Magyar Katolikus Lexikon > I > ismétlés


ismétlés: a történetfilozófiában az egykor történtek jelenvalóvá válása, áttörése a jelenbe. - Nem hétköznapi ill. ped. értelemben, ahol az ~ valamely magatartás begyakorlására, állandósulására szolgál. Számos teol. kifejezéssel érintkezik (→üdvtörténet, →anamnézis, →emlékezet, →megtérés, →bánat), elsősorban azonban antropológiai tartalmú: az ember létéhez (mint ittléthez) alapvetően hozzátartozik az →időbeliség, s így a múlt átélése, fölidézése. A tört. nem egyszerűen „nyers tényekből” (bruta facta) áll, hanem egymásra épülő eseményekből és sorsokból (→múlt, →hagyomány). Az egykor történtek fölidézése lehetőség a személyiség-formálásra, a folytonos újrakezdésre (→kezdet), egyszerre visszaemlékezés és „jövő-kivetés”. Így az ~ a lét megtapasztalásához, sőt a transzcendencia megéléséhez visz el. Ez a fogalom is igazolja, hogy a →historizmus (a tények szintjén maradó tört-kutatás) nem elégséges, a helyes szemlélethez a történelmiség vállalása vezet el, amely a múltat, jelent és jövőt egyetlen egységes folyamatnak látja. Cs.I.

LThK X:1105.