Jézus neve: a megtestesült Igének, az emberi nem Megváltójának Istentől adott neve. - A Mt 1,21 és Lk 1,31 szerint Józseffel és Máriával Gábor főangyal közli, hogy Isten akaratából a →Jézus nevet kell adniuk a születendő gyermeknek. Máté a név tartalmát is megadja: „ő szabadítja meg népét bűneitől”. Jézus egyéb nevei (→Dávid Fia, →Emmánuel, →Isten Fia, →Emberfia, →Krisztus, →Messiás, →Úr) a küldetését, szerepét, személyének természetfölöttiségét jelzik. -

1. Az ÚSz-ben ~ azonos tartalmú, jelentésű és jelentőségű →Isten nevével. Üzenete: 'Isten megszabadít'. Isten ugyanis Jézusban, emberré lett örök Fiában „megszabadítja népét bűneitől” (Mt 1,21). ~ Isten neve, mely egyedül hoz üdvösséget. Mindenki segítségül hívhatja és kell is hívnia, mert Isten a megtestesülés által minden emberrel oly szoros egységre lépett, hogy „nem adatott nekünk más név az ég alatt, amelyben üdvözülnünk lehetne” (ApCsel 4,12). Jézus azért lett emberré, hogy mindenkit megszabadítson a bűntől, és az örök élet boldogságába vezessen. Ehhez azonban szükséges, hogy az ember megszólítsa Őt, segítségül hívja a nevét, s ezzel kifejezze, hogy hozzá akar tartozni. - Szt Pál mondja: „Őt adta Isten engesztelésül az ő saját vérében” (Róm 3,25). Ezzel Pál az ósz-i áldozatra utal, melyben a szabadító Isten nevét a főpap évente egyszer segítségül hívta Izrael fiai bűneinek kiengesztelésére, amikor a →szentek szentjében az engesztelés tábláját az áldozati állat vérével meghintette. Fiának emberi természetében „Isten volt az, ... aki Krisztusban kiengesztelődött a világgal” (2Kor 5,19). - Jézus föltámadása megdicsőíti a szabadító Isten nevét: tökéletesen kinyilvánítja annak a névnek legfőbb hatalmát, mely „fölötte áll minden névnek” (Fil 2,9). A gonosz lelkek félnek ~től. Jézus tanítványai ~ben művelnek csodákat, mert mindaz, amit ~ben kérnek az Atyától, megadatik nekik.

2. Tisztelete. ~t Isten nevével azonos tisztelet illeti meg. A kk-ban kezdett bontakozni, s a ferencesek virágoztatták föl. Szt Ferenc végrendeletében meghagyta, hogy még azokat a papírdarabkákat is össze kell gyűjteni és tiszteletben tartani, melyeken ~ olvasható. Új lendületet adott ~ tiszt-ének a 15. sz: megújuló obszerváns mozg. Egyik vezéralakja, Sziénai Szt Bernardin prédikációi végén táblát mutatott föl ~nek görögbetűs rövidítésével: YHS (→IHS). - ~nek erejével az obszerváns mozg. az Egyh-at fenyegető veszedelmek (huszitizmus, bogumilizmus, török) láttán akarta mintegy fölrázni a kerséget. Kapisztrán Szt János 1453: Boroszlóban Invocabit vasárnapján mondott beszédében az ördög kísértése elleni egyik eszköznek ~nek segítségül hívását tartotta. Egy másik beszédében azt mondta, hogy a Lucifer és Szt Mihály arkangyal közti harcban a hadi jelszó Jézus volt, a zászlón ~ ragyogott. Kapisztrán a Jézus-monogramot ráfestette azokra a zászlókra, melyek alatt Nándorfehérvárnál (1456) a török ellen harcoltak. Az egykorú leírások szerint a Hunyadi és Kapisztrán vezérelte sereg ajkán ~vel győzte le a törököket. - A kk. végén miséje is született. Zsolozsmáját a ferencesek számára VII. Kelemen p. (ur. 1523-34), az egész Egyh. számára 1721: XIII. Ince p. (ur. 1721-24) hagyta jóvá. Himnusza a →Jesu dulcis memoria. - Ünnepe a 15. sz: az újév és vízkereszt közé eső vasárnap, v. a Vízkereszt utáni 2. vasárnap, 1913-67: jan. 2-án. A II. Vat. Zsin. után nincs 1970-2002: a lit. naptárban nem szerepelt, a MR 2022: január 3-ra tette. A →Jézus nevének litániája szövegét a magánájtatosságként imádkozott formák közül IX. Pius p. (ur. 1846-78), ill. XIII. Leó p. (ur. 1878-1903) hagyta jóvá. A ciszt. lelkiségben született a ~re szerkesztett hosszú versfüzér, a →jubilus. - Róma egyik legnépszerűbb tp-át a jezsuiták ~ tiszt-re építették: →Jézus nevéről nevezett jezsuita főtemplom.

