Magyar Katolikus Lexikon > E > ellentmondás


ellentmondás (lat. contradictio): az ellentétes viszonyok legerősebb formája. - 1. A filozófiában az ~ elve azt mondja ki, hogy →lét és nemlét, a valami és a →semmi teljességgel (abszolút módon) kizárják egymást. Az elv formális megfogalmazása magából a létből indul ki, anyagi megfogalmazásában a →létező a mondat alanya, tehát azt fejezi ki: a létező, ha lét jár neki, nem lehet nemlétező. Erre vonatkozóan állította föl Arisztotelész a klasszikus formulát: "Lehetetlen, hogy ugyanaz (ti. a lét) ugyanannak (ti. a létezőnek) ugyanabban a vonatkozásban kijárjon és ne járjon ki". Az ~ elve valójában az ~ kizárásának elve, s mint ilyen, a skolasztikában mind a valóság, mind a megismerés rendjében a legfelső alapelv. Lételvi (ontológiai) tartalma lét és nemlét összeférhetetlensége, logikai tartalma: két, egymásnak ellentmondó állítás sohasem lehet egyszerre igaz, ezért sohasem szabad ugyanazt egyszerre állítani és tagadni is, ha nem akarjuk, hogy a gondolkodás teljesen értelmét veszítse, értelem-nélküli legyen. - Ha mélyebben belegondolunk, az ~ elve csak számunkra, a gondolkodó számára első, önmagában véve az →azonosság elve a legelső, hiszen a lét csak azért zárja ki a nemlétet, mert lét, mert azonos önmagával. Úgy is mondhatjuk: e kettő nem két, hanem egy és ugyanazon elv, ugyanannak a szükségszerűségnek egyszer negatív, másszor pozitív kifejezése. Hozzánk a tagadó forma áll közelebb, ebbe azonban mindig beleértjük ennek tulajdonképpeni gyökerét: a pozitív formát. - Az eddigiekben a lét (Sein) elsőségét föltételeztük a valamivé válással (Werden) szemben. Ha valami valamivé válik, együtt szerepel ugyan benne lét és nemlét, de nem ugyanabban a vonatkozásban, ez tehát nem ~. Egyes gondolkodók nem így vélik, szerintük a valamivé válás ~, sőt az ~t minden dolog legbelső építőkövévé és mozgatóerejévé teszik meg. Ezt a fölfogást képviseli más-más formában az efezusi Hérakleitosz, Hegel, Nietzsche és a dialektikus materializmus. Ezek valamennyien tagadják az ~ elvét, de közülük csak Hegel jutott el kifejezetten azonosság és nem-azonosság azonosságáig, s ezzel lét és nemlét azonosságának föltételezéséig. Itt már a valamivé válás elsődlegesebb, mint a lét. Logikájából kitűnik, hogy nála a lét csak az alakulás egyik mozzanata. A marxizmus a →formális logika elveit érvényesnek tartja az elvont gondolkodásra, úgy véli azonban, a valóság rendje túlfeszíti ennek kereteit. Véleményünk szerint az utóbbi ter-en nem ~okról, hanem csak ellentétekről beszélhetünk. A véges létezőkre nézve igaznak tűnik, hogy lét és nemlét "keverve" fordulnak elő bennük, ebből azonban nem következik, hogy nem volna lehetséges fogyatékosság (nemlét) nélküli, tehát tiszta lét. El kell viszont ismernünk: a ker. gondolkodás még nem elemezte eléggé a levés, a valamivé válás kérdését, s így maradandóság és változás viszonyát a lét-fogalmon belül. Teológiailag is további tisztázásra vár még a Teremtő és a teremtett létezők viszonya: mennyiben jelenti ez lét és nemlét "áthidalását"? Nyilvánvalóan nem a szükségszerű ~ (tagadás) értelmében, hanem a szabad ajándékozás, az "önközlés" értelmében. - 2. A liturgiában a →keresztségi fogadalom része. A keresztelendő v. megkeresztelt nyilatkozata és igérete hogy ellene mond az Ördögnek, minden csábításának és minden cselekedetének (→abrenuntiatio). - 3. A kk. m. jogban a jogfenntartás és a birtok védelmének eszköze, tiltakozás más →királyi adománybirtokba történő beiktatása (→introductio) ellen. - Történhetett képviselő útján is, ha a jog több személyt illetett meg, elég volt egy ~a a jog fenntartására. Ha az ellenmondó birtokban volt, az adományos a jószágot birtokba nem vehette, hanem tulajdonjogát per útján volt kénytelen keresni. Ilyenkor a bevezetés megakadt (statutio vulnerata). Ha az adományos a jószágot mégis elfoglalta, a jószág elvesztésén kívül annak →közbecsűjében is elmarasztalták. Ha ellenben az ellenmondó csak újonnan ült a birtokba, ő is csak igénylő volt, és ~ának 1 éven belül tartozott perben okát adni. - Aki birtokon kívül mondott ellen, csak per útján érvényesíthette jogát. Ugyanígy az is, aki 15 nap eltelte után tette azt. - Az ellenmondót az eljárók megidézték a kúriába, hogy okát adja ~ának. - Ellenmondani nem kellett annak, akinek joga nem forgott veszélyben: 1. akinek csak pénzkövetelése volt valamely adományos birtokon; 2. nőknek →leánynegyed v. →hitbér tárgyában, mert ezeket minden új tulajdonosnak is ki kellett fizetni; 3. ha valaki másnak a birtokát jogtalanul eladta s erre kir. beleegyezést is szerzett, a jogos birtokosnak nem kellett ellenmondania, mivel a beleegyezésnek nem volt nagyobb érvényessége, mint az →örökvallásnak. Cs.I.-**

1. LThK X:1091. - 3. Eckhart 1946:355.