hetedik parancsolat: a →Tízparancsolat 7. →törvénye: „Ne lopj!” (Kiv 20,15; MTörv 5,19). A régi m. nyelvben: „Ne orozz!”- A ~ tiltja a felebarát javainak jogtalan elvételét v. megtartását (→lopás), a →károkozást a felebarát javaiban; megkívánja az →igazságosságot, a →szeretetet és a →szolidaritást a földi javak és az emberi munka gyümölcseinek kezelésében; a →közjó miatt föltételezi a javak egyetemes rendeltetését és tiszteletét s a →magántulajdonhoz való jogot. Ha az ország polg. törv-einek nem is mond ellent, a ~ot sérti: 1. mások javainak bármily módon történő, jogtalan elvétele, 2. kölcsönkért v. talált dolgok szándékos megtartása, 3. a kereskedéssel kapcsolatos csalás; 4. a bérek jogtalan visszatartása; 5. mások tudatlanságát v. szorult helyzetét kihasználó, túlzott nyereségre számító áremelés; 6. a spekuláció, azaz a vételár szándékos emelése v. csökkentése tisztességtelen haszon érdekében; 7. a korrupció, mely befolyásolja a döntéshozók ítéletét; 8. a közösség (vállalat) közös javainak eltulajdonítása és magáncélra történő használata; 9. csekkek és számlák hamisítása; 10. a rosszul végzett munka, 11. a túlzott költekezés, a pazarlás. -

A Szentírásban: Már az ÓSz-ben a különféle jogi rendelkezések (→jubileumi év, a kamatszedés és zálogba vétel tilalma, a tized kötelezettsége, a napszámosok bérének naponkénti kifizetése, a tallózás és böngészés joga) összhangban vannak a MTörv buzdításával: „Mindig lesznek szegények az országban. Ezért megparancsolom: Nyisd meg a kezed testvéred, a földeden élő szűkölködő és szegény felé.” (MTörv 15,11) A próféták állandóan figyelmezetnek a tágan értelmezett ~ betartására: „megveszik pénzen a nyomorgókat, egy pár saruért a szegényt ” (Ám 8,6). -

Az ÚSz-en végigvonul a szegények és az Isten országáért vállalt szegénység szeretete: „Nem szolgálhattok az Istennek és a Mammonnak” (Mt 6,24; Lk 16,13). Jézus Krisztus nemcsak szolidaritást, hanem teljes azonosságot is vállalt az éhezőkkel, szomjazókkal, ruhátlanokkal (Mt 25,35-40); a maga választottait arról fogja fölismerni, amit a szegényekért tettek. „Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg” (Mt 5,42). „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok” (Mt 10,8). „Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs; s akinek van ennivalója, tegyen hasonlóképpen” (Lk 3,11). „Adjátok oda inkább, ami benne van, a rászorulóknak, és akkor tiszták lesztek egészen” (Lk 11,41). Jelenléte jelévé tette, hogy „a szegényeknek hirdettetik az evangélium” (Mt 11,5), s Zakeus házába látogat a kártérítés őszinte szándéka jutalmaként: „ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette” (Lk 19,8). -

Az →Egyház szociális tanítása szerint az evilági javak a legfőbb Jóra, az ember →végső céljára vannak rendelve. Az anyagi javak arra vannak rendelve, hogy kezelésük által az ember 1) megtanuljon uralkodni a nála alacsonyabb rendű (anyagi természetű) dolgokon, 2) megtanulja elajándékozni teljes önmagát. Ezáltal a ~ az →emberi méltóságot védi: annak méltóságát is, akit visszatart a parancs megsértésétől, és annak méltóságát is, akit a ~ megszegése károsítana. Ezzel a ~ →mértékletességre vezet, mert oldja a világ javaihoz való rendetlen ragaszkodást; igazságosságra tanít, hogy tiszteletben tudjuk tartani a felebarát jogait, és megadjuk, amivel tartozunk neki, szolidaritásra szoktat az Úr bőkezűsége szerint, aki értünk szegénnyé lett, hogy mi az Ő szegénysége által meggazdagodjunk. Amikor ugyanis a rászorulóknak valami szükséges dolgot adunk, nem a sajátunkból adakozunk, hanem visszaadjuk nekik azt, ami Isten terve szerint az övék, tehát inkább az igazságosság követelményét teljesítjük, mint az irgalmasság cselekedeteit tesszük. -

