehozták a Szerbia és Montenegró közt-ot, Vajdaságot és Koszovót egyesítő ~t. - Bosznia-Hercegovinában a népszavazás a függetlenség mellett döntött, mivel a szerbek ezt ellenezték, 1992. III: kitört a népcsoportok (muzulmán 44%, szerb 31%, horvát 17%) közötti polgárháború, mely alatt több százezer ember menekült el, főként a csetnik szabadcsapatok népirtása elől, Eu. É-i és Ny-i államaiba (Mo-ra is több ezer fő). A szerbek elfoglalták az É-i és K-i ter-eket (1993 végén a bosnyák ter. kb. 70 %-át uralták, megváltoztatva az évszázados nemzeti településrendszert), a horvátok a Ny-i részeket, a muzulmánok (bosnyákok) a közepső és az ÉNy-i városokat tarthatták meg. Az 1994. II. 5-i szarajevói merénylet (65 polgári halott, 200 sebesült) és a NATO (mely 1949: megalakulása óta először avatkozott be közvetlenül a napi pol-ba) ultimátuma után II. 17: az oroszok bírták rá a szerbeket Szarajevó ostromának beszüntetésére. 1995. XII: az amerikai közvetítéssel létrehozott kényszerbéke (daytoni megállapodás) csak az ENSZ-csapatok állandó (1999 őszén is meglévő) jelenlétével biztosította a fegyvernyugvást s rendezte Bosznia-Hercegovina ügyét: önálló, nemzeti alapon szerveződött közt-okat hoztak létre a független államon belül, nemzetközi ellenőrzés mellett. - 1998. II: Koszovóban is kiújultak a minden korábbit meghaladó méretű zavargások és összetűzések a szerbek és albánok között, akik megalakították a Koszovói Fölszabadítási Hadsereg (UČK) gerillaszervezetet, mely fegyverrel akarja kivívni a függetlenséget. A szerbek zsoldosokat is alkalmazó szabadcsapatokkal Eu-ban példátlan népirtásba kezdtek, melyben falvak lakóinak lemészárlása, meggyalázása, a házak kirablása, majd fölgyújtása, az életben hagyottak elűzése stb. általános. A status quo-t hirdető s a menekültek százezreinek ellátását a szomszédokra hárító nagyhatalmak 1999. III. 24: sorozatos figyelmeztetések és tárgyalási kísérletek s a rambouillet-i Koszovó-konferencia szerb hajthatatlanság miatti kudarca után a NATO légiháborút kezdett ~ ellen. 1999. VI. 9: a macedóniai Kumanovóban a NATO és ~ megállapodott a szerb csapatok koszovói kivonulásában s a koszovói kérdés rendezésében (a NATO ekkor sem tett le arról, hogy Koszovó ~ része marad, s az albánoknak együtt kell élniük a szerbekkel). VI. 10: a NATO fölfüggesztette ~ 78 napig tartó, 35 ezer bevetést számláló bombázását, mely kb. 5,5 milliárd dollárba került és kb. 100 milliárd dollár kárt okozott (célját, Milošević elnök megbuktatását nem érte el: „Jugoszlávia győzött, mert nem adta föl Koszovót”). Az ellenzék külf. biztatásra tüntetéseket szervezett az elnök lemondatására, őszig sikertelenül. A zónákra osztott Koszovóban NATO-csapatok (köztük egy m. egység) biztosítja a nyugalmat (s a kifosztott lakosság ellátását). -

7. Szerbia/~ uralkodói: Nemanja-ház: 1167-96: István (Szt Simeon) nagyzsupán; 1196-1228: (Szt) István kir.; 1228-34: István Radoszláv; 1234-43: István Ulászló; 1243-76: I. Uroš István; 1276-82: István Dragutin; 1282-1331: István; 1321-31: III. Uroš István Dečanski; 1331-55: István Dušan cár; 1355-71: IV. Uroš István; Hrebeljanivics-ház: 1371-89: Lázár É-Szerbiában; 1389-1427: István despota; Brankovics-ház: 1427-56: György despota, 1456-58: Lázár; 1458-59: (Vak) István; 1459: Tomaševic István; 1459-: Szerbia a török birod. része. - Obrenović és Karagyorgyević-ház: 1815-39: Miloš Obrenović; 1839: Milán; 1839-42: Mihály; 1842-58: Karagyorgyević Sándor; 1858-60: Miloš (másodszor); 1860-68: Mihály (másodszor); 1868-89: I. Milán kir.; 1889-1903: I. Sándor kir.; 1903-21: I. Péter kir.; 1921-34: I. Sándor ~ királya; 1934-45: II. Péter; 1945-: népköztársaság. -

