Magyar Katolikus Lexikon > E > élethez való jog


élethez való jog: a →személy természetjogon alapuló, minden alkotmányt és állami törvényhozást megelőző, alapvető joga az emberi →élethez a fogantatástól a természetes halálig. Tiltó törvényként az →ötödik parancsolat fogalmazza meg.  - Az ártatlan élet föltételek nélkül sérthetetlen, közvetlen és szándékos kioltása mindig súlyosan erkölcstelen (→abortusz, csecsemőgyilkosság, →emberölés, →öngyilkosság, →eutanázia). Főbenjáró bűn elkövetésével a személy a természetes halálhoz való jogát elveszítheti (→halálbüntetés). - Az ~ leginkább a gyengék és kiszolgáltatottak esetében károsulhat. Az alapvető emberi jogokat hirdető alkotmányok is eltiporhatják, pl. a magzat ~át.  II. János Pál p. szerint a gyenge, ártatlan személy ~ának tagadása az →emberi élet és szabadság elleni bűncselekmények törvényesítése, ami az →emberi jogok egész kultúráját és a demokratikus együttélést fenyegeti (→halál kultúrája), s alapjaiban elárulja a demokratikus eszményt, mert a legsúlyosabb diszkrimináció (→discretio). **

EV 17-18.