🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > I > IHS
következő 🡲

IHS, JHS, YHS: →Jézus nevének görög rövidítéséből származó monogramja. - Már a Barnabás-levél (9,8) ismeri legrégibb formáját, az YH-t, amely azonban nem terjedt el. Bővített formája, az IHC, YHC (olvasd: iész) a 4. sz-tól föllelhető és a bizánci ábrázolásokon uralkodó. Ny-on a gör. C latinizálása által jött létre az ~ forma, melyet a 6. sz-tól az egész kk-on át tévesen IHESUS-nak oldottak föl. Az ~ monogram a domonkosoknál és a ferenceseknél ált. volt, Sziénai Szt Bernardin prédikációi végén kis táblán felmutatta. Később a →jezsuiták címerükbe foglalták. - Az ~-nek a népi etimológia sok föloldását találta ki: Iesus hominum salvator, 'Jézus, az emberek Üdvözítője', Iesus homo sanctus, 'Jézus, szent ember', In hoc salus, 'Ebben van üdvösség', In hoc signo (vinces), 'E jelben győzni fogsz' (Nagy Konstantin) , ezért a monogram alá egy 'V' betűt írtak, melyből később háromszög lett. A jezsuiták így oldották föl: Iesum habemus socium, 'Jézus a mi társunk', Iesu humilis societas, 'Jézus alázatos társasága'. A késő kk. óta gyakran puszta díszítmény lett, főleg a népműv-ben (babonásan is használták), és összekapcsolták a kereszttel, Jézus Szívével és Krisztus fegyvereivel. A barokkban önálló képtéma: angyalok v. sztek imádják. A Jézus névadásának, körülmetélésének ábrázolásain látható. - Sziénai Szt Bernardin, Suso Henrik és Loyolai Szt Ignác, Szt Ilona, Marchiai Szt Jakab, Colombini Szt János, Nagy Konstantin, Ferreri Szt Vince attrib-a. **

Kirschbaum II:337. - LThK V:617.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.