II. ~ művészete: 1. Építészet. A g.kel. vallású vidéken a bizánci műv. stílus egyeduralkodó. Tp-aik kupolával fedettek, gör. kereszt alaprajzúak, előcsarnokból (narthex), zárt v. nyitott külső előcsarnokból (exonarthex), négyzet alakú közp. részből állnak, az utóbbitól a kupolák csegelyeit hordó oszlopok v. pillérek (a gör. kereszt 2 oldalágát alkotó) 2 mellékhajót különítenek el. Az egy- v. háromapszisú szentélyrész 2 oldalát a djakonikon ill. a prothesis foglalja el. A tp-építésben több fejlődési szakasz különíthető el. A 11-12. sz. tiszta bizánci műv-ének építményei (Ohrid, Nerež, Kubinovo), a raškai iskola művei, a Nemajida-korszak (1167-1331) alkotásai, melyek Ny-i románkori építészeti jegyeket alkalmaztak (Dečane, Mileševo, Sopočani, Studenica, Ziča). A szerb-bizánci stílusú tp-ok főként Milutin (ur. 1282-1331) idején készültek amikor végbement a bizánci műv. szerb áthasonítása, mely folyamatosan a bizánci stílusjegyek sajáságos szerb változatává (a szerbek szerint önálló nemz. műv-té) vált. Jellegzetessége a bizánci alaprajz gör. kereszttel és kupolával (Gračanica, Nagoričane, Sv. Nikita); a morava-resavai iskola, a rigómezei csata előtti és utáni időkből. (A Nemanjida állam közp-jától É-ra épített, magasított csegelyekre helyezett, nyúlánk, 5 kupolájú tp-ok a tör. fenyegetettség korában a Nagy-Morava menti tp-ok: Kalenić, Lazarica, Ljubostinja, Manašija, Ravanica). A tör. hódítással É-ra menekült szerbség tp-építési stílusát mutatják pl. a szerémségi Almás-hegységben (Fruška Gora) az ószerbiai ktorok mintájára épített tp-ok. A többszázéves tör. uralom építészetének oszmán elemei, a →dzsámik, fürdők, dervis-ktorok, medreszek (vallási isk.) ólomborítású kupolákat, karcsú, magas minareteket, befele néző pasa- és bégházakat (konak), előreugró emeletű lakóházakat, jellegzetes hidakat, csorgókutakat (sadrvan), piacokat (čaršija), óvárosi negyedeket jelentenek. A 20. sz. fordulója idején, a tör. uralom megszűnte utáni évtizedekben - elsősorban Belgrádban - megjelent a szecesszió, de nem tudott meghatározóvá válni. (Az I. vh. után Au-tól és Mo-tól szerzett ter. építészete teljesen eltér a szerbiaitól.) - 2. Szobrászat. A bizánci műv-ben viszonylag alárendelt szerepű; a tp-ok külsejét meghatározta a vöröstégla- és faragottkő-sorok váltogatása, a kerámiával szegélyezett vakboltív-sorok téglamintázata. A morava-resavai isk. építményein tűntek föl először a szobrászati díszítmények, a faragványos kapuzatok, ablakkeretek. - 3. Festészet. A bizánci tp-építészetben a freskók szerepe meghatározó. Kezdetben a mozaik-stílus jellemezte, de a színező technika az emberábrázolásban egyre valósághűbb kifejezésre törekedett. Az ikonográfia tematikájában mintatípusokat követett: a szentélyapszisban fölül Krisztus v. Mária képe, alatta az apostolok áldozása v. az utolsó vacsora, legalsó övezetben a sztek és az egyházatyák fehércsuhás, fekete keresztes alakjai. A közp. rész felsőbb övezeteiben a jobb oldalon Szűz Mária életét, bal oldalon a nagy ünnepeket, Krisztus életét és szenvedéseit, halálát és föltámadását s az Utolsó ítéletet ábrázolták. A legalsó részen a sztek és remeték sorában a szerb harcosok s a sztként tisztelt szerb uralkodók (Nemanja, Szt Száva) láthatók. A kupolát általában a világkormányzó Krisztus, a Pantokrátor emberfeletti méretű képe és az eljövetelét megjövendölő próféták ábrázolása díszíti. Az előcsarnok gyakori díszítő eleme a Krisztus származását levezető →Jessze vesszeje, melyet gyakran a Nemanićok családfája helyettesít v. egészít ki. A freskóműv. első szakaszát Szerbiában a 12. sz. végén Konstantinápolyból, a →latin császárság idején elmenekült bizánci udvari festők munkássága adta. Előbb kisegítőként jelentkeztek a helybeliek, a morava-resavai isk. tp-aiban már látható sajátságos szerb egyh. fest-et kialakító műv-ük. Eredeti, új jellegzetességgel egészítették ki és fejlesztették tovább a szerbiai freskóműv-et, mely ekkor érte el csúcspontját. A tör. uralom idején e műv. ág, kevés kivételtől eltekintve, elhalványult, a 19. sz. Ny-i festészetéből merített új erőt. Az emberfelettiség fokozott hatását kiváltani szándékozó mozaikok, a minden szegletet megtöltő freskók, túldíszítettség bizáncias jegyei meghatározók maradtak. A tör. elől papjaiktól vezetve É-ra menekült szerbek ezt a sajátosságaiban megmerevedett fest. stílust honosították meg az általuk később megszerzett ter-eken is, különösen a ktorokban gazdag Szerémségben. Egyházműv-ük része a festészet és iparműv. határán álló ötvösművek, ikonok, miniatúrák, miniatúrás kódexek és bizánci ort. kegytárgyak.

