Magyar Katolikus Lexikon > E > Egyház szociális tanítása


Egyház szociális tanítása: a tanító Egyház válasza a →szociális kérdésre. - Az ~áról kifejezetten 1891, a →Rerum novarum enc. óta lehet beszélni, kibontakozása →Quadragesimo anno, az →Octogesima adveniens, a →Laborem exercens és a →Centesimus annus szociális enc-kban követhető nyomon. Az ~nak alapja az →evangélium, témaköreit (tőke-munka, munkaadók-munkavállalók mindig új elemeket fölvető kapcsolata) az evangelizáció szempontjai szerint dolgozza föl. - Az egyh-at az ipari társadalom kibontakozásának első tapasztalatai késztették arra, hogy fokozottabban emelje föl szavát az ember védelmében, hirdetve nemcsak az anyagi javak Istentől való, egyetemes rendeltetését, a szolidaritásra épülő, elnyomás nélküli társadalmi rendet, hanem a lelki és vallási értékek szükségességét is, mind a társadalmi, mind a személyre vonatkozó igazságosság megvalósulásában. - Az ~, különösen napjainkban, azzal az emberrel foglalkozik, aki a modern társad. változatos kapcsolatrendszerében él, s az embertudományok és a filozófia segítségével önmagát egyre inkább úgy fogja föl, mint „társas lényt”. Valódi →azonosságát mégis egyedül a hit tárja föl számára, s ezért épp a hit az ~nak kiindulópontja. A szociális problémák ateista megközelítése az embert egyik alapvető összetevőjétől, a lelkitől fosztja meg, amikor arról igyekszenek meggyőzni őt, hogy független Istentől és az Ő törvényeitől, s ezzel az embert önmaga és önzése rabjává teszi. Ez neki is, másoknak is ártalmára van, s a szoc. problémák egyik fő oka. - XIII. Leó p. meg volt győződve arról, hogy az ipari társadalom okozta súlyos problémák nem oldhatók meg másként, csak valamennyi erő együttműködésével. Ez a megállapítás az ~ának tartós elemévé vált, s egyebek mellett ez a magyarázata annak, hogy XXIII. János p. békéről szóló enc-ját „minden jóakaratú emberhez” intézte. Mindazonáltal XIII. Leó p-nak meg kellett állapítania, hogy kora ideológiái elutasították ezt az együttműködést. Megfogalmazódtak a vallás nyilvános jelenlétét ellenző liberális és kommunisztikus ideológiák, s kétségessé vált az egyh. társadalmi szerepének létjogosultsága. Ezekkel az elbizonytalanító hatásokkal szemben az ~ határozottan vallja, hogy az ember nemcsak anyagi és evilági lény, hanem szellemmel és lélekkel rendelkező, a természetfölötti valóságra nyitott →személy, Isten gyermeke. A teljes ember hivatása igenis az egyh-ra is tartozik, s az ember iránti felelősség az egyh-at társadalmi állásfoglalásra készteti, mely egyben igénybejelentés is: az egyh. részt vállal a társad. jobbátételében, s követeli, hogy az erre való joga elismertessék. Ezzel az egyh. és a világ viszonya is egyértelműbbé válik. - Az Egyh. a 3. évezred küszöbén is „az emberi személy transzendenciájának jele és őrzője” marad; de az ő dolga az is, hogy az evangélium szociális üzenete ne maradjon csupán elmélet, hanem a cselekvés alapjává és motivációjává legyen. Ez az üzenet ösztönözte az első ker-eket, akik elosztották javaikat a szegények között, örök példaként arra, hogy a szoc. problémák megoldásának nélkülözhetetlen útja a →szolidaritás. A kolostorok lakói a századok folyamán szintén az evang-tól vezérelve művelték a földet, alapítottak kórházakat és menhelyeket a szegényeknek; s kongreg-k és társulatok kötelezték el magukat a szükséget szenvedők és a társad. peremére szorultak megsegítésére, hogy Krisztus szava („amit egynek a legkisebbek közül cselekedtetek, azt nekem tettétek”: Mt 25,40) életük konkrét elkötelezettségében valósuljon meg. - Ma inkább, mint valaha, az Egyh. tudatában van annak, hogy szociális üzenete sokkal inkább a tettek tanúsága által válik hitelessé, mintsem szerkezeti egysége és belső logikája miatt. Ez a meggyőződés is vezeti akkor, amikor a szegények mellé áll, ami persze nem kizárólagos, s nem diszkriminálja a többi társadalmi csoportot. Közismert, hogy