fogadalmi tárgyak, buba, offer, tetem, votív (gör. anatémata, lat. vota, ex voto): áldozati adományok; azok, amelyeket az Istennek, isteneknek, szenteknek, héroszoknak különleges segítség vagy →kegyelem kikönyörgéséért, személyes szükségben, bajban vagy hálából, vagy az istenség iránti tiszteletből, többnyire a kultuszhelyen, templomokban vagy az esemény színhelyén egy →fogadalom alapján (ex voto) adományoznak. Tágabb értelemben beígért cselekedetek (→körmenetek, →búcsújárások, →ünnepek, évfordulók, →böjtök, munkaszünet stb.) is lehetnek. - A ~ már a legkorábbi ismert kultuszokban megvoltak. Megtalálhatók minden kultúrában és jelen vannak minden kultuszban, a természeti népeknél is. A tp. és a kultusz számára a zsidók is adtak adományokat. De hasonló formáira találunk Mezopotámiában, Egyiptom, a gör-ök földjén, s Rómában is. A kerség átvette és megtartotta ezeket a formákat. A küroszi Theodorétosz (†458) már ismert a mártírok megsztelt tagjaihoz hasonló ezüst és arany testrészeket. A szokás századokon keresztül fönnmaradt, s fölerősödött a barokk korban; a 20. sz: átalakult s visszaszorult. - Fogadalmi tárgyként bármi szolgálhat, s e formájában szimbólum értékű. Fogadalmi tp-ok, kpnák, oltárok, keresztek, szobrok keletkezhettek betegségből, járványokból, háborúból való megmenekülés miatt, mint pl. a Loretto-kpnák a 17. sz. háborúk idején, v. pestises kpnák, Szentháromság-szobrok a pestisjárványok megszűnése után. Az emberek fölajánlhatták az elhagyott életkor jelképeit (ruha, játék, menyasszonyi koszorú stb.), a szükségre v. veszélyre emlékeztető tárgyakat (fegyvert, rabláncot, bilincset, hajódarabot stb.), a kegyoltárokra és kegyképekre arany és ezüst kereszteket, szíveket. A legkedveltebbek voltak az ún. identifikációs tárgyak, amelyeket →búcsújáró helyek →kegyképeinél, kegyszobrainál, sztkútjainál a beteg testrész, állat, a kérés tárgya formájában ajánlottak föl. Ezek készülhettek nemesfémből, fából, vasból és viaszból; anyaguk vagyoni, társad. különbségek függvénye. - A 15. sz-tól váltak gyakorivá a fogadalmi képek, amelyek képi ábrázolásai a betegségből, veszélyből, balesetből stb. való megmenekülésnek. E képek alapformája visszatérő: a kép felső mezejében felhőkben trónol Mária v. más segítő szt, alatta az esemény ábrázolása, gyakran magyarázó szöveggel. A képek sokszor csak a helyi →mirákulumos könyvek alapján értelmezhetők. E fogadalmi képek a 17. sz-tól hazánkban is elterjedtek. - A 18. sz. 2. felében a felvilágosult abszolutizmus egyhpol-ja (Mária Terézia, II. József) tiltotta a ~ bármilyen formájának terjesztését, a meglévő ~at részben megsemmisítették, részben elárverezték, a nemesfémeket részint beolvasztották. Pótolhatatlan értékeket semmisítettek meg mind a 18. sz. végén, mind 1950: a →szerzetesrendek fölszámolásakor. - A mirákulumos kv-ek gyakran megemlítik a ~at is. A 19. sz: más tárgyakat háttérbe szorítva, ált-an elterjedtek a kisméretű, egyszerű szövegű, többnyire márványból készített →hálatáblák. Ezeket a tp-okban a segítő szt, a közbenjáró szobra, oltára mellé akasztják. Különösen sok hálatáblát láthatunk a →Máriaremetei Kisboldogasszony plébánia kegytp-ában és a sümegi ferences búcsújáró tp-ban. Hálatáblák ezreivel van körülvéve a pozsonyi Mélyút lourdes-i barlangja. - A ~on keresztül a hívek kérése és hálája jelen marad a kultusz helyén. E ~, különösen az identifikációs tárgyak szoros kapcsolatban állnak a népi orvoslással. - E ~ egy részét a tp. falára akasztják v. a tp. kincstárában helyezik el. A hozzájuk fűződő, szájhagyományban is terjedő történetek fontos összetevői a búcsújárás hagyománykörének. - Különösen sok fogadalmi tárgyat őriznek néhány nagyobb búcsújáró hely kincstárában, kegytp-ában. →Andocs Mária-múz-ában az öltöztető Mária-szobor ruhái mellett fogadalmi képek, hadifoglyok faragásai, kitüntetések, →aratókoszorúk láthatók. →Máriaradnán a ferences ktor falait elborítják a fogadalmi képek, melyeknek egy részét bánsági ném. parasztfestők napjainkban készítették. A máriaradnai kegykép is gazdagon díszített ékszerekkel. →Nagyszombatban a Mária-kpna falain számtalan ezüst fogadalmi tárgy: láb, kar, kéz, szív, szem, csecsemő és ékszer látható. Újabban kevésbé értékes anyagból készült ékszereket is adományoznak. A nemesfémből készült ~ →Csíksomlyón a kegyszobor mellett vannak a falra függesztve. Különösen gazdag Máriacell kincstára. Elhozták ide ajándékaikat a m. főpapok és főurak is. Áldozati adományok láthatók a kegyképeket, kegyoltárokat bemutató 18-19. sz. metszeteken is. - A népi gyakorlatban legelterjedtebbek a viaszból készült ~ voltak. Készítésükkel a mézeskalácsosok, ritkábban parasztspecialisták foglalkoztak. A 8-12 cm nagyságú viaszfigurák nőt, ffit, gyereket, pólyást, kezet, lábat, szívet, fogsort, szemet, gyomrot, fület, valamint lovat, bárányt, disznót, szarvasmarhákat, baromfit, házat ábrázoltak. A viaszbéka a terhes anyák adománya volt. E ~ból a kegyhely papsága gyertyát öntetett. E viasztárgyak adományozása részben egyh. tiltásra, részben a mézeskalácsos és gyertyaöntő mesterség visszaszorulásával megszűnt, helyét a gyertya adományozása vette át. - E viasztárgyak neve a Dunántúlon offer, viaszfigura, viasztest, Kassa környékén ofera, Szegeden és környékén offer, buba, viaszbuba, Eger környékén tetem. B.G.

Rodler, Gerhard: Mariazell. Geschichte u. Beschreibung des Gnadenortes, der Basilika u. der Schatzkammer. Mariazell, 1929. - Bonomi, Eugen: Wachsopfergaben u. ihre Hersteller im Ofner Bergland. Bp., 1941. (Klny. Deutsche Forschungen in Ungarn VI.) - Magyarságtud. I. 1942:116. (Vajkai Aurél: Népi orvoslás a dunántúli búcsújáróhelyeken) - Szalontai Barnabás: Viaszöntő népszokás Máriapócson. Nyírbátor, 1977. - MNL II:169.

fogadalmi tárgyak