3. A keresztény imádság és élet központja ~. A ker. ember minden tevékenysége, munkája, pihenése és szórakozása ~ben indul és fejeződik be, gyakran keresztvetés kíséretében („az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében” forma helyett). ~ a szeretet és egyesülés egyik legközvetlenebb útja: akit a lélek szeret, annak nevét szívesen ismételgeti, belső békét, erőt és megnyugvást merít belőle. Az Én első sorait: „kiöntött olaj a te neved” (1,3) az egyh. szentjei mindig Jézusra vonatkoztatva imádkozták. A legfontosabb és leggyakoribb röpima, olykor Mária nevével együtt: „Jézus!”, „Jézusom!”, „Jézus, Mária!” A lit. könyörgések ~ben zárnak: „a mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által...”, az Üdvözlégy központi szava: „áldott a te méhednek gyümölcse: Jézus”. - A vt-k ~vel ajkukon haltak meg, de ez a kegyelem minden ker. számára is a →jó halál egyik jele. ~re épül a keleti egyh. →Jézus-imádsága. - A Fil 2,10-ben gyökerezik, hogy ~nek hallatára ker. ember meghajtja a fejét (főként a lit-ban és szerz. ima közben). - A II. Vatikáni Zsinat előtt ~ inkább a →magánimádság, a bensőséges, gyermeki, jegyesi kapcsolat szava volt; a lit. az Úr Krisztus, Úr Jézus Krisztus megszólítást használta.

- 4. A m. néphagyományban ~t különleges tiszt. övezte. A régi kat. m-ok, ha munkába fogtak, útra indultak, a „szentnév"-ben fohászkodtak. Még az 1930-as években is az első kaszás aratáskor „Uram, Jézus, segíts” szóval vágott bele a búzába. A Dicsértessék a Jézus Krisztus! köszöntés változataként a Dicsértessék a Jézus! - Dicsértessék a Jézus neve! - Dicsértessék Jézus szent Neve! formula is él. Szeged környékén még a 19. sz. 2. felében is úgy tartották, hogy a szögedi főd, vagyis a szegedi ember vm-ket benépesítő hazája mindaddig tart, ott van, ahol még az idegennek is így köszönnek: Dicsértessék a Jézus! - ~ a tit-a Alsósebes (1652) és Jászberény (1692) ferences tp-ának, Székelyudvarhely kk. kpnájának, Ipolyszakállas, Orczi, Tiszanagyfalu (1932), Bóta (1938), Fancsika, Halmi tp-ának. - Több vidéken e napon fogadták a cselédeket, hogy az eredeti megfontolás szerint ~ben és áldásával történjék majd a szolgálat. A szegődni akarók ilyenkor, amennyire csak telt tőlük, legjobb ruhájukban mentek a tp-ba. Nagymise után volt a szegődés, óbecsei nevén bitangvásár. A szegedi tájon tréfásan ~ néven emlegették az alkalmazottak havi fizetési napját. - Lendvavásárhelyi régi hiedelem szerint ha ~n hideg van, az állatok megszólalnak. -- Régi hagyománya volt a m. ref. igehirdetésnek, hogy Lk 2,21 alapján az újév első napján tartott prédikációt rendesen ~nek szentelte. Ilyenkor kitértek a nevek értelmének fejtegetésére is, s híveiknek tanácsot adtak a helyes névadást illetően. -

- 5. Ikgr. Barokk oltárokon szalagon, angyalok kezében látható az IHS-monogram, ill. a →kereszt felirata (INRI). Az IHS attributumként is szerepel (Sziénai Szt Bernardin, Kapisztrán Szt János, Loyolai Szt Ignác, Marchiai Szt Jakab, Szt Mónika) **

MN IV:228. - ~ és a ferencesek. Összeáll. Jagicza Juvenál. Bp., 1942. - BL:839. - Bálint I:135. - KEK 430-435.