Magyar Katolikus Lexikon > J > József


József (héb. Jószéf, 'Isten tegyen az éppen most született gyermekekhez'; a Ter 30,23 népetimológiával az aszaf, 'elvesz' igéből magyarázza; a név egyiptomi szövegekből is kimutatható): az ÓSz-ben 16 személy neve. Közülük a legfontosabb →József pátriárka. - Az ÚSz-ben: 1. →József, Jézus nevelőapja, 2. →József, Arimateai, 3. →Barnabás apostol, Márk evangélista nagybátyja, aki a körülmetéléskor a ~ nevet kapta; 4. ~ Justus, akit az ap-ok Mátyás mellett az áruló →Júdás helyének betöltésére jelöltek, majd sorsot vetettek, de a sors Mátyásra esett (Apcsel 1,23-26). Barszabbasznak is hívták, ami ha családnév, akkor ~ Justus annak a →Júdásnak a testvére lehet, aki →Szilással együtt elvitte az →apostoli zsinat határozatait Antiochiába. **

BL:888.

József: pátriárka. - A bibliai genealógia szerint Jákob és Ráchel fia (Ter 30,22-24). Háránban született. Ifjúkoráról a 37,2-4, álomlátásairól (→József álma) és bátyjai féltékenységéről a 37,5-11 számol be. Egyiptomban, ahová bátyjai eladták, igaztalan vádak alapján börtönbe vetették (39,1-23), de mert megfejtette a fáraó álmát (41,1-36), a fáraó kitüntette (41,37-57): egész háza és országa fölé rendelte. Egyiptomban ~ a Cofnát-Paneach nevet viselte; a fáraó hozzáadta Poti-Ferásznak, az oni papnak a lányát, Asznátot, aki 2 fiút szült: Manasszét és Efraimot (41,45-52; 46,20). Amikor testvérei Egyiptomba érkeztek gabonát vásárolni, ~ először eltitkolta (42,1-44,34), de azután fölfedte kilétét (45,1-15), és egész családját Egyiptomba hívta (45,16-46,7; 46,28-47,12; 50,12-21). Egyiptomban halt meg, 110 éves korában (50,22-26; Kiv 13,19); Józs 24,32: ~ csontjait Szichemben temették el. - Sir 49,15: „testvéreinek feje, népének támasza”. 1Mak 2,53: „megtartotta a törvényt és Egyiptom ura lett”; ugyanígy dicséri még a Zsolt 105,17-22; Bölcs 10,13 is (vö. Hénoch 29,13). ~ törzsének (pl. Szám 13,11), házának (Józs 17,17) és fiainak (Szám 1,10; MTörv 27,12; 33,13.16; Ez 47,13) ősatyja; e kifejezéseken →Efraim és →Manassze törzsét kell érteni, v. alkalmanként Izr. összes É-i törzsét, melyek közül Efraim volt a legfontosabb (37,16; Ám 5,15; Zak 10,6), esetleg Izr. egész népét (Zsolt 77,16; 80,2; 81,6; Abd 18). Józs 16,1-3; 17,14-18 még önálló törzsként szerepelteti ~et; ez Kánaán közp-jában, a szamariai hegyvidéken telepedett le. A Manassze és Efraim törzsére való tagolás (eredetileg Machir és Efraim?) csak másodlagos. →Izrael fiai Egyiptomban - Ikgr. Ábrázolásai a 4. sz-tól vannak (Róma, Via Latina-katakomba). Legkorábbi monumentális emléke (S. Paolo fuori le Mura-baz., 5. sz.) csak barokk másolatokban maradt ránk. Részletes ciklusok a bizánci könyvfest-ben és elefántcsontplasztikában a 6. sz: tűntek föl (Bécsi genezis, Bécs, Nemz. Kvtár; Ravenna, Maximinián katedrája, 550 k.). E képekkel kapcsolatban állnak a róm. S. Maria antiqua ~-ciklusának képei (8. sz. 2. fele). A kk-ban főleg az üvegfest-ben láthatók (Erfurt, dóm, 1390). Egy-egy jelenet a fr. és ang. katedrális-plasztikában is előfordul (Vezelay és Monreale, oszlopfők, 12. sz.). Egyes ~-jelenetek tipológiai képsorokban is helyet kaptak, pl. ~ ciszternába vetése, Krisztus sírbatételének előképe (Klosterneuburg, Verduni-oltár, 1181). A Biblia pauperumokban ~ életét Krisztus szenvedése előképeként ábrázolták. A reneszánsz a szenvedéstört-tel kapcsolatban (Bologna, S. Petronio Ny-i kapuja, 16. sz.) v. ósz-i képsorokban ábrázolta (Ghiberti, Paradicsom-kapu, Firenze, baptisztérium, 1425-52; Raffaello freskói a Vat. Loggiákban, 1529 e.). Az Alpoktól É-ra főleg az illusztrált bibliákban található (Kölni Biblia, 1479; Lübecki Biblia, 1494). A 16. sz-tól drámaisága és morális tartalma miatt profán ter-en is ábrázolták ~ tört-ét, főleg szőnyegeken. Több eseményt földolgozott Rembrandt. A 19. sz: készültek Casa Bartholdy ~-freskói (P. Cornelius, J. F. Overbeck, W. Schadow, Ph. Veit, 1816-17) Bartholdy porosz konzul számára. - ~-sorozatok vannak G. Doré (1866) és M. Chagall biblia-illusztrációiban is. - Leggyakrabban ábrázolt jelenetek (főleg a 17. sz-ban): ~et ciszternába dobják, kihúzzák és eladják az izmaelitáknak (először egy szarkofág-fedélen: Róma, Vat. grották, 4. sz.), ~ álma, (Rembrandt, 1633, Amsterdam, Six-gyűjt.), ~ és Putifárné (Tintoretto, Lucas van Leiden, Rembrandt), ~ a börtönben, ~ megfejti a fáraó álmát, ~ és testvérei, a fáraó átadja a hatalmát. **