Minden olyan rendszer, amely szerint a társad. kapcsolatokat teljes mértékben a gazd. tényezők határozzák meg, ellentétes az emberi személy és cselekedetének természetével. Erkölcsileg elfogadhatatlan az az elmélet, mely a nyereséget teszi a gazd. tevékenység kizárólagos szabályává és végső céljává; mely az egyes személyek és csoportok alapvető jogait föláldozza a termelés kollektív szervezetéért. Az Egyh. elutasítja mind a →kommunizmus totalitárius és ateista ideológiáit, mind a →piac abszolút elsődlegességét a →kapitalizmus gyakorlatában. Az emberi →munka az Isten képére teremtett személyek tevékenysége, akik arra kaptak meghívást, hogy folytassák a teremtés művét egymással és egymásért, miközben uralmuk alá hajtják a földet. A munka a megszentelődés és a földi dolgok átlelkesítésének eszköze lehet. A személy a munkában a természetébe írt képességek egy részét gyakorolja és tökéletesíti. A munka elsődleges értéke az emberhez tartozik, aki annak szerzője és célja. A munka van az emberért, és nem az ember a munkáért. Mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy a munkából szerezze meg azokat a javakat, melyek a saját és a hozzátartozói életének fönntartásához, valamint az emberi közösség szolgálatához szükségesek. A munkához és hivatásszerű foglalkozáshoz mindenki számára biztosítani kell a lehetőséget minden igazságtalan megkülönböztetés nélkül: férfiaknak és nőknek, egészségeseknek és csökkent munkaképességűeknek, őslakosoknak és bevándorlóknak. A körülmények függvényében a társadalomnak a maga részéről segítenie kell az állampolgárokat, hogy munkát és alkalmazást szerezzenek maguknak. Az igazságos bér a munka törvényes gyümölcse, megtagadása v. késleltetése súlyos igazságtalanság. A munkát úgy kell megfizetni, hogy az ember anyagi, társad., kulturális és lelki szempontból egyaránt méltó életet biztosíthasson önmagának és övéinek, figyelembe véve kinek-kinek munkakörét és teljesítményét, valamint a munkaadó helyzetét és a közjót. A bér nagyságának megállapítását erkölcsileg nem igazolja a felek puszta megállapodása. A munkanélküliség szinte mindig sérti annak méltóságát, aki állását elvesztette, és veszélyezteti életének egyensúlyát; a személyes károsodáson túlmenően családja számára is számos veszély következik belőle. - Nemzetközi szinten is kötelez a ~: az egymástól politikailag már kölcsönösen függő nemzetek között ki kell iktatni az olyan mesterkedéseket, melyek akadályozzák a kevésbé fejlett országok fölzárkózását (helyzetükkel visszaélő, uzsorás pénzügyi rendszerek diktálta, előnytelen keresk. szerződések, gyarmati függéshez vezető adósság- és kamatpolitika stb.). A gazdag országoknak súlyos erkölcsi felelőssége van azokkal szemben, amelyek önmaguktól nem tudják biztosítani fejlődésük eszközeit v. tragikus tört. események megakadályozták őket ebben. Nemcsak a szolidaritás és a szeretet kötelez erre, hanem az igazságosság is, főként olyan esetben, ha a gazdag országok jóléte a más országok kárára elkövetett méltánytalanságokból ered. - Jóvátételt követel erkölcsi és anyagi téren egyaránt a magán- v. köztulajdonban tudatosan okozott kár. Akik közvetlen v. közvetett módon mások javát eltulajdonították, kötelesek azt visszaszolgáltatni, v. ha a dolog már nem létezik, ellenértékét természetben v. pénzben visszaadni mindazokkal a gyümölcsökkel és haszonnal együtt, amelyeket tulajdonosa törvényesen megszerzett volna. Ugyancsak kártérítésre kötelezettek felelősségük v. részesedésük arányában mindazok, akik bármely módon részesei voltak