kapzsiság (lat. avaritia), haszonlesés: a véges javak megszerzésére irányuló rendetlen kívánság, a →kilencedik parancsolatot és →tizedik parancsolatot sértő →vícium. A →főbűnök egyike, mely igen súlyos bűnökhöz (pl. gyilkosság) is vezethet. A kapzsi mindig kapni akar, a fösvény mindent meg akar tartani magának, képtelen adakozni. Általában →irigység, csalás, a rábízott javakkal való visszaélés kíséri. A Szentírás a →fösvénységgel együtt minden baj gyökerének mondja (Mk 7,22; Lk 11,39; 12,15; Róm 1,29; Ef 4,19; 5,5; Kol 3,5; 1Tim 6,9; 2Pt 2,14; vö. Mt 6,19-24). A ~ esztelen halmozáshoz vezet, sérti a szeretet törv-ét, s a társad. igazságtalanságok és a nyomor egyik fő oka. - Lelki javak iránt is megnyilvánulhat: a vallásos élmények és vigasztalások hajszolása; elégedetlenkedés Istentől kapott lelki tehetségeink miatt; a lelki vezető állandó változtatása, intelmeinek örökös felülbírálása v. teljes mellőzése; kegytárgyakhoz való túlzott ragaszkodás. Az ember több gondot fordít lelki kv-ek keresésére és tanulmányozására, mint a jócselekedetek gyakorlására. - A ~ ellen alázatra, egyszerűségre, lelki szegénységre törekvéssel kell harcolni. **

KL II:493. - BL:928.