BS VI:1245. - BL:888.

József, Szt (Kr. e. 30. e.-Kr. u. 25. e.): ács (Mt 13,55), Jézus Krisztus nevelőatyja, a →Boldogságos Szűz Mária jegyese és hitvese (→gyermekségtörténet). -

I. Élete. Dávid családjából származott (Mt 1,20; Lk 3,23.31), Mt 1,16: Jákob, Lk 3,23: Éli fia. Amikor Gábor főangyal megvitte Máriának az →istenanyaság örömhírét, ~ már Mária jegyese volt (Mt 1,18; Lk 1,27; →Mária eljegyzése). Mint igaz ember és a törv. megtartója, titokban akarta elbocsátani jegyesét, amikor nyilvánvalóvá lett, hogy egybekelésük előtt Mária gyermeket vár. Az angyal szavára mégis magához vette őt (→József álma), de „nem ismerte meg” (→József-házasság), míg világra nem hozta elsőszülött fiát (→Jézus testvérei), akinek a →Jézus nevet adta (Mt 1,18-25). A →Háromkirályok látogatása után a Gyermekkel és anyjával Egyiptomba menekült (2,13-15), majd Heródes halála után visszatért Izr. földjére (2,19-21), és Názáretben telepedett le (2,22-23). - Lukács elmondja, hogy ~ áldott állapotban lévő jegyesével a galileai Názáretből a júdeai Betlehembe ment a →népszámlálásra (2,4-5), jelen volt Jézus születésekor (2,16). A Kisded Jézus tp-ban való bemutatásakor fölajánlott áldozatból (2 gerlice) következtethetően ~ szegény ember volt (2,22-38). Évenként fölzarándokolt Jeruzsálembe (2,41-50), s amikor Jézus elérte a megfelelő kort, Máriával együtt magával vitte a →tizenkét éves Jézust is. Ezután következett a 'Jézus rejtett életének' mondott időszak, de ~ről többet az evang-ok nem mondanak. - →Apokrif iratok részletezik eljegyzésük történetét: ~ kiválasztott voltát a kizöldült vessző csodája bizonyította be (mint Áron esetében is). A „~, az ács történetei” c. apokrif irat (4-5. sz.) részletesen elmondja ~ halálát. -

II. Tiszt-e. Üdvtörténeti szerepe az volt, hogy jogi biztonságot és oltalmat nyújtott a Megváltó szűz Anyjának és Isten megtestesült Fiának. Halála előtt ~ adta át Dávid családjában az Ábrahám óta apáról fiúra szálló elsőszülöttségi →áldást Jézusnak. Ebből következik a tiszt-nek az a foka, mellyel az Egyh. ~et tiszteli: a Szűzanyát illető →hüperdulia után következő →protoduliával. IX. Pius p. (ur. 1846-78) 1870. XII. 8: ~et az Egyh. védősztjévé tette. Számos orsz-ot ~ oltalmába ajánlottak (pl. 1654: Cseho., 1663: Bajoro.); I. Lipót cs. és kir. (ur. 1657-1705) 1675: és 1683: Au-t és Mo-t. - A hagyomány →márciust ~nek szenteli.

