mágia (a gör. mageiából): eredetileg a →mágusok tudománya, később a varázslók titkos cselekedeteinek többnyire negatív megjelölése. - ~n olyan elképzeléseket és szokásokat értünk, amelyek valamiféle termfölötti erőben való hiten alapszanak. Eszerint bizonyos személyek, tárgyak v. rítusok képesek az elérendő céllal semmiféle kapcsolatban nem lévő eszközökkel titokzatos, rendkívüli hatásokat kiváltani (esetleg bizonyos távolságra is). A ~ egyik fő jellemzője, hogy a saját hatalma tudatát átélő varázsló függetlennek érzi magát az isteni hatalomtól v. az erkölcsi törv-től. - Az ÓSz-ben Izr. fiai életében a ~nak összehasonlíthatatlanul kisebb volt a szerepe, mint a szomszédos népekében, de azért ismerték a ~t, ahogy erre a próf-k írásaiból (pl. Jer 27,9; Ez 13,18-20; Mik 5,11; Mal 3,5), bizonyos zsoltárokból (Zsolt 91,5; 18,5?) és elbeszélésekből (Ter 30,14: a →mandragórának; 30,37: a faragott botoknak mágikus erőt tulajdoníthattak; 1Sám 28: halottidézés) és az ásatások során felszínre került számtalan →amulettből (vö. Iz 3,18-21; 2Mak 12,40) következtethetünk. Míként az asszír törv-ben, a →Szövetség könyve szerint is halállal kell büntetni a jósnőt (Kiv 22,17; vö. Lev 20,27); Saul kiűzte országából a halottidézőket és a jövendőmondókat (1Sám 28,3). A MTörv 18,9-13 tiltja a kánaániak körében dívó varázslást. Több modern kritikus úgy véli, hogy az →átoknak és az →áldásnak sok antik néphez hasonlóan Izr. fiai is mágikus erőt tulajdonítottak, és hogy a →kultuszban a tisztulási szert-ok és áldozatok (kivált a bűnért való áldozatok), valamint a →tiszta és a tisztátalan megkülönböztetése mágikus elképzelésekre vezethetők vissza. Kétségtelen, hogy az átkot és az áldást hathatós formulának tekintették, és ugyanígy hathatósnak tartották a tisztulási szert-okat, az áldozatokat (a bűnért való áldozatokat) és az →istenítéletet is. De ezeknek a formuláknak és szert-oknak a hathatósságát nem fogták föl Jahvétól függetlennek; ellenkezőleg: hathatósságukat Jahve közbelépésének v. rendelkezésének tulajdonították. Azok a rítusok, elképzelések és intézmények, amelyek a legtöbb ősi ill. primitív népnél mágikus jellegűek, rendszerint Izr. törv-ébe is belekerültek, de a jahvizmus szellemével átitatott változatban. A jahvizmus szerint Isten a természetben és az ember életében mindent a maga akarata szerint hoz létre és rendez el, így kormányoz és így uralkodik; teljesen független az embertől (Szám 16,22; 27,16; Iz 42,5; Jób 23,14; Zsolt 104,29), előtte az ember csak por és hamu (Ter 18,27). Így a jahvizmussal a ~ teljesen összeegyeztethetetlen. Izr. fiai világosan megkülönböztették a varázslást a Jahve által tett csodáktól, és tudták, hogy ez utóbbiak nem a varázsló, a formula v. a tárgy titokzatos erejétől függnek, hanem Jahve személyes művei (vö. Kiv 7,8-12.15-22; 8,5-7.16-19). Épp ezért az, amit Mózes (7,8-13; 15,22-25; 17,5), Józsue (Józs 8,18), Illés (1Kir 17,17-24; 18,42; 2Kir 2,8) v. Elizeus (2,19-22; 4,18-37.38-42) tett, aligha hozható kapcsolatba a ~val, ha külsőségeiben mutat is vele hasonlóságot. - Az úsz-i időben hellén hatásra az egész gör-róm. világban ismeretesek voltak a zsidó varázslók. →Efezusban sok, pogányságból v. zsidóságból megtért ker. is foglalkozott ~val; Pál közbelépésére számos mágikus kv-et elégettek (ApCsel 19,18). A Gal 5,20 szerint a varázslás, a babonaság mindjárt a bálványimádás után következik a test cselekedeteinek sorában. - Erkölcstanban a ~ a →hamis istentisztelet cselekedete, mellyel titokzatos erőkkel tesz valaki rendkívüli dolgokat. Bűn a →vallásosság erénye ellen. - Fehér ~nak nevezik, ha természetes eszközökkel (pl. rendkívüli kézügyességgel) ejtik ámulatba a szemlélőt; fekete ~nak, ha az ördög segítségével történik valami csodaszerű dolog. Ha ártó szándékkal alkalmazzák, →boszorkányság. Erkölcsileg a fehér ~ játéknak számít, a fekete ~ súlyos bűn. →jövendölés, →jóslás, →spiritizmus **

Prümmer II:418. - BL:1138. - KEK 1994:2117.