különösen a modern társad-ban a szegénységnek számos változata létezik: az anyagi mellett van kulturális, lelki és vallási szegénység is, s ezek megoldása sokszor mindennél fontosabb, mert ezekre vezethetők vissza az anyagi problémák. - Az emberrel, s mindenekelőtt a szegényekkel való törődés alapja maga Krisztus, akit a szükséget szenvedőben föl kell ismerni. Ha ez megtörténik, a szükséget szenvedő, aki létfenntartásához kér támogatást, nem kellemetlenkedő, felesleges nyűg az egyén és a társadalom számára, hanem alkalom a jócselekedetre, s egy nagyobb és értékesebb gazdagság lehetősége. Egyedül ez a fölismerés nyújt bátorságot vállalni a kockázatot és a szemlélet megváltoztatását, ami minden őszinte törekvés kísérője. Nem arról van szó, hogy leromboljuk a társadalmi rend jól bevált intézményeit, hanem arról, hogy a társadalmi rend megfeleljen a közjó követelményének, amely az egész emberi családot magában foglalja. - Végül, hogy az igazságosság érvényesüljön és a megvalósítását célzó emberi törekvések sikerrel járjanak, szükség van Isten kegyelmi adományára. A hit nem csupán a megoldás megtalálását segíti, hanem képessé tesz a valóban megoldhatatlan problémákból fakadó szenvedés humánus elviselésére is, nehogy az ember elvesszen bennük, méltóságáról és hivatásáról megfeledkezzen. -

Az Egyh-nak nem feladata, hogy a szoc. problémák megoldására modelleket kínáljon. Valódi és tényleg hatékony modellek csak a különböző történelmi helyzetekben születhetnek felelős személyek erőfeszítése nyomán, akik a konkrét problémákkal, azok egymással összefüggő társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális vonatkozásaival szembekerülnek. Ehhez a törekvéshez az Egyh. nélkülözhetetlen eszmei irányvonalként örök erkölcsi normákon alapuló szociális tanítását ajánlja föl, amely elismeri a gazdaság szempontjait, a →piac és a vállalkozás hasznosságát, ugyanakkor vallja, hogy ezeknek a →közjóra kell irányulniuk. Az emberi személy teljes kibontakoztatása a →munkában nem mond ellent a nagyobb termelékenységnek és hatékonyságnak, hanem inkább ösztönzi azt, mégha ez a fennálló hatalmi viszonyokat meg is gyengítheti. A vállalkozás nem csupán „tőke-társulás”, hanem egyben „személyek-társulása” is; a →magántulajdon elsősorban személyi tulajdon, mely a javak egyetemes rendeltetése állít a közösség szolgálatába. - Az ~nak történetének 3 korszakát lehet megkülönböztetni: 1) A tágabb értelemben vett ~ a kerséggel együtt született, szoros értelemben azonban csak a 18-19. sz: kezdett kibontakozni XV. Benedek, XIII. Kelemen, XIV. Kelemen, VI. Pius, VII. Pius, XII. Leó, VIII. Pius, XVI. Gergely és IX. Pius pápák alatt. Ez a kor a polgárosodás, az ipari társad. kialakulása, a →liberalizmus, a forradalmak és a nemzeti ébredés és államalakulások időszaka. A politikai és ideológiai vallás- és egyh-ellenességre a kat. egyh. saját belső egységének erősítésével, és a modern kor célkitűzéseinek elutasításával válaszolt. Ugyanakkor az egyh-nak meg kellett tapasztalnia az átalakulás nehézségeit: a munkáskérdést, a kizsákmányolást, a társadalmi rend felbillentését. Válaszul világszerte segélyakciók sokasága indul az elesettek fölkarolására (pl. a fr. eredetű Szent-Vince-Egyesületek), s a társadalmi helyzetükben elbizonytalanodott iparosok támogatására (→Kolping művek). Megszülettek a társadalmi reform kat. elméletei (Franz von Baader, Adam Müller, Joseph-Benjamin Buchez, Henri Lacordaire, Félicité de Lamennais stb.), melyek v. a múltat akarták visszahozni, v. utópisztikus jövőt képzeltek el. A rászorulók segítését sokan érzik kötelességüknek. Ez a „szociális katolicizmus” időszaka, a problémák fölismerésének, az emberekért való felelősségvállalásnak a kora, amelyben egyre sürgetőbben hangoztatták, hogy a szociális igazságosság egy-egy országon belüli előharcosain (mint a német Emmanuel von Ketteler püspök, v. az angol Henry Edward