III. Érsségei és ppségei: Érsségei a 9. sz: Bar és Belgrád. Ppségei: 10. sz: →Kotor (Cattaro), 1968: →Szabadka (Subotica), 1986: →Nagybecskerek (Zrenjanin). 1777: →kőrösi görögkatolikus püspökség. Dom.L.-88

Szalay László: A mo-i szerb telepek jogviszonya az államhoz. Pest, 1861. - Kállay Béni: A szerbek tört. 1780-1815. 1. köt. Bp., 1877. - Ranke, Lipót: Szerbia és Töröko. a 19. sz-ban. Ford. Mihályffy Gyula. Nagybecskerek, 1890. - Risztics János: Szerbia külügyi viszonyai az újabb időkben. 1. köt. 1848-1860. 2. köt. 1860-1868. Ford. Romanecz Mihály. Uo., 1892. - Thim József: A szerbek tört. a legrégibb kortól 1848-ig. 1-3. köt. Uo., 1892. - Thim József: Az Obrenovićok föllépése a forr. alatt. Zombor, 1894. - Tudósítás Belgrád elfoglalásáról 1688-ban. Bp., 1895. (Klny. Tört. Tár) - Hilferding, A.: A szerbek és bolgárok tört. Ford. Kiss Simon. Nagybecskerek-Bp., 1899. - Hungarus: M. érdekek és az Obrenović ház. Fiume, 1899. - Kállay Béni: A szerb felkelés tört. 1807-1810. Kiadta Thallóczy Lajos. 1-2. köt. Bp., 1909. - Németh József: Ó-Szerbia és Szerb-Macedónia leírása. Uo., 1916. - Margalits Ede: Szerb tört. repertórium. 1. köt. Uo., 1918. - Juga, Velimir: A szerbek tört. dióhéjban. 2. kiad. Újvidék, 1920. - Nádasdy Béla: Délszlávok. Bp., 1934. - Faragó László: Karagyorgye és a Karagyorgyevicsek. Uo., 1940. - Thim József: A mo-i 1848/49-iki szerb fölkelés. 1-3. köt. Uo., 1940. (Mo. újabbkori tört. forrásai) - Hadrovics László: A mo-i szerb kérdés balkáni gyökerei. Uo., 1942. (Klny. M. Törttud. Int. évkv-e) - Perényi József-Arató Endre: ~ tört. [Egy. jegyzet] Uo., 1961. - Szlipicsevity, Fuad: A Jugoszláv Szöv. Népközt. népeinek tört. a világtört. alapjaival. 2. r. Újkor (1878-tól 1918-ig) (Ford. Varga László) Szabadka, 1957. - Bács Gyula: ~. Bp., 1977. (Panoráma útikv-ek) - Cseres Tibor: Vérbosszú a Bácskában. Uo., 1991. - Matuska Márton: A megtorlás napjai, ahogy az emlékezet megőrizte. Újvidék, 1991. (Bp., 1992) - Domonkos László: M-ok a Délvidéken. Bp., 1992. - Botlik József-Csorba Béla-Dudás Károly: Eltévedt mesgyekövek. Uo., 1993. - Kocsis Károly: ~, egy felrobbant etnikai mozaik esete. Uo., 1993. - Cronology of the Crisis in the Former SFRY. Belgrad, 1994. - AP 1996:1145. - Tények kv-e. Uo., 1997. - Németh András-Tóth László: Halálos tavasz a Balkánon. Uo., 1999. - Tamáska Péter: Akik nem voltak itt… Uo., 1999.