Magyar Katolikus Lexikon > K > Krisztus


Krisztus (a gör. Khrisztosz, lat. Christus magyar átírása): a megváltó Jézus neve, 'a Fölkent': →Jézus Krisztus. - A gör. „krisztosz” szó a héber „Messiás” megfelelője, és az Istentől küldött személy (király, főpap, ritkábban próféta) fölkenésére utal. Jézus azért ~ (fölkent), mert Ő az Isten Fia, Istentől küldött próféta, főpap és király. - A Szentírásban angyal meghirdette a pásztoroknak, hogy a próféták →Messiásra vonatkozó jövendölései beteljesedtek: „Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában” (Lk 2,11). Ő az, „akit az Atya megszentelt és a világba küldött” (Jn 10,36), aki Mária szűzi méhében „szent”-ként fogantatott (Lk 1,35); mert a Máriában fogant élet a Szentlélektől van” (Mt 1,16.20). - Az egyházatyák szerint Jézust az Atya kente föl a Lélekben, aki a kenet. Ebben az értelemben a ~ szó jelenti azt, akit fölkentek, de azt is, aki fölkente, sőt magát a kenetet is, amellyel fölkenték (Szt Ireneusz). - Ikgr. →Jézus Krisztus ábrázolásai **

KEK 436-39.