Magyar Katolikus Lexikon > C > Campanella


Campanella, Tommaso, OP (Stilo, Calabria, 1568. szept. 5.-Párizs, 1639. máj. 21.): filozófus. - Fiatalon lépett a r-be. Az ott uralkodó →arisztotelizmus miatt 1588: elhagyta tanulm. házát. 1592: Szentháromság-tagadással perbe fogták. Fölmentése után Itália városaiban tanított. Padovában megismerkedett →Galileivel. 1593: az inkvizíció Rómába vitette, 1595: barátai közbenjárására kiszabadult. Különféle vádakkal többször keverték perbe. Nápolyban a sp. kormány elleni összeesküvéssel vádolták, 1599 őszén elfogták, kínozták. Őrültséget színlelve menekült meg a máglyától, 1602: az inkvizíció életfogytiglani börtönre ítélte. Eleinte embertelen fogsága később fokozatosan enyhült, közben több nagy művet írt. 1626: a sp-ok ugyan szabadon bocsátották, de végérvényesen csak 1629: Rómában VIII. Orbán p. adta vissza szabadságát. A sp-ok újbóli üldözése elől 1634: Párizsba menekült, ahol XIII. Lajos nyugdíjat adott neki; Richelieu tanácsadója, a Sorbonne ünnepelt tanára lett. - Saját isk-t nem alapított. Tanításait ellentmondásosan magyarázzák. Ismeretelméletében 2 megismerési forrást tételez föl a Bibliában és term-ben megnyilvánuló kettős isteni kinyilatkoztatásnak megfelelően: a hitet és az érzékelést. - ~ szerint a tudás nem más, mint az isteni valóság szemlélése a dolgokban (és legvégül Istenben). Úgy véli, hogy a tudás garanciája az emberi szellem önbizonyossága, mely az abszolút szellemben részesedik. Isten eszméje velünk születik, és ez garantálja létezésének bizonyosságát. Az ún. primalitások (a posse, 'felkínált lehetőség', a nosse, 'értelem' és a velle, 'akarat') révén a tagadás és a fokozás útján az ember betekinthet Isten lényegébe. Panteista gondolatai többek között Spinozánál is tovább élnek. Államtanában olyan világmonarchia kialakítását tekinti eszménynek, ami egy csúcsban kiteljesedő hierarchikus szervezethez hasonlít. ~ szerint az áll-ot alá kell vetni az Egyh-nak. - M: Szemelvények Giordano Bruno, Galileo Galilei és ~ műveiből. Bp., 1953. - A Napváros. Ford. és előszó Sallay Géza. Uo., 1959. (Eu. Antol. 2.) B.P.

LThK II:907. - VIL II:13.