1. Ünnepei. a) Az egyházatyák beszéltek ~ről, de az ősegyh-ban külön ünnepe vsz. nem volt, mert a hagyomány nem ismerte sem halála napját, sem sírjának emlékét. K-en a 8-9. sz: a koptok kalendáriuma júl. 20-át mint „~, az ács” napját ismeri. Ny-on a 10. sz: →Fulda martirológiuma márc. 19-én említi: „Betlehemben Szt ~”. A 12. sz: a keresztes vitézek Názáretben tp-ot építettek ~ tiszt-re. A kor szakramentáriumaiban márc. 19-e, „~, Jézus nevelőatyjá”-nak az ünnepe. Officiumát a 13. sz: írták, tiszt-ét ekkor főként a →ferencesek terjesztették. Hivatalosan III. 19-ét IV. Sixtus p. (ur. 1471-84) rendelte el ~ ünnepnapjává. XV. Gergely p. (ur. 1621-23) 1621: parancsolt ünneppé tette. 1956: az ünnep neve: „~, Jézus nevelőatyja, a Bold. Szűz Mária jegyese és az Egyh. patrónusa”. - b) A „~ oltalma” ünnepet 1680 k. az itáliai és fr. →kármeliták húsvét 2. hetének szerdáján ülték. Ez az ünn. 1809: került be a Róm. Kalendáriumba, IX. Pius 1847: az egész Egyh-ra kiterjesztette, de húsvét 3. vas-jára. Szt X. Pius p. (ur. 1903-14) visszahelyezte a 2. hét szerdájára. 1956. IV. 24: a Rítus Kongregáció törölte, s helyette a „~, az Egyh. patrónusa” c-et csatolta III. 19-hez. - c) „Munkás Szt József, a Bold. Szűz Mária jegyese, hitvalló, a munkások patrónusa” címen XII. Pius p. (ur. 1939-58) alapított 1955. V. 1: új ~-ünnepet. - d) Mária és ~ eljegyzésének ünnepét (jan. 23.) I. Lipót kérésére engedélyezte XI. Ince p. (ur. 1676-89) a török fölötti győzelem emlékére. -

2. A Mindenszentek litániájába szintén I. Lipót (ur. 1657-1705), majd III. Károly (ur. 1711-40) kérésére 1726: került be ~. 1909: külön litániát és miseprefációt kapott (a m. Lelki Paradicsom imádságoskv-ben már a 18. sz: van egy biblikus veretű litániája). -

3. Védőszentjüknek tekintik ~et az ácsok, asztalosok, erdészek, famunkások, favágók, bognárok, koporsósok, kádárok, tímárok; jegyesek, ifjú házasok, családok, árvák, haldoklók. Segítségét kérik házépítéskor, kísértésben, hirtelen halál, reménytelen ügyek, szembetegségek esetén. A 19. sz-tól ~ a papnövendékek és a szerz-ek, a 20. sz: a munkásság védősztje. -

4. Mo-on tiszt-ének első, még kk. jelentkezése egy esztergomi nyomtatott misekv-be bejegyzett ~-mise, melynek szövege eltér a Missale Romanum szövegétől (Radó Polikárp szerint hazai szereztetése kétségtelennek látszik). A szinte minden tp-ban látható ~-szobrot és perselyt rendszerint társulatok állították a papnevelés céljaira. A ~ keresztnév hazai népszerűsége I. Lipóthoz kötődik. Lipót ~hez könyörgött fiúgyermekért, akit azután ~nek nevezett. Ezzel virágzó névdivatot, -kultuszt teremtett Közép-Eu-ban, mely először az arisztokrácia, majd a nép körében is elterjedt, és az 1970-es évekig a legkedveltebbek közé tartozott. I. Lipót ~ oltalmába ajánlotta egész birod-át, s 1675: a Habsburg-ház patrónusává választotta. 1683: Bécs, 1686: Buda ill. hazánk felszabadulását ~ közbenjárásának is tulajdonította. Buda ostromakor a kapuc. Avianói Márk dárda hegyén magasra emelte ~ képét, ezzel lelkesítve a döntő támadásra induló katonákat. Mo-ot ekkor ajánlották föl ~nek. --