egy lopásnak v. abból tudatosan hasznot húztak; például, akik azt megparancsolták, segítették v. orgazdák lettek. - Mivel a gazd. és a társad. élet nagyban függ a természetes és erkölcsi személyek közötti szerződésektől (adásvételi, keresk., bérleti, munka-szerződések), ezeket jóhiszeműen kell megkötni és végrehajtani; az ígéreteket meg kell tartani és a szerződéseket szigorúan be kell tartani, olyan mértékben, amennyire a vállalt kötelezettség erkölcsileg helyes. A ~on alapszik a kölcsönös igazságosság szigorú kötelezettsége, mely megköveteli a tulajdonjogok védelmét, az adósság megfizetését és a szabadon vállalt szerződéses kötelezettségek teljesítését. A kölcsönös igazságosság nélkül az igazságosság bármilyen más formája lehetetlen. (A kölcsönös igazságosságot megkülönböztetjük a törvényes [lat. legalis] igazságosságtól, mely az állampolgár közösség iránti méltányos kötelezettségeire vonatkozik, és az osztó [lat. distributiva] igazságosságtól, mely azt szabályozza, amit a közösségnek kell nyújtania állampolgárainak szükségleteik és a közösségnek tett szolgálataik arányában.) Az elkövetett igazságtalanság jóvátétele a kölcsönös igazságosság alapján megköveteli a tulajdonostól ellopott javak visszaszolgáltatását: - A szerencsejátékok (kártyajátékok, stb.) v. a fogadások önmagukban nem ellentétesek az igazságossággal; erkölcsileg akkor válnak elfogadhatatlanná, amikor megfosztják a személyt mindattól, ami a saját v. mások szükségleteiről való gondoskodáshoz szükséges. A játékszenvedély súlyos rabsággá válhat. Hamisan fogadni v. a játékban csalni súlyos bűn, hacsak nem olyan kicsi az okozott kár, hogy a vesztes részéről ésszerűen nem tekinthető jelentősnek. - A ~ tiltja az olyan cselekedeteket v. kezdeményezéseket, amelyekkel bármilyen önző v. ideológiai, kereskedelmi v. totalitárius meggondolásból másokat rabszolgaságba süllyesztenek, áruként adnak, vesznek, elrabolnak. Személyeket erőszakkal használati értékké v. nyereség forrásává alázni bűn méltóságuk és alapvető jogaik ellen. - A ~ megköveteli a teremtés épségének tiszteletben tartását. Az állatok, csakúgy mint a növények és az élettelen tárgyak, természetüknél fogva a múlt, a jelen és a jövő emberiségének közös javára rendeltettek. A világ ásványi, növényi és állati erőforrásainak használata nem választható el az erkölcsi követelmények tiszteletben tartásától. Az uralom, amelyet a Teremtő az embernek az élettelen dolgok és más élőlények fölött adott, nem abszolút; mértéke a felebarát életének minőségével való törődés, beleértve a következő nemzedékeket is; megköveteli a teremtés épségének vallásos tiszteletben tartását. Az állatokon végzett orvosi és tudományos kísérletek erkölcsileg elfogadhatók, ha értelmes keretek között maradnak és hozzájárulnak emberi életek gyógyításához v. megmentéséhez. Nem fér össze az emberi méltósággal az állatok haszontalan kínzása, az esztelen nyerészkedésből történő irtása, de a mértéktelen kötődés sem, mely a csak a személyeket megillető szeretettel fordul az állathoz (pl. gyermekének érzi, szólítja a kutyát, macskát stb.), és olyan összegeket fordít rájuk, melyekkel elsősorban embertársai nyomorán kellene enyhítenie. - Nem számít a ~ megsértésének, ha az föltételezhető, hogy az eltulajdonított dolog tulajdonosa önmagától odaadta volna azt, v. ha a tiltakozása ellenkezik a józan ésszel, ill. a javak egyetemes rendeltetésével (sürgős és nyilvánvaló szükség esetén, amikor a létfenntartás alapvető szükségleteiről van szó: élelem, hajlék, ruházat). **

KEK 2404-2449.