Manning bíboros) túl Rómának is meg kell szólalnia. - XIII. Leó 1891: már nem csupán szoc. problémákkal s azok megoldásával foglalkozik, hanem társadalmi tanítást ad. Időnként szemére vetik, hogy megkésett vele, s bírálói arra hivatkoznak, hogy a szocialista mozgalom hamarább reagált az ipari társad-ra mind elméleti úton (1848: Kommunista Kiáltvány, 1867-1894: Marx: A tőke), mind pol. téren (1864: I. Internacionálé). - Valóban a kapitalizmus ellentmondásai táptalajt kínáltak mind a tökéletes társad. ideológiáinak, mind annak a követelésnek, hogy a fennálló rendszert erőszakkal s alapjaiban fel kell számolni. Ennek a receptnek életképessége és értéke azóta nyilvánvalóvá vált. XIII. Leó nem pusztán elméleti úton keresett megoldást, hanem a természetjogot és az addigi szociálpol. törekvéseket figyelembevéve, s nem harci ideológiát fogalmazott, hanem mindenkihez szóló társad-erkölcsi tanítást a munkások és más hátrányos helyzetűek életkörülményeinek javítására és a társadalmi egyenlőség biztosítására. - 2) 1891-1958: Az ~ tör-nek 2. szakaszát XIII. Leó Rerum novarum enc-jától XII. Pius p. haláláig szokás számítani. Ezeket az éveket a technikai forr. (elektromos áram 1882, autó 1885, drótnélküli hírközlés 1897, repülő 1903), a társad-tudományok gyors előretörése, a világ egységesülése, a televízió beköszöntése jellemzi. Az ~t XI. Pius Quadragesimo anno-ja és XII. Pius nagyszámú beszéde adja. Ezen kívül számos enc. foglalkozik a századforduló liberális egyh-üldözésével világszerte, ítéli el a szovjet, a mexikói, és a spanyolországi terrort, tiltakozik a fasizmus és a náci ideológía ellen, ill. a II. vh. utáni Kközépeurópai kommunizmus ellen, melyeket azonban inkább pol., semmint társad-elméleti tartalmuk miatt sorolják az ~nak dokumentumai közé. - A XIII. Leó nevével fémjelzett szakaszban az ~ neotomista filozófiát alkalmazó, deduktív módszerrel dolgozó, a természetjogra (világnézettől független objektív létadottságra) is hivatkozó normarendszer; mely a kiindulásnak tekintett örök emberi adottságok miatt megváltoztathatatlan, s a történelmi-társadalmi adottságokkal szemben kevésbé érzékeny. - 3) A II. Vat. Zsin. után új látásmód szerint bontakozott ki az ~. A változás magja: a világgal megkezdett párbeszéd, a világ autonómiájának elfogadása. Ez magával hozta az ~ logikájának, stílusának, súlypontjainak megváltozását: a fil. alapok mellett megnőtt a gyakorlati tények és az azokat valóságukban és összefüggéseikben föltáró társad-tudományok, főleg a szociológia és a közgazdaságtudomány szerepe. A kat. egyh. a világ, a nemzetek közössége általánosan elismert erkölcsi tekintélyévé vált. Ált. lett a meggyőződés, hogy a természetjog az emberi létnek s együttélésnek ált. kereteit fogalmazza meg, a konkrét megvalósulás terén alternatívákat hagy, melyek között az Evangélium igazít el.

Ezek figyelembevétele azzal jár, hogy az ~ nem világnézettől független, hanem a ker. hit talaján megfogalmazódó tanítás; evangéliumi és természetjogi kiindulópontjai ellenére nem zárt, hanem nyitott és fejlődő rendszer, alkalmasint alternatív megoldásokkal. A „párbeszédes-stílus” nemcsak az elvi és gyakorlati szempontok, a deduktív és az induktív logíka ötvözését jelenti, hanem azt is, hogy a p. számos kérdésben illetéktelennek vallja magát s fölszólítja a helyi és részegyh-akat, s a szakembereket az önálló véleményalkotásra. Az egyh. társadalmi tanításának része a zsinat, a püspöki szinódus, a Hittani Kongregáció, s egy világrész v. ország püspökeinek egy-egy jeles állásfoglalása is. Sőt minden ker. hívő fölszólítást kap az ~nak ápolására (OA 48-52.). →béke, →család, →családpolitika, →elidegenedés, →gazdaság, →magántulajdon, →munka, →szegénység, →tőke, →személy, →emberi méltóság, →szolidaritás, →szubszidiaritás, →magántulajdon, →tőke és munka **

CA - Az Egyh. társad. tanítása Dokumentumok. Szerk. Tomka Miklós és Goják János. Bp., 1992.