Magyar Katolikus Lexikon > G > Görögország


Görögország, Elleniké Demokratíja Hellász: köztársaság Dél-Európában, a Balkán-félsziget déli részén és a körülötte lévő szigetcsoportokon (Ión-szigetek, Szporádok, Kikládok, Kréta). - Határai: Albánia, Macedónia, Bulgária, Töröko., Égei-, Földközi-tenger. Ter-e 131.957 km², lakossága: 1995: 10.300.000 (98 % ort. vallású). Főv-a: Athén. - I. Története. 1. Az ókorban a gör-ök pol. és fil. adottságaik következtében megvalósították és kiértékelték szinte az összes lehetséges államformát: a patriarchális kirságot, melynek nem maradt tört. emléke, arisztokratikus alkotmányos rend váltotta föl; a Kr. e. 7-6. sz: a kultúrcentrumokban a hatalmat egyeduralkodók, →tirannusok vették át, kiket →demokráciák követtek. A gör. városállam, a polisz két szélsőséges típusa →Spárta mint nemesi állam és →Athén demokráciája. - Kr. e. 2000-1900 k. a mai ~ ter-ére É felől ión, acháj és eol törzsek vándoroltak (melyek gyűjtőneve lett a görögök). Átvették az őslakók kultúráját, melynek közp-ja Kréta volt, majd 1500 k. Mükénében (Peloponnészosz) új kultúrközp-ot hoztak létre. 1400 k. a peloponnészoszi achájok meghódították Kréta és Rodosz szg-ét, behatoltak (a mai) Kisázsia D-i partvidékére, s megtelepedtek Pamfiliában és Cipruson. Kr. e. 1100 k. kezdődött a dórok vándorlása az illír törzsek nyomására. Meghódították a Peloponnészoszon Argoliszt, Lakóniát és Messzéniát, s elpusztították a mükénéi kultúrát (→görög kultúra). - A 9-8. sz: e törzsek megszállták a szigeteket és Kisázsia Ny-i partvidékét: az eolok birtokba vették Leszbosz és Tenedosz szg-ét és a partvidéket Szmirnáig; a iónok a Kükládokat, Számosz és Kiosz szg-ét, s a partvidéket Szmirnától Halikarnasszoszig; a dórok Melosz, Thera, Kréta és Rodosz szg-ét és a knidoszi földnyelvet. - A Kr. e. 8. sz: törzsszövetségek és városállamok alakultak. A kirságot szinte mindenütt az arisztokrácia uralma váltotta föl. 776: tartották az első olimpiai játékokat. A pénzgazdálkodás magával hozta a kereskedő és iparos középréteg kialakulását, mely pol. jogokat követelt a démosz, a 'nép' számára. A társad. forrongás vezetett a tirannusok föllépéséhez (Korintusban, Athénban, Számosz szg-én). A gyarmatosítás során alapították Himérát és Szirakúzát (Szicília), Szübariszt, Kümét, Tarentót, Krotont (D-Itália), 600 k. Marsiliát (→Gallia). K felé eljutottak a Fekete-tenger partjáig. -

Kr. e. 550 k. Spárta, mely a Peloponnészoszon a 7. sz-tól katonai állammá fejlődött, súlyos harcok után létrehozta a peloponnészoszi szövetséget, megtartva a kirság államformáját. Athén, a kereskedő állam a kisebb attikai településeinek egyesítése után pol. válságot élt át, melyet Külon és Drakón próbált megoldani. Utóbbi (drákói) szigorán 594: Szolon törv-ei enyhítettek azzal, hogy az alkotmányt nem a születési rangra, hanem a vagyonra építették, csökkentették a nép adóterheit és fölszabadították a földműveseket. Peiszisztratosz tirannus (561-27) és fiai után 508: Kleiszthenész továbbvitte a demokratizálást, szavazással szervezett meg egy 500 fős tanácsot. - I. →Dárius (ur. 521-485) a perzsa uralmat Trákiáig s a Fekete-tenger Ny-i partjáig kiterjesztette. A hatalma alá került a gör-ök 500-494: föllázadtak, mire a perzsák elpusztították →Milétoszt. A gör-ök 490: Maratonnál, 480: Szalamisznál (Ciprus), 479: Plateénál aratott győzelmükkel állították meg a perzsákat. 480: Himéránál legyőzték a Szicíliát támadó karthagóiakat, majd terjeszkedni kezdtek. Athén Themisztoklész (†459) vezetésével tengeri hatalom lett, 477: létrehozta az attikai-déloszi tengeri szövetséget. 470: Kimón hadvezér folytatta a hadjáratot a perzsák ellen. 461: elűzték Kimónt, és háborút kezdtek Spártával. A szalamiszi győzelem után Athén békét kötött 449: a perzsákkal, 445: Spártával, s megkezdődött a periklészi korszak. Athén ekkor élte pol. és kulturális fénykorát. A feszültség Spártával megmaradt, s egy Korintussal folytatott vita 431: kirobbantotta a peloponnészoszi háborút, mely a klasszikus ~ hanyatlásához vezetett. Athént járvány sújtotta, 429: meghalt Periklész. 413: kudarccal végződött a szicíliai hadjárat; a Spártával kirobbant háborúban a 410: Abüdosznál és Küzikosznál aratott győzelmek után 405: Aigoszpotamoinál Athén döntő vereséget szenvedett. Elvesztette tengeri hatalmát, s a spártaiak bevezették a harminc tirannus uralmát. Szicíliában 409-05: ismét Karthagó támadása fenyegetett. Spárta 386: az ún. királybékében nagy engedményeket tett a perzsáknak. Makedóniai II. Fülöp (ur. 359-36), miután legyőzte a Demoszthenész vezette athéni és thébai sereget, 337: a korintusi kongresszuson uralma alá hajtotta ellenfeleit.

