Magyar Katolikus Lexikon > E > emberfia


emberfia (héb. ben ádám, arám bar nás): több értelemben használt kifejezés a Szentírásban, hebraizmus. - 1. Az ÓSz költői nyelvében 'ember', 'gyenge, kis lény' (Zsolt 8,5; Iz 51,12; 56,2; Jób 25,6; Zsolt 80,18; Szám 23,19; Jer 49,18.33; 50,40; 51,43; Jób 35,8; Zsolt 146,3; Jób 16,11). - 2. Ezekielt 87-szer szólítja Jahve ~nak az Isten és az ember közti különbség érzékeltetésére. - 3. Dán 7,13-14: az ~ az ég felhőin érkezik és királyságot kap Istentől. A 7,18.22.27: az ~ a választott nép mint Isten eljövendő országának szimbóluma, a 4 állat a 4 istenellenes földi országé. - A rabbinista irod-ban Akiba rabbi föltehetően a Dávid törzséből származó Messiást látta a 7,13-14: szereplő ~ban, a 7,9-cel kapcsolatban ui. megjegyezte, hogy a trónokat Isten és Dávid számára állították föl. - 4. Az ÚSz-ben →Jézus Krisztus neve és messiási címe. Vannak helyek, ahol az ~ fogalma azonos az emberrel (Jn 5,27; Zsid 2,6; Jel 1,13; 14,14), de ált. „az embernek a fia”  (Mt-ban 30x, Mk-ban 14x, Lk-ban 25x, Jn-ban 11x, ApCsel 7,56). A szinoptikusoknál a kifejezést csak Jézus használja, magára vonatkoztatva, de csak a föltámadás előtt: az ~nak egyrészt hatalma van (Mk 2,10.28; 8,38; 13,26; 14,62;. Mt 19,28), másrészt szenvednie kell (Mk 9,31; 10,33; 14,41;. Mt 26,2.45). - Jánosnál az ~ megdicsőülése (1,51; 5,27; 6,62; 12,23; 13,31) és szenvedése (3,14; 6,53; 8,28; 12,33-36) szorosan egybekapcsolódik apokaliptikus-eszkat. képzetek nélkül, de hangsúlyozza az ~ égi eredetét, s ezzel Jézus isteni természetét világítja meg (vö. 1,18; 3,17.31-35; 5,17.28; 6,32.58; 8,23.38; 9,39; 12,34.46; 16,28). →Dávid Fia **

BL:342. - EWNT III:927.