Magyar Katolikus Lexikon > H > hermetika


hermetika, hermetizmus: a →hellénizmusban a Kr. e. 3. sz.-Kr. u. 3. sz: keletkezett, zsidó-egyiptomi szinkretizmust tükröző, a platonizmustól is befolyásolt irodalom. - Megkülönböztetik a népszerű ~t (→asztrológiáról, →mágiáról, titkos tudományokról, →alkímiáról szóló szövegek) és a tudós ~t, a „Corpus Hermeticum”-ot. Az írásokban gyakran említett Thoth istent →Hermésszel azonosítják, ő minden tudomány védőistene, a →hieroglifák feltalálója és nagy varázsló. A világot szó által teremtette, következésképpen a →sztoikusok Hermészt a →logosszal azonosítják. A népszerű hermetikus írások a cs-ok korában nagy szerepet játszottak, befolyásolták Plinius Természetrajzát éppúgy, mint a híres kk. Physiologus c. művet, és újból fölmerültek Paracelsusnál és Newtonnál. - A tud. hermetikus írásokat Hermész Triszmegisztosznak tulajdonították, ill. általa kinyilatkoztatottnak ismerték el. A Corpus Hermeticum 2 egymásnak homlokegyenest ellentmondó teol-t tartalmaz: egy pozitív-panteista (5,7,9. traktátus) és egy negatív-dualisztikus teol-t (1,4,6,7,13. traktátus); gyakran közvetlenül egymás mellett is állnak (2,3,10,11,12. traktátus). Ezért aligha feltételezhető, hogy a hermetikusok a misztériumvallások értelmében vallási testvérületet alkottak. Sokkal inkább szellemi közösségnek tekintették magukat a Corpus Hermeticum körül, ezoterikára, mélyebb tudásra törekedtek, és tanítómesterek vezették be őket a szövegek magasabb „gnózis”-ába (megismerésébe). Ez nem a szó misztérium jellegű értelmében volt iníciáció, hanem új értelemben: aki a szöveget hallotta, megértette és elfogadta, az „hozzá tartozott”. Talán ezért van az, hogy az ezoterikus vallásnak ez az új típusa van a legkevésbé kitéve eltiltásnak, elnyomásnak, amit a hermetikus irod. és az ezoterikus jellegű hit tört-e máig bizonyít. →Huszonnégy filozófus könyve **

König 1985:126. - Hermesz Triszmegisztosz összegyűjtött írásai. Bp., 1997.