Magyar Katolikus Lexikon > E > értelem


értelem: 1. a lat. intellectus, gör. nousz megfelelőjeként a szellemi →megismerés képessége, tárgya az igazság. - A gör. nousz-ban az →érzékektől különböző megismerő képesség rejlik, általa nyitott az ember az ideák, számok és lényegek világára; a lat. intellectus (az inter legere szavakból) a 'dolgok mélyében olvasásra', a lényegkeresésre utal. Az ~ által van az ember a végső, mindent hordozó elvekre (egy, igaz, jó, szép) rendelve, melyekben Istennel érintkezik. Az ~ által nyitott az ember a teljes valóságra úgy, hogy annak eredetét, értelmét (ratio) és célját kérdezheti. Ez a nyitottság az ~ alaptevékenységében, a →lét megértésében gyökerezik. Számunkra ui. a lét a legismertebb valóság, belőle indul ki minden kérdés, →megkülönböztetés, magyarázat és →megértés; uakkor mindent magában foglal, az ~ tevékenységét, a gondolkodást is, s fölülmúl mindent, a gondolkodást is, így az ~ előtt végső soron titokként jelenik meg. - Mivel az ~ kutathatja a létet, az ember képes a létezők beláthatatlan sokaságát megismerni, s képes minden létező fölé, sőt magához a minden létezőt magában foglaló és egyúttal fölülmúló Léthez emelkedni. A maga végtelenségére bukkan, ha ~e megismerő tevékenységének föltételeire reflektál, s fölfigyel arra, hogy minden egyes létező megismerése azáltal lehetséges, hogy maga a lét nyitott előtte. Ezzel út nyílik az ~ számára az önmaga létét megindokoló, önmagában korlátlanul tökéletes léthez, Istenhez. - Bár az emberi ~ Isten végtelenségére irányított, mégis korlátozott ~, azaz nem képes kimeríteni Isten végtelenségét (ApCsel 17,27). A látható teremtésben azonban a láthatatlan Isten létét képes fölismerni (vö. Róm 1,19). Ezáltal az ~ minden lelkiség egyik gyökere. Ezen az alapon bontakozik ki a bölcseleti istenkérdés, →Isten megismerhetősége a teremtés tükrében és rejtett jelenlétének megérintése, ami a →szemlélődés és →kontemplatív élet célja. Mivel az →áteredő bűn következtében az ~ elhomályosult, az igazság megismerésében könnyen téved, az emberi élet velejárója az →értelem nevelése. - A Szentírásban a bűneit megvalló ember (újra) ~et kap Istentől (Zsolt 31,8); ~ nélkül olyan, mint az állat (31,9). A 118. zsolt. a Törvény megértésének és megtartásának alapfeltételeként kéri Istentől az ~et. - Az ÚSz-ben Jézus megnyitotta a tanítványok ~ét, hogy megértsék az írásokat (Lk 24,45). Isten szeretete meghalad minden ~et (Ef 3,19). Az Istentől elfordult ember ~e és lelkiismerete egyaránt megromlik (Tit 1,15). E világ fejedelme el tudja vakítani az ~et (2Kor 4,4). Az  emberben  az ~ törv-e és a test törv-e harcol egymással (Róm 7,23-25). - Az ~ a →természetes személy egyik jellemzője, az →erkölcsiség föltétele (→értelem autonómiája). Az →értelem használata nélkül nincs beszámítható erkölcsi és jogi cselekedet. - Az ~ legjellemzőbb és legelvontabb terméke a →filozófia, ennek túlhajtása a →racionalizmus és az →idealizmus.  -  Az ~ csak az ember többi lényeges képességével, az →akarattal, →emlékezettel, →érzékekkel, →fantáziával együtt működik. Az ~ az ember lelkének szellemi képessége, a lélek a test életelve. Ezért járja át egymást az emberben az ~ képessége és a dolgok ~e. Az érzékileg fölfogott tárgyak mindig egy bizonyos jelentés-horizonton vannak, melyen az ember a maga ~ében a teljes valóságot kívánja föltárni. S fordítva: az ~i ismeretek a teremtő képzelet által alkotott jelképes ábrázolást igénylik nyelvben, műv-ben, kultuszban. - 2. a lat. ratio megfelelőjeként a dolgok ~e.  Az ember három esetben tudja keresni a dolgok ~ét: a cselekvés, a beszéd és szabadságának biztosítása területén.  a) A hit bizonyosságával tudjuk, hogy minden emberi cselekvés a tört. végső célja, Isten színelátása felé irányul. Mivel ez az →istenlátás azonos a Szeretet élvezésével, aki az Isten, az ember istenivé válik általa. A lét ezen ~ével szemben semmiféle emberi cselekedet nem tudja boldogítani az embert, mert olyan célokra irányul, melyek a világot, az embertársakat és önmagát is élvezeti tárggyá alacsonyítja. A mi eszköztermészetű tevékenységünkkel szemben Isten kegyelme olyan értelmes célt állít elénk, amit mint teremtmények és bűnösök a magunk erejéből el nem érhetünk. - Az ember életének feladatát önmaga nem képes megoldani. Megtapasztalja, hogy mint Isten teremtménye életének ~e is olyan, amit csak szabad ajándékként birtokolhat. Éppen mint tevékeny cselekvő szorul Isten ajándékára, aki megkeresi őt. A ker. metafizika ~nek nevezi minden Istenre irányuló törekvés célját és végét (finis). Ez az az ~, mely radikálisan leleplezi a kegyelem nélküli és csak célszerű élet értelmetlenségét. - b) E metafizikai problémával összehasonlítva jelentéktelennek tűnik a beszéd és az írott szöveg értelmének kérdése. A 17. sz. óta (Spinozától Gadamerig) azonban e kérdés megelőzi az élet ~ének kérdését: a tört. hatalmának tudatára ébredő ember a száj- és írásbeli hagyomány ~ét (rendeltetését) saját ~ének igényei szerint vizsgálja. Úgy látja, hogy a ker. metafizika céljai is az emberi szabadság magyarázatai, tehát tört. jellegű elképzelések, ezért az ~et már nem Isten adja a cselekvés szabadon kijelölt céljául, hanem az ember, akinek van bátorsága megtervezni a létét. A szövegek ~e, a Szentírásé is csak az emberi szabadság tört-ének szemléltetésére szolgál, mely a különböző világnézetekben mutatkozik meg. Az a belátás, hogy minden ~nek (esztétikai) vázlat-jellege van, viszonylagossá teszi saját életünk tervét, s ezzel együtt az előttünk álló célt is. E belátás teszi nyilvánvalóvá a szabadság tehetetlenségét. -