Közös hadjáratot határoztak el a perzsák ellen, melyet a zavargások elfojtása után Fülöp fia, →Nagy Sándor (ur. Kr. e. 336-23), a hellén világbirod. megalapítója vezetett; vele kezdődik a hellén korszak (→hellénizmus). A →germánok Kr. e. 3. sz. és a szláv népek Kr. u. 6. sz. vándorlása ellenére a hellén kultúra a →bizánci birodalom kultúrájának is meghatározó része maradt. A Nagy Sándor halálakor kitört fölkelést Antipatrosz verte le, ~ ekkor lett a makedón birod. része. -

A makedón uralmat 197: a rómaiak váltották föl. 196: ugyan szabadságot hirdettek Hellásznak, de D-Itália és Szicília meghódítása után 168: megsemmisítették a makedón birod-at. ~ önállósága Kr. e. 146: Korintus lerombolásával megszűnt. →Acháját Kr. e. 27: szervezték meg (az ÚSz-ben ~ az ApCsel 20,2 kivételével Achájaként szerepel). - A gör-ök több sikertelen kísérletet tettek szabadságuk visszaszerzésére. A mitridateszi háborúban (Kr. e. 87-84) Sulla 86: bevette Athént, 85: Thébát, s Delphoit kirabolta. Julius Caesar (bár a gör. városok Pompeius pártjára álltak) a tesszáliaiakat szabaddá nyilvánította, 44: fölépítette Korintust. Néró Kr. u. 67: az isztmoszi játékokon szabadnak nyilvánította a gör-öket, de később több várost kifosztott. A 2-5. sz: ~ újra fölvirágzott, s Athén a görög kultúra fellegvára lett a ker. korban is (→görög filozófia). A 3. sz: ~ ter-én Epirus, Achaja, Macedonia, Thracia róm. prov. volt. - 2. A kk-ban ~ bizánci uralom alatt állt. Pol. és szellemi jelentősége erősen csökkent, mivel a pol. központ Konstantinápoly volt, s a gör. népesség zöme a 13. sz-ig Anatóliában (Kisázsia) élt. Athén és Spárta jelentéktelen kis várossá zsugorodott. A 6-8. sz: a bolgárok a Peloponnészoszig jutottak, a 9-10. sz: a szigeteket és a partvidéket arab tengeri rablók fosztogatták. Uakkor a szárazföldön élő szláv törzsek ker-ek és gör-ök lettek. A sztratégosz, 'császári helytartó' székhelye Korintus volt. 1204: a konstantinápolyi lat. császárság megalakulásakor a belső ter-ek Ny-i, főként fr. (a szaloniki kirság Montferrat-i Bonifác, az athéni hercegség Otto de la Roche, az achájai fejedség Champlitte-i Vilmos), a nagy szg-ek (Kréta) s a partvidék velencei fennhatóság alá került. A 13. sz: Epirusz, Boéthia, Attika, Argolisz és Achája ter-ére →albánok települtek. A 14. sz: É-~ átmenetileg szerb hatalom alá került. 1422-59: ~ot elfoglalták a törökök. A hegyi településeken és a szg-eken a helyi önkormányzatok és az ort. népegyház élesztette a nemz. öntudatot. Kisebb csop-okban harcoltak a tör. ellen, s az orosz zászlók alatt hajózó keresk. flottával tartották a kapcsolatot a külf-del. A Ny-i szellemet a fr-k és a velenceiek közvetítették ~ba. -