III. Ikgr. Ábrázolásainak forrásai többnyire az apokrif iratok. A 16. sz-ig önállóan ritkán ábrázolták (Köln, dóm, főoltár, 14. sz. közepe). A Mária élete- (Dürer) és a gyermek Jézus-ciklusok állandó alakja. - Élete ábrázolt eseményei: kiválasztása Mária jegyesévé, eljegyzésük (Raffaello képe, Milánó, 1505), ~ kételye (Németújvári Madonna, 1440 k., Bp., M. Nemz. Galéria), esküvőjük, szálláskeresés, Jézus születése, bemutatása a tp-ban (~ a kosarat tartja, melyben az áldozati galambok vannak), menekülés Egyiptomba, ~ halála. A ~-ábrázolás egyedülálló példája: a gyermek Jézust oktató ~ (München, Böhler-gyűjt., 1520 k., Felső-bajor szoborcsop.). A Szentcsalád (pl. Georges de la Tour képe, 1640 k., Párizs) és az egyiptomi tartózkodás képein munka közben ábrázolták, olykor a gyermek Jézus segít ~nek. Legelterjedtebb képtípus: jobb karján a gyermek Jézus, bal kezében →liliom v. a kivirágzott vessző. - Attrib-ai: liliom, kivirágzott vessző, vándorbot, fűrész, fejsze, fúró. - Mo-on a barokk ~-oltárokat részben a faműves céhek (Szeged-Alsóváros), részben a →jó halál kegyelméért könyörgő társulatok (Győr, kárm-k) alapították. Dunaföldvár ferences tp-ának oltára a pestisjárványokat idézi: a képen a haldokló ~, két oldalán Rókus és Sebestyén szobrait látjuk. Páka barokk oltárát is a morientium patronus tiszt-ére állították. Az 1709. évi pestis után 1731: Nagyszombat városa ~ tiszt-ére emlékoszlopot emelt. A budai Erzsébet-apácák tp-ának D-ném. barokkra utaló ~-képén a szükségben szenvedő hívek ügyeiket-bajaikat írásbeli kérvényen nyújtják át ~nek, aki az írósztal mellett ülő Kis Jézus elé terjeszti. A Megváltó nem is tagadja meg nevelőatyja szószólását, aláírásával teljesíti a kéréseket. A szeged-alsóvárosi és a zalaszentgróti tp. barokk oltárképén a földgömböt, vagyis a mindenséget birtokló Kis Jézust ~ mutatja be a világnak. Nagybörzsöny oltárképén a karon ülő Jézus kezében ~nek kivirágzott botja. Tolna egyik mellékoltárán a halott ~ kezet csókol a megnyílt égből angyalok társaságában elősiető Kis Jézusnak, aki virágkoszorút helyez a fejére. Ezt a jelenetet ismétli a városka Szentháromság-oszlopának egyik domborműve is. -

IV. A m. néphagyományban. Az udvari ~-kultusz elnépiesedésének jellemző megnyilatkozásaként Ikerváron a falu földesura, Batthyány József a 19. sz. elején jobbágyainak ajándékozta a Zsidakő legelőt. Egyetlen kikötése volt: ~ szobra előtt, de kint a mezőn is minden ~-napon, az ő emlékezetére józsefpohár néven áldomást igyanak. Ha a falu elöljárósága ezt elhagyja, a legelő adományozási joga megszűnik. - ~ patrónusa volt az ácsok, asztalosok szegedi, aradi céhének. Hajdanában a koporsót is ők készítették. Ezért van a szegedi céhzászlóra (1829) két lebegő angyal között koporsó is hímezve. A kaposvári ácsok ~ ünnepén végezték húsvéti gyónásukat. A vasvári iparosok a domonkos tp. ~-képe előtt gyertyát gyújtottak, misét mondattak, fölajánlást tettek. - Az egyre virágzóbb ~-kultusz hatása, hogy külön napot, a hét szerdáját és a márc. hónapot szentelik az ő különös tiszt-ére. Jámbor társulások, halálukra készülődő öregek bensőséges buzgósággal ülik meg. Kisteleki hiedelem szerint, ha valaki ~ napján böjtöl elhunyt vérrokona lelkiüdvéért, az azonnal megszabadul, és még aznap jelt ad. Enni nem szabad, csak vizet inni, és szüntelenül imádkozni. Számos kat. vidékünkön ~ napja tavaszkezdetnek számít. A 19. sz. 1. felében Szt György mellett sok szegedi csikós, csordás, gulyás már ezen a napon megkezdte a szolgálatot. Göcsej egyes faluiban a marhát most eresztik ki először a legelőre, de igazában és állandóan csak Szt György táján. - Mo. sok vidékén, így vendek körében, a palóc Szentsimonban ezen a napon eresztik ki először a méheket, mert a méhek kk. hiedelem szerint szűzi életet élnek. Ezért öntötték viaszból, és nem faggyúból a gyertyát, Krisztus jelképét is. Nyilván nem véletlen, hogy a rajeresztés éppen a tiszta ~ ünnepén történik. Göcsejben a gazda e napon nem megy el hazulról, hogy méhei rajzáskor visszajöjjenek. - Régi egri regula a szőlőnyitás idején: Szt Józsefkor nyissad, ha vízben áll is a lábad. - A népi kalendáriumban ~ napja vetőnap a fokhagymára, kaporra, burgonyára, mint negyvenesnap az aratás és szénahordás időjárásának →rámutatónapja, szivárványának színeivel a termés jósló napja. - A Somlóvidéken Szt József vesszeje (Gladiolus communis) néven ismert fű sárgaliliom levelével összemorzsolva sebre jó. - ~ az asztalosok, ácsok, bognárok, erdészek, kádárok, kocsigyárosok, tímárok, jegyesek, ifjú házasok, haldoklók védősztje. Házépítéskor, reménytelen ügyekben, kísértésben, hirtelen halál, szembetegségek idején hívják segítségül. →Szent József Asti Oblátusai, →Szent József Clunyi Nővérei, →Szent József Mexikói Misszionáriusai, →Szent József olvasója, →Szent József Társasága **