c) Az ember előtt, aki az újkorban vette magának a bátorságot, hogy maga intézze tört-ét (ezt Nietzsche gondolta végig), elkerülhetetlenül fölmerül léte értelmének kérdése. Mivel elszakadt minden előzetes elébe állított céltól, többé már nem tud hazafelé törekedni, hanem örök visszatéréssel csak önmagát valósítja meg. Szabadsága értelmének keresésekor megismeri tehetetlenségének szédítő szakadékát. Senki sincs, aki meghallgatná a léte értelmére vonatkozó kérdést: „Jaj annak, akinek nincs hazája” (F. Nietzsche). A modern ~keresésben mutatkozik meg az emberi lét értelmetlensége. - Ha az ember, a tört. v. a világ igenlő választ akar adni a kérdésre, hogy van-e ~e, akkor az embernek és a világnak rendelkeznie kell a hatalommal arra, hogy elfogadja és igazolja az előzetesen elébe állított célt. Az ~ kérdésének hatalma, mely félelmetes némaságban érinti az önmagát megvalósító embert, csak azt nyilatkoztatja ki, hogy a világ s a benne önmaga után törekvő szabadság nem válasz, nem haza és nem ~: „Az életnek egyszerűen nincs ~e. Aki az élet értelmét kutatja, az beteg! Mi csináljuk az értelmet” (Freud). - Az ~ hármas jelentésének gyökere az a fölfedezés, hogy az emberi cselekvés, beszéd és lét nem merül ki a tudományosan megragadható és technikailag megvalósítható célok szükségszerűségében. Az ember éhezik egy olyan ~ után, s ugyanakkor nem nyúl érte, amilyet ő nem tud csinálni. - 3. Isten szavának ~e. Isten Izr. kiválasztásakor úgy nyilatkoztatja ki szövetségét, mint a teremtés ~t: szabadító kiválasztása minden népnek kinyilvánítja az „Úr rejtett gondolatát” (Róm 11,34). Az evang. tanúsága szerint Isten még Izr. szöv-szegését is magára vállalja, azáltal, hogy Jézus messiási önfeláldozásával épp az Izr-lel kötött szöv-ét újítja meg minden nép számára. A Föltámadott erejéből szabadul föl minden nép arra, hogy az élet útját válassza, s az eljövendő istenország reményében cselekedjen. A kiválasztás, a kiengesztelődés és az „új ég és új föld” (2Pét 3,13) ígéretének hármas szavában nyilatkoztatja ki Isten önmaga ~ét, mint az életre vezető „keskeny utat” (Mt 7,14).  →ész és értelem  Cs.I.-**

LThK V:721. - Schütz 1993:83.