A tör. ellen 1821: Patraszi Germanosz metrop. irányításával fölkelés tört ki. I. 22: Epidauroszban a nemz. kongresszuson kikiáltották ~ függetlenségét. A tör-ök éveken át kegyetlen harcokkal próbálták elfojtani a felszabadítási mozgalmat, végül 1826-27: egyiptomi beavatkozás segítségével verték le mindenütt a fölkelést. Eu-ban a ~ot támogató mozg-mal szembeszállt a →Szent Szövetség, Anglia, Fro. és Oroszo. viszont ~ mellett avatkozott be a háborúba, s 1827: Navarinónál megsemmisítették a tör-egyiptomi flottát. Az or. csapatok átkeltek a Dunán, s 1830. II. 3: a londoni jegyzőkv. megalapította a független ~ot a régi Közép-~ és Peloponnészosz ter-én. Az első közt. elnököt, Johannesz Kapodisztriaszt 1831: megölték. A nagyhatalmak hatására Bajor Ottót kir-lyá választották, ném. tudósok és hivatalnokok segítették az új áll. megszervezését. 1844: a kirság helyett parlamentáris alkotmányt vezettek be. 1862: Ottót elűzték, s angol hatásra a dán I. Györgyöt választották meg (ur. 1863-1913). A külpol. a ~ ter-én kívül élő gör-ök fölszabadítására irányult. 1863: Anglia átadta a ión szg-eket, 1881: ~ megszerezte a tör-öktől Tesszáliát és Epirusz D-i részét. 1896-97: Krétán folytak harcok, 1908: a szg-et egyesítették ~gal. 1910: a nemzeti-liberális Venizelosz lett a min-elnök. Az 1912-13: vívott balkáni háború hódításait a bukaresti béke erősítette meg. - Az I. vh-ban I. Konstantin kir. (ur. 1913-17; 1920-22) semlegességre törekedett, Venizelosz min-elnök viszont a Ny-i hatalmak oldalára állt, és Szalonikiben ellenkormányt alakított. A kir-nak menekülnie kellett. Az 1919. XI. 27: Neuilly-ben a bolgárokkal, 1920. VIII. 10: Sèvres-ben a tör-ökkel kötött békékkel ~ megkapta a trákiai partvidéket, K-Trákiát, Kisázsia Ny-i partvidékét Szmirnával, s az előtte lévő szg-eket. Amikor a gör-ök megkísérelték a parti sáv kiszélesítését, 1922: Kemal Atatürk csapatai visszaverték őket. Az 1920: visszatért Konstantin kir-nak le kellett mondania, a gör. lakosságnak K-Trákiából és a kisázsiai partvidékről menekülni kellett (a kb. 1.500.000 menekült ~ban gazd. és társad. zavart keltett). 1923: a lausanne-i békében ~ e ter-ekről lemondott. 1922-24: II. György lett kir., 1924: kikiáltották a közt-ot, 1925: Pangalosz tábornok, 1926: Kondülisz tábornok katonai diktatúrát vezetett be. 1928: ismét Venizelosz alakított kormányt, s kereste a békét Bulgáriával és Töröko-gal. 1935: visszahívták II. Györgyöt. - 1939: ~ brit-fr. biztosítással semlegességre törekedett. 1940. X. 28: Albánia felől az ol-ok megtámadták ~ot, a gör. ellentámadás mélyen behatolt Albániába. 1941. IV-1944. X: ~ ném. megszállás alatt volt (a későbbi XXIII. János p. 1937-44: Athénban apostoli delegátus). A ném-ek ellen az egymással is harcban álló monarchisták, kommunisták és egy népi hadsereg harcolt. 1945: polgárháború tört ki. Brit és amerikai csapatok a monarchistákat, az or-ok a komm-kat támogatták. II. György 1946. IX: visszatért ~ba. Halála után, 1947: testvére, I. Pál követte. 1952: Papagosz tábornok szerezte meg a parlamenti többséget, ~ot fölvették az atlanti szövetségbe, 1953: szövetséget kötött a tör-ökkel és Jug-val. 1967. IV: katonai puccs után diktatúra következett, a kir. elmenekült. 1974: a katonai kormány megbukott, ~ népszavazással közt-gá alakult. ~ 1948: az →Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet, 1981: az →Európai Közösség, 1996: az →Európa Tanács tagja. Az →Európai Demokrata Ifjúsági Közösség székhelye Athén. -