Erdősi Károly: ~ tiszt. szavalatokban és élőképekben. Bp., 1905. - Meschler: ~ élete. Uo., 1917. - Menjetek ~hez! Áhítatgyakorlat ~ hét fájdalmának és örömének tiszt-ére és különféle imák. Kolozsvár, 1925. (2. kiad. Rákospalota, 1935) - ~ tiszt-e. Imádságos kv. Összeáll. Nagy Mihályné. Kunszentmárton, 1930. - MN IV:274. - Gallus Tibor: ~ lelke. Uo., 1940. - MN IV:274. - Bálint I:257. - BS VI:1251. - Béky Gellért: ~. Jean Galot nyomán átd. Parma, Olo., 1978. - Sachs 1980:199. - Dobraczynski, Jan: J. az ács. Bibliai reg. Ford., jegyz. és utószó Balássy Péter. 2. kiad. Bp., 1981. - Kővári Károly: ~ élete. Baij Mária Cecilia feljegyzései szerint. Hamilton, Ontario, Kanada, 1982. - RC

József, Arimateai (Kr. u. 1. sz.): jómódú, tekintélyes ember Jeruzsálemben, a →főtanács tagja (Mt 27,57; Mk 15,43: tanácsos; Lk 23,51), aki Nikodémussal együtt eltemette Jézust (Jn 19,38. →szenvedéstörténet). - Igaz ember volt (Lk 23,50), Jézus tanítványa (Mt 27,57), aki várta az Isten országát. Nem értett egyet a főtanács határozatával, mely Jézust halálra ítélte (Lk 23,51), de a zsidóktól való félelmében csak titokban mert elmenni Pilátushoz Jézus halála után, hogy elkérje a holttestet (Jn 19,38) és eltemesse a Golgota közelében lévő kertjében, a sziklába vágatott sírba, ahova még senkit sem temettek (Mt 27,60). - Legendáját 1200 k. Robert de Boron költeményben örökítette meg. Eszerint a keresztjéről leemelt Krisztus vérét ~ abba a kehelybe gyűjtötte össze, melyben Jézus az utolsó vacsorán a bort átváltoztatta (→grál). Később ~ Angliába ment a szt edénnyel, halála után a kehely szolgálata örökségképpen arra a családra szállt, amelyhez →Parsifal is tartozott. Utóbb a legenda az angol Arthur kir. történetével is kapcsolatba került, s a 13. sz. elején több német és fr. költeményt ihletett meg. Wolfram von Eschenbach Parsifal-eposzában a Grál királyok családját az Anjou-házhoz kapcsolta. I. (Nagy) Lajos (ur. 1342-82) kir-unk a Grál kir-ok ivadéka. A kir-t meghitt szálak fűzték a →pálosokhoz. Feltűnő, hogy ~ tiszt-e hazánkban egyedül a pálosoknál virágzott, ünnepét csupán ők tartották számon, 1643: misekv-ük és szabályzatuk rendi hagyományok alapján teszi márc. 17-re. Barilovics Lajos (†1712) rendfőnök a máriavölgyi ktorban oltárt szentelt ~nek. ~et magasztaló prédikációiban Grál-vonatkozásokra nem utalt. Nem lehetetlen, hogy a kultusz, ill. ünnep hazai eredetű. - Sírásók, temetkezési egyletek védőszentje. **

Barilovics Lajos: Discursus praedicabiles num. XV. Mariae sub cruce consolatoris divi Josephi ab Arimathia honori dicati. Pozsony, 1730. - BS VI:1292. - Bálint I:253. - Sachs 1980:200. - BL:888.

József, Cafasso, Szt (Castelnuovo d'Asti, 1811. jan. 15.-Torino, 1860. jún. 23.): pap, lelkivezető. - Jómódú gazda fiaként Chieriben járt isk-ba. Kezdetben sokat szenvedett társaitól alacsony termete és púpossága miatt, de kedvességével, jóságával hamar megnyerte őket. 1833 őszén pappá szentelték. Torinóban az érs. szemináriumban és az egyetemen tanult tovább, s tagja az Assisi Szt Ferenc-tp. melletti papi konviktusnak. Az erkölcstan prof-a, 1848: a konviktus rektora. A papok legveszedelmesebb ellenségének a világiasságot tekintette. Sokat gyóntatott. 20 éven át Bosco (Szt) János lelkivezetője (aki életrajzírója lett). Különös gondot fordított a fegyencekre. 68 halálraítéltet kísért el utolsó útján, akik Isten akarata iránti teljes megadással haltak meg. - 1925: b-gá, 1947. VI. 22: sztté avatták. Ü: jún. 23. **

BS VI:1317. - SzÉ 1988:318.

