Magyar Katolikus Lexikon > I > igazságtalanság


igazságtalanság (lat. iniustitia): megtagadása annak, ami mást jogosan megillet, az igazságossággal ellentétes vícium. Cselekedetei sértik az →igazságosság, a →vallásosság, a →felebaráti szeretet erényét és az →emberi méltóságot. - A Szentírásban Isten törvényeinek megszegése és egymás jogainak megsértése egyaránt ~. A →bűn és az ~ tehát egymás szinonimái (vö. 1Jn 5,17). A MTörv 25,16 külön hangsúlyozza az ~ot a kereskedésben, mely utálatos az Úr előtt. Amikor az ~ a másik ember életét veszélyezteti, az →égbekiáltó bűnök (Kiv 22,22; MTörv 24,14; Jak 5,4) közé tartozik. Jeremiás próféta jajt kiált arra, aki ~ révén gyarapszik, „építi házát” (22,13). A bűnbánat egyik megnyilvánulása az elkövetett ~ megbánása (vö. Zsolt 31,5) és →jóvátétele (vö. Lk 19,8: Zakeus). - Az ~ sajátos forrása a →kapzsiság és a →fösvénység. Következményei: személyes kapcsolatokban a →harag, bosszúállás, veszekedés; társad. méretekben a →háború és a szociális kérdésként ismert problémák (→Egyház szociális tanítása). Az ~ súlyossága a megtagadott jogtól függ, mert más súlya van egy piaci csalásnak, mint pl. az →élethez való jog megtagadásának (→abortusz). - Az ~ot az igazi jog és igazságosság szünteti meg. A mai világ nagy problémája, hogy a katolikus, azaz a mindenkire vonatkozó szeretet nélkül próbál küzdeni az ~ ellen. **