Magyar Katolikus Lexikon > I > Isten neve


Isten neve: 1. Az ÓSz-ben →Isten, aki egy és egyetlen, különféle neveken szerepel: →El, →Elohim, →Saddáj, de Izr. Istenének tulajdonneve →Jahve. A Kiv 3,13 szerint Isten kinyilatkoztatta Mózesnek a nevét, s ezzel a hatalmát és Izr. népe iránti hűségét is. Így ~ központi helyre került Izr. vallási életében. Izr. fiai ~ben, azaz Jahvét nevén szólítva imádkoztak, esküdtek, mondtak áldást v. átkot, s így harcoltak, így győztek is (Ter 4,26; 13,4 stb.; 1Sám 17,45; 20,42; 2Sám 6,18; 2Kir 2,24; Zsolt 20,6.8). Minden helyen, melyet neve tiszteletére kiválasztott, jelen van Jahve és segít (Kiv 20,24). Aki ~t hívja, tudja, hogy számíthat jelenlétére és segítségére. ~t a főpap évente egyszer Izr. fiai bűneinek kiengesztelésére hívta segítségül, amikor a szentek szentjében az engesztelés tábláját, Isten jelenlétének a helyét az áldozati állat vérével meghintette (vö. a Vg-ban Kiv 25,19; Szám 7,89; Kiv 37). Ugyanakkor Izr. fiai nem gondolják sok más néphez hasonlóan, hogy Jahvét valamire is kényszeríthetik; tudják, hogy szigorúan tilos ~vel visszaélni, pl. varázsigébe belefoglalni (20,7). - Mivel a név az egész személyiséget tükrözi (pl. tekintélyt: Szám 16,2;. Ter 6,4), az ~ gyakran →Isten dicsőségére utal (pl. Kiv 9,16; Józs 7,9; 9,9; 1Sám 12,22; 2Sám 7,26; Jer 14,21) és párhuzamban áll vele (pl. Zsolt 102,16; Iz 42,8; 48,11; 59,19). Minthogy ~ szoros kapcsolatban van személyiségével, gyakran magát Jahvét helyettesíti; ~t megszentségteleníteni (Lev 18,21; 19,12; 20,3; Ám 2,7), sztnek hirdetni (Iz 29,23), áldani (Zsolt 34,4; 9,3), neki énekelni (7,18) a. m. Jahvét gyalázni v. dicsőíteni. Jahve és neve többször szerepel együtt is (pl. 7,18; 9,3.11; Iz 25,1; 29,23; 56,6). Olykor ~ Jahve hasonmásaként szerepel: messziről érkezik (30,27), erős bástya (Péld 18,10), segít (1Kir 8,42, Jahve keze mellett, vö. Zsolt 54,3; 89,25). Jahve nevének a jeruzsálemi tp. (MTörv 12,4.11; 14,23; 16,2.6.11;. 1Kir 8,16.29; 2Kir 23,27) v. a szt város a hajléka (1Kir 11,36; 14,21). De éppoly kevéssé tekinthető személynek ~, mint a keze v. a dicsősége; inkább megszemélyesítője a magát kinyilatkoztató Istennek, és azt a gondolatot tükrözteti, hogy a mindenütt jelenlevő Isten nincs a Tp-hoz kötve (8,27), de övé a Tp., mert az ő nevét viseli (Jer 7,10.14.30;. MTörv 28,10). A rabbinista zsidóságban „a név” megszokott jelölője az Istennek, és a többé ki nem mondott →tetragramot helyettesíti. - 2. Az ÚSz-ben az ~ a magát kinyilatkoztató Istent jelöli. Így Mt 6,9: „szenteltessék meg a te neved” jelentése: 'mindenütt ismerjék el végtelen fölségedet és tökéletességedet' (vö. Iz 29,23; 48,11; Ez 36,23; 39,7; . Lk 1,49). Amikor Jézus így imádkozik: „Atyám, dicsőítsd meg nevedet”, azt kéri az Atyától, hogy nyilatkoztassa ki fölségét és hatalmát. Jn 17,6.26: „Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál” jelentése: 'én, a te megtestesült Fiad, megismertettelek téged, Atyámat azokkal az emberekkel, akiket a hit által elvezettél hozzám' (vö. 1,18; 8,19; 12,45; 14,7; Mt 11,27). Káromolni az ~t (Róm 2,24; Jel 16,9), az Úr nevét (1Tim 6,1), a fönséges nevet (Jak 2,7), melyről el vagyunk n evezve, egyértelmű a magát kinyilatkoztató Istennek v. Jézus Krisztusnak, az Úrnak gyalázásával (→istenkáromlás). - 3. A hívő ker. számára ~ mindennek alfája és omegája: „~ben” kezdi és végzi minden imádságát és tevékenységét. ~ a Szentháromság neve is: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek neve, amint ezt a →keresztvetés és az →áldás kifejezi. **

LThK IV:1127. - BL:733. - KEK 2142-45.