hitbér (lat. dos, dotalitium): vagyonigény, mely a férj vagyonát a feleség javára mint →zálogjogi terhelte. - A ~ a törvényesen férjhez adott nők díja, melyet férjeik fekvő jószágaiból és birtokjogaiból (s állásuknak megfelelően) részben szüzessége elvesztéséért, részben házassági kötelességük teljesítéséért volt szokás nekik adni. A ~ intézményét az Egyh. azon törekvése hozta létre, hogy a házasságban gyengébb fél, a nő vagyonjogi helyzetét erősítse. Ennek legjobb módját abban látta, hogy a férj a házasságkötés alkalmából vagyonának egy részét felesége javára kösse le. Az Egyh. a ~t a házasság érvényességi kellékének tekintette. →Gratianus szerint nincs házasság ~ nélkül. - Mo-on a ~ a →nővásárlás szokását folytatta. →Werbőczi szerint „a ~ a törvényesen egybekelt nőknek a vételára”. Mivel a vételár a →vérdíjjal állt összefüggésben, ez a szoros kapcsolat a ~ és a vérdíj között is fönnállt. A ~ fizetése a férj méltósága és vagyona szerint változott: a báró özvegye többet kapott, mint a mágnásé, a 100 jobbágynál többet bíró nemesé többet, mint a hétszilvafás nemesé, stb. Nemes asszony ~e 50 márka (= 200 Ft), volt, ha férjének legalább 50 jobbágytelke volt. Kisebb vagyon esetében annyi márkát tett ki az assz. ~e, ahány jobbágytelke volt a férjének. Horvát-Szlavóno-ban a ~ a vérdíjnak megfelelően ennek a fele, Erdélyben 1/3-a, 66 Ft volt. Az orsz. bárói 100 márka ~rel tartoztak feleségüknek. Mivel a ~ a szüzesség jutalmául is tekinthető, ezért csak az első házasságban illette meg a nőt a ~ teljes összege, s csak ha a házasságot elhálták. A második házasságában felével, harmadikban 1/4-ével kellett beérnie. Csak a törv-es feleség emelhetett rá igényt. - A ~t a feleség nem veszthette el akkor sem, ha férjét →hűtlenségben elmarasztalták, s halállal büntették, de elveszítette: 1. ha házasságtörést követett el az egyh. bíróság megállapítása szerint, de ha a férj megbocsátott neki, visszaszerezte a jogcímet; 2. ha tudatosan vérfertőző házasságot kötött; 3. ha bírói figyelmeztetés ellenére sem adta ki az örökösöknek a családi okl-eket; 4. ha tudatosan károsította az örökösöket; 5. ha újból férjhez menve, nem akarta a ~t elfogadni és férje birtokait átadni; 6. ha a férj javára önként lemondott róla. - A törv-es, szokásjogon alapuló ~en (dos legalis) kívül megkülönböztették a szerződéses ~t (dos contractualis). Erről a férj a feleséggel a házasság megkötése előtt szerződött. Ez is csak a férj halála után járt a nőnek, azonban sohasem volt az ősi, csak a szerzett vagyonból kifizethető, tekintet nélkül arra, hogy a házasságot elhálták-e. Ha a nő ezt megkapta, törv-es ~t nem követelhetett. Míg a törv-es ~ nem évült el, a szerződésesre való igény elévülhetett. A törv-es ~ zálogjogilag terhelte minden hitelezői igény előtt a férj vagyonát, a szerződéses nem. - Mindkettőről végrendelkezhetett a nő, ha e nélkül halt meg, ~ét gyermekei örökölték. Ha nem voltak gyermekei, a törv-es ~ a nő oldalági örököseire szállt, míg a szerződéses visszaszállt a férjre. - A ~ a nemesi jogból a polg. és a paraszti jogba is átment. Az özvegy férjet is megillette szerződés alapján a contrados, melyet kivételesen akkor kötöttek ki, ha a feleség gazdag, a férj szegény volt. - Az asszony halálával a ~t az követelhette, aki a vérrokonság ágán hozzá a legközelebb állt. Kifizetése részben készpénzzel, részben a könnyen mozgatható, mindennapi vásárban eladható dolgokkal történt. Nem fogadtak el ~ gyanánt foltozott ruhát, sánta lovat v. ökröt, fegyvert. **-T.E.

Werbőczy 1897:175. - Eckhart 1946:369.