József, Copertinói, Szt, OFMConv (Copertino, Itália, 1603. jún. 17.-Osimo, 1663. szept. 18.): pap, misztikus. - Rosszul tanult, a templom és az istentisztelet vonzotta. Már gyermekkorában misztikus tapasztalatokat szerzett, gyakran vonult magányba. 1611-14: betegségek erősítették szemlélődő befelé fordulását. 1620: kapucinus laikus testvér lett, de gyenge egészsége és a ktori munkákban való használhatatlansága miatt 8 hónap után elbocsátották. Később egy minorita ktorban megtanult írni-olvasni, majd fel is vették a rendbe. 1628: pappá szentelték. Maria de Grottellában eksztatikus életet élt, egyszerűen lenyűgözte Isten nagysága és szeretete. Sokszor és hosszasan lebegett. Nagy tömegeket vonzott, s 1636: az inkvizíció Nápolyba idézte. Semmiféle hamisságot nem állapítottak meg, de rejtett életre kötelezték. 1639: a Szt Ferenc sírtemploma melletti konventbe került Assisibe, ahol újra sokan látogatták, köztük bíb-ok, pp-ök, fejed-ek. Az inkvizíció 1653. VII: a pietrarubbiai, majd a fossombronei kapuc., végül VII. Sándor p. közbenjárására az osimói minorita ktorba vitte, a külvilággal minden kapcsolata megszakadt. Rendtársaitól is elválasztva élt, gyakori eksztatikus egyesülésben Istennel. - 1753: b-gá, 1767. VII. 16: sztté avatták. Ü: szept. 18. **

BS VI:1300. - SzÉ 1988:492.

vatikáni honlapról

József, Freinademetz, Szt, SVD (Oies, D-Tirol, 1852. ápr. 15.-Taikia, Kína, 1908. jan. 28.): misszionárius.

1975. X. 19: b-gá, 2003. X. 5: sztté avatták.

Béky Gellért: Az Ige szolgálatában. B. Janssen Arnold, Boldog F. J., Isten szolgája Mayer Rupert. Parma (Ohio, USA), 1979. (Példaképek századunknak)

