Magyar Katolikus Lexikon > F > főbűnök


főbűnök (lat. peccata capitalia): olyan bűnök, melyek önmagukban nem mindig súlyosak, de a hétköznapok igen sűrűn teremtenek alkalmat elkövetésükre, s gyakoriságuk miatt súlyos bűnök forrásai lehetnek. A megnevezés nem pontos, mert valójában →víciumokról, és nem →bűnökről van szó. -- A Szentírás szerint a →szívből származnak (Mk 7,22), és a test kívánsága, a szem kívánsága és a világ kevélysége táplálja őket (1Jn 2,16). Ellenszerük a lélek gyümölcsei (vö. Gal 5,22). A Szentírás bűnkatalógusaiból (Mk 7,22; Gal 5,19) idővel a ~et 8, majd 7 bűnben foglalták össze: →kevélység, →fösvénység, →bujaság, →irigység, →torkosság, →harag, jóra való →restség. Régebben a nyolcadikként a →hazugságot sorolták a ~ közé. - A ~ elleni harcban igen könnyű eltévelyedni, mert az ember v. kilátástalannak találja a küzdelmet, v. nem ismeri föl magában a ~ megnyilvánulásait. Az okos küzdelemhez nagy →türelem, →alázat, →istenrehagyatkozás kell, és fontos a részleges →lelkiismeretvizsgálat. - Ikgr. →erények és víciumok. **

Péterffy Gedeon: De peccatis capitalibus. Róma, 1938. (Dissz.) - Kirschbaum III:15. - KEK 1994:1866.

főbűnök