🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > horvátok
következő 🡲

horvátok: eredetileg iráni nyelvű szarmata törzs, mely a Kr. u. 3. sz: a Pontus vidéki sztyeppén élt, majd Galícia keleti részén lakó szláv törzsekkel keveredett. Az avarok előnyomulása során egy részük a Kárpátok É-i lejtőin telepedett le, más részük 600 k. a róm. Dalmatia prov-ban. Ezután a 18. sz-ig az Adria mellett és a dinári Alpokban lakó szlávok nevezték magukat ~nak, a Száva vidékén lakók csak ezután változtatták szlovén nevüket horvátra. A néhány milliónyi horvát nép igen nagy ter-en szóródott szét. Településterületük súlypontja a Dráva-Száva köze, ezen belül is a Zágrábi-medence. →Horvátország **

Rónai 1993:98.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.