József, Hermann, Szt   →Hermann József, Szt, OPraem

József, Kalazanci, Isten Anyjáról nev., Szt (Peralta de la Sal, Aragónia, Spo., 1556. v. 1557.-Róma, 1648. aug. 25.): rendalapító. - Kisnemesi család 8. gyermeke. Estadilla humanista isk-jában, 1570 k. Leridában tanult, fil-t és vsz. jogot. 1573 k. fölvette a tonzúrát, teol. hallg. Valenciában, majd az unokahúgában ébresztett vonzalom elől kitérve az alcalai egy-re ment át. Egy súlyos betegségben szüzességi fog-at tett. A teol-t Leridában fejezte be, 1583. XII. 17: Sanahújában pappá szent. Néhány évig kp., majd az egyhm. trempei részének, 1589 k. az egész egyhm-nek a helynöke. 1592: lemondott állásáról, atyjától örökölt vagyonát szétosztotta a szegények között és Colonna bíb. vendégeként Rómába ment. 1595: a járvány idején Lellisi Szt Kamillal enyhítették a nyomorúságot. 1596: belépett a Szt Apostolok testvérületbe, mely a szegények és betegek látogatását, különösen a lecsúszott nemesek támogatását tűzte ki célul. Figyelme ekkor fordult az elhagyott fiúgyermekek felé. A Trastevere negyed Szt Dorottya-tp-ának plnosa ~ rendelkezésére bocsátott 2 termett, ahol 1597. XI: megnyitotta a Szegény Gyermekek Ingyenes Isk-ját, Eu. első ingyenes népisk-ját. Az isk. később a scholae piae, 'kegyes iskola' nevet kapta, mert alapítvány híján alamizsnából tartották fönn. 1599: házat béreltek, 1601: már 700 diákot okt., ~ a Colonna-palotából átköltözött az isk-épületbe. Eleinte csak írást, olvasást és számolást tanítottak a hitoktatás mellett, majd középfokú osztályok is indultak a lat. nyelv és a mat. oktatására. Arra is törekedtek, hogy a fiúk a gyakorlati életben használható ismeretekre tegyenek szert, s ezáltal az életben megállhassák helyüket. - Az isk. jelszava: Pietas et litterae, 'vallás és műveltség, hit és tudomány'. A tantestület magvát a Kegyes Iskola világi kongr-ja alkotta 8 taggal. VIII. Kelemen p. (ur. 1423-29) átvállalta az isk-épület bérleti díját, és engedélyezte az alamizsnagyűjtést házaknál. Glicerio Landriani milánói pap jótállásával 1612: megvásárolták a Torres-palotát (volt idő, amikor ez 1200 fiút is befogadott), majd hamarosan a mellette lévő Szt Pantaleon-tp-ot is megkapták örökös használatra. Állandó gondot jelentett a tanítók állhatatlansága, akik a szegényes körülmények miatt sorra hagytak föl hivatásukkal. 1604-12: 73 munkatársból 54 hagyta el az isk-t. Miután ~ kapcsolatba lépett a Leonardi (Szt) János által alapított luccai kongregációval, mely a pápai jóváhagyás reményében vállalta az isk. fönntartását, 1614. I. 14: létrejött a Congregatio Matris Dei, 'Isten Anyjának kongregációja'. Assisiben kapott látomása (Szt Ferenc eljegyezte az engedelmesség, tisztaság és szegénység fogadalmait jelképező 3 hajadonnal) megerősítette ~et abban, hogy hivatása a szerz. életre szól. Mivel a luccai kongr. tartósan nem vállalta a tanítást, ~ben megfogant egy saját szerz-közösség alapításának gondolata. A szétválás után a kongr. néhány tagja ~fel maradt, és V. Pál p. (ur. 1605-21) 1617. III. 6: Ad ea per quae bullájával létrehozta a Congregatio Paulina, 'Az Istenanya szegényeinek Kegyes Iskolák Pálos Kongregációját' (a Pál nevet a pápa iránti tiszt-ből tartalmazza). III. 25: első 14 társával (Pietro Casani pap, 6 klerikus és 7 testvér) együtt beöltözött, és fölvette az Isten Anyjáról nev. ~ nevet. 1621-ig 153-an léptek be a noviciátusba, s bár 66-an távoztak és 22-en meghaltak, a rházak száma Róma környékén 11-re növekedett. ~ 1621. II: elkészítette a szerzet konstitúcióit. XV. Gergely p. (ur. 1621-23) XI. 28: jóváhagyta az Ordo Scholarum Piarumot, a 'Kegyes Iskolák Rendjét'. 1622. I. 31: a Szentszék jóváhagyta a konst-t is, s 9 évre kinevezte ~et praepositus generalisnak. A r. tagjai 4. fogadalommal vállalták a különleges gondoskodást a gyermekek neveléséről. Az isk-k címerében →Mária neve jelzi, hogy ~ az Istenanya oltalmába ajánlotta közösségét és működését (→piaristák). - ~ fáradhatatlanul hirdette alapeszméjét: az ember megmentésére menteni kell a gyermeket, Isten fényével és a világ fényével. Közösségében nem volt merev társad. elkülönülés: főként a szegényekről gondoskodott, de nem zárta ki a nemeseket sem; ker. nevelést adott, de járhattak isk-jába zsidók is. Fontos szerepet szánt a mat-nak és a népnyelvnek. Szorgalmazta a rövidséget, egyszerűséget és világosságot, ami szokatlan volt a barokk kor közgondolkodása számára. Az erkölcsi nevelésben a megelőzést hirdette: az imának és a szentségeknek nagyobb hatása van a bűn elleni küzdelemben, mint a fizikai fenyítésnek, verésnek. - Barátságban volt Néri (Szt) Fülöppel, Leonardi (Szt) Jánossal, Lellisi (Szt) Kamillal, a frascati rházban vendégül látta az →inkvizíció börtönéből szabadult →Campanellát, akihez r. növ-eket is küldött fil-t tanulni. Firenzei rtársait →Galileihez irányította. Az 1630-as évektől egyre több rágalom érte (elsősorban Mario Sozzi Piar részéről), a 40-es években egymást érték a megalázó vizitációk és a bíb. biz-ok vizsgálatai. 1642. VIII. 7: az inkvizíció előtt tisztázni tudta a személyével kapcsolatos vádakat, de a hatalmat át kellett engednie Sozzinak, majd annak halála után Stefano Cherubininek. 1646 tavaszán X. Ince p. (ur. 1644-55) fogadalom nélküli kongr-vá fokozta le a r-et, megtiltotta a tagfölvételt, engedélyt adott a szerz-eknek a távozásra, s megszüntette ~ joghatóságát. ~ példamutató nyugalommal fogadta életművének tönkretételét: „Az Úr adta, az Úr elvette. Amint az Úrnak tetszett, úgy is tett. Áldott legyen az ő neve;" - az utókor méltán nevezte keresztény Jóbnak. Halálát 1648 nyarán szerzett lábsérülése okozta. A Szt Pantaleon-tp-ban, a r. római anyaháza mellett temették el. Nyelve és szíve épen megmaradt; szobáját és használati tárgyait megőrizték. - A sztté avatási eljárás halála után megkezdődött. 1748: b-gá, 1767: sztté avatták. XII. Pius p. (ur. 1939-58) 1948: a ker. népisk-k védősztjévé nyilvánította. - Ü: aug. 27., 1969 óta aug. 25. **

