Magyar Katolikus Lexikon > J > jubilus


jubilus (a lat. iubilo, 'ujjong' szóból: ujjongás): 1. szöveg nélküli melizmatikus, ünnepi ujjongást kifejező dallam. Eredetét a pásztorok, hajósok, katonák szöveg nélküli kiáltásaira is visszavezetik. A →gregorián ének melizmatikus stílusa a zsinagógai →hallelből merített. Az ünnepélyesség fokozására gyakran kapcsoltak egy-egy tétel (→antifóna, →responzórium) végére záró ~t. Szt Ágoston szerint a ~ a szívnek azt az örömét fejezi ki, amit a szó már nem képes kifejezni (Enarrationes in psalmos, 32). A leggazdagabb, hosszú ~ok a milánói liturgiát jellemezték. - 2. az →alleluja utolsó „a” hangjára énekelt rendkívül gazdag dallam. - 3. hosszú versfüzér →Jézus nevéről. A 12. sz. ciszt. lelkiségből sarjadt. Részleteiből állították össze a Jézus Szíve-officium egyes →himnuszait. **

Farkasfalvy 1984.