II. ~ a Szentírásban. A →népek táblájában Jáfet fiaként felsorolt →Jáván (Ter 10,2.4; 1Krón 1,5.7; Iz 66,19; Ez 27,13; Jo 3,6) a Kisázsia partján lévő ión kereskedővárosokat, tágabb értelemben ~ot és a →helléneket, Nagy Sándor birod-át (Dán 8,21;11,2; 1Mak 1,1), a szeleukida birod-at (Dán 10,20; Zak 9,13; 1Mak 8,18) jelöli. Az első kapcsolat I. Areiosz spártai kir. (ur. 309-265) és I. v. II. →Oniász főpap közt jött létre. →Jázon főpap (174-171), aki próbálta a zsidókat hellénizálni (2Mak 4,7-22), előbb az ammoniták földjére, majd Spártába menekült, itt is halt meg (5,1-10). Simon főpap (143-134) a spártaiak kívánságára megújította velük a szöv-et (1Mak 14,16-23). - Jézus korában a gör. nyelv és kultúra Palesztinában már régóta jelen volt (→hellénizmus, →Ptolemaioszok, →Szeleukidák). Nyilvános működésének végén a →prozelita gör-ökkel való találkozása szavai szerint a megdicsőülés kezdete volt (Jn 12,20-24). A →kereszt felirata (Lk 23,38) gör-ül is hirdette Jézus kirságát, a →pünkösdi csoda (ApCsel 2,1-13) tanúi között krétai gör-ök is voltak. A LXX, az ÚSz és a korai bibliafordítások nyelve gör. Maga a gör. nép azonban a ker. hittel Szt Pál ap. missziós útjai révén találkozott. -

Az ÚSz-ben a görögök földje az ApCsel 20,2 kivételével →Achájaként szerepel. Pál a hivatalos elnevezést használta a gör-ökre (achájaiak). Az ApCsel 16,6-9 szerint Pál és kísérői (a 2. missziós úton) Troászból indultak Makedónia felé. Neapoliszból a Via Egnatián mentek Filippibe, ahol virágzó egyhközs-et alapítottak (16,11-40; 1Tesz 2,2), mely nagy szeretettel volt Szt Pál iránt (Fil 1,3-8.10-16). Filippiből a Via Egnatián Amfipoliszon és Apollónián át Tesszalonikába utaztak (ApCsel 17,1). Pál ap. 3 hétig tanított a zsinagógában, de sokakat tanított egyenként is, házaknál (1Tesz 2,11-14), s virágzó egyhközs-et alapított itt is, mely főleg pogányker-ekből állt. Mivel a zsidók bevádolták a város vezetőségénél, el kellett hagynia Tesszalonikát. Szilással Bereába, majd Athénba ment (ApCsel 17,1-15). Tanítványa, Timóteus követte Athénba, majd Pál innen újra Makedóniába küldte (1Tesz 3,1-6). Athénban Pál a zsinagógában és a piacon tanított. Szavai egyes epikureista és sztoikus bölcselők érdeklődését is fölkeltette, mások viszont kigúnyolták. Meghívták az →Areopagoszra, de amikor itt az ítéletről és a föltámadásról beszélt, megint kinevették, s csak néhány ffi és egy pár előkelő nő lett ker. Ekkor Pál Korintusba ment (1Kor 2,2), ahol Aquilánál és ennek feleségénél, Priszkánál lakott, s szombatonként tanított a zsinagógában. Kr. u. 50 végétől v. 51 elejétől 52 végéig volt Korintusban, itt írta a 1-2Tesz-t. - Efezusból küldött egy 3. levelet a korintusiaknak. Ebben a Titusszal küldött, elveszett levélben engedelmességet kívánt a közösségtől. Mivel Efezust is el kellett hagynia, Troászon át Makedóniába ment (ApCsel 20,1; 2Kor 2,2), ahol Titusszal találkozott (vsz. Filippiben). Makedóniából írta Kr. u. 57: a 2Kor-t. Miután meglátogatta a makedóniai egyh-akat és talán Illíriába is betért (Róm 15,19), sort kerített a korintusiaknak oly régóta ígért látogatására is (1Kor 16,5), és 3 hónapig náluk maradt. Korintusból Kr. u. 57 végén v. 58 elején írta a →Rómaiaknak írt levelet útja előkészítésére (ApCsel 12,21). Mivel a zsidók az életére törtek, Makedónián és Filippin át (itt töltötte Kr. u. 58: a húsvétot) Troászba ment, majd Milétoszba hajózott. -

III. Egyházai. A hagyomány szerint Szt András Achájában, Patraszban szenvedett vértanúságot. Az apostoli alapítások után ~ban több ppség alakult, de a pogány athéni akad-t csak 529: zárták be, s a térítés a 9. sz: fejeződött be egészen. Egyházkormányzatilag Trákia mindvégig Konstantinápolyhoz, K-Illíria a 8. sz-ig Rómához tartozott, ezért Tesszalonikában p-i vikárius volt. 1054: ~ elszakadt Rómától, de az egyhm. beosztás 1821-ig megmaradt. A fölkelést vallásháborúnak tekintették, ~ot 1833: Konstanitnápolytól független ort. egyh-zá nyilvánították, amit a konstantinápolyi pátr. 1850: ismert el, →görögországi ortodox egyház. - A →keresztes háborúk idején latin szert. egyh. is alakult ~ban (→görög latin szertartású katolikusok). A 19. sz: megkezdődött unió eredménye a →görög bizánci szertartású katolikusok. **

GH IV:357. - BL:505.