Magyar Katolikus Lexikon > P > prozelita


prozelita (a gör. proszélütosz, 'jövevény' szóból): a zsidóságban és az Ószövetségben a zsidóságba megtért, körülmetélkedett pogány (Mt 23,15; ApCsel 2,10; 6,5; 13,34). - A későbbi rabbinista irod. különbséget tett az igazi és „a kapuban álló” ~k között. Az igazi ~ a körülmetélés és a törv. megtartása miatt teljesen zsidónak számíthatott; „a kapuban állók” tovább folytatták pogány életmódjukat. A rabbik szerint ezeknek a Noé-féle →szövetséget kellett volna betartaniuk, de továbbra is saját szokásaik szerint éltek. A ~któl meg kell különböztetni az →istenfélőket. **

Strack-Billerbeck I:110. - BL:1508. - Szécsi József: ~k, betérés a zsidóságba. Bp., 2001.