Ugróczy Ferenc: Kalazantius Szt J-nek az 'Isten Anya' Szegényeitül neveztetett Kegyes Iskolái Szerzete felállítójának élete. Pest, 1821. - Erdélyi Károly: Calasanzi Szt J., a kegyes tanítór. alapítója. Temesvár, 1893. - Prónai 1899. - Láng A(ntal) József: Egy tanár életéből. Jellemrajz. Balassagyarmat, 1903. - Balanyi György: Calasanzi Szt J. élete. Bp., 1932. - Szabó Elek: Egyh. beszéd, mellyet Calasanctius Szt J. tiszt... mondott. Pest, 1819. - Frideczky József: A barokk Róma sztje. Képek ~ életéből és korából. Uo., 1939. - ~ zsolozsmája. Bp., 1943. - Sántha György: Calasanz, las Esenclas Pias y el duque Jorge Ossolinski. Madrid, 1957. - BS VI:1321. - SzÉ 1984:495.

József, Labre Benedek   →Benedek-József, Labre

József, Leonisszai, Szt, OFMCap (Leonissa, Itália, 1556. jan. 8.-Amatrice, Itália, 1612. febr. 4.): misszionárius. - Nemes származású, szülei Euphranius névre keresztelték. 1571: elárvult, Viterbóban tanító nagybátyja vette magához és nevelte. 1573. I. 1: lépett a r-be. Pappá szent., sikeres hitszónok az Abruzzók környékén. Kérésére 1587. VIII. 1: Konstantinápolyba küldték, gályarabokat gondozott és prédikált. Börtönbe került, de szabadonbocsátása után folytatta a misszionálást. Amikor megpróbált bejutni a szultán palotájába is, halálra ítélték. Kezénél és lábánál fogva fölakasztották, de 3 nap után csodálatosan megszabadult. Visszatért Itáliába, ahol újra ismert hitszónok lett, gondozta a szegényeket és betegeket, és sok csodát művelt. Amatricéban temették el, később átvitték Leonissába. - XII. Kelemen p. 1737. VI. 19: b-gá, XIV. Benedek p. 1746. VI. 29: sztté avatta, XII. Pius p. 1952. I. 12: a Török Közt-ban működő kapuc. missziók védősztjévé nyilvánította. Ü: febr. 4. **

Schütz I:221. - BS VI:1305. - NCE VII:1117.

eredetileg az M betűben jelent meg

József, Marello, Szt (Torino, Itália, 1844. dec. 26.-Savona, Olaszo., 1895. máj. 30.): püspök, rendalapító. - Az asti szemináriumban tanult, 1868. IX. 19: pappá szent. Az asti pp. titkára, majd szegyh. knk. 1878: alapította a →Szent József Asti Oblátusai kongr-t. 1889. II. 17: Acqui pp-évé szent. A Néri Szt Fülöp halálának 300. évford-jára rendezett ünnepségeken halt meg. - B-gá avatási eljárását 1948. V. 28: indították meg. II. János Pál p. 1993. IX. 26: Astiban b-gá, 2001. XI. 25: Rómában sztté avatta. **

LThK VII:17. - BS VIII:753.

József, Moscati, Szt (Benevento, Olaszo., 1880. júl. 25.-Nápoly, 1927. ápr. 12.): orvos, egyetemi tanár. - 9 testvér közül a hetedik volt. Apja városi tisztviselő, a család 1881: Anconába, majd Nápolyba költözött. ~ itt töltötte életét. Érettségi után az orvosi egyetemen tanult tovább. Pályaválasztásába belejátszott, hogy gyermek fejjel évekig ápolta egyik bátyját, aki a katonságnál súlyos balesetet szenvedett. 1897: örök tisztaságot fogadott. 1903: kapta meg diplomáját. Nápolyi kórházakban dolg., 1911: általános szakmai elismerés mellett kórházi főorvos. Mellette a kémia és a gyógyítás kapcsolatát kutatta, tanította. Nápoly szegényeit látogatta, gyógyította. - Fáradhatatlanul segített 1906: a Vezúv kitörésekor Torre del Grecóban, az 1911-es kolerajárvány idején Nápolyban. Betegei testi-lelki javának szolgálatában emésztődött fel. 1930: a nápolyi Gesù Nuovo-tp-ba temették el. - VI. Pál p. 1975. XI. 16: b-gá, II. János Pál p. 1987. X. 25: szentté avatta. **

LThK VII:646. - Kővári Károly: Szentéletű orvosok. B. Moscati József... Isten szolgája Batthyány-Strattmann László, stb. Hamilton (Ontario, Kanada), 1982. (Példaképek századunknak 17.)