🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > D > discretio
következő 🡲

discretio, diszkréció (a lat. discerno, 'megkülönböztet' szóból): 1. általában titoktartás, tapintat; tartózkodás a beszédben, magatartásban, különösképpen a magánéletben. Magában foglalja a hivatali és a levéltitok tartását is. - 2. A Szentírásban: a lelkek megkülönböztetésének készsége, ~ spirituum (vö. 1Kor 12,10; 14,29; 1Jn 4,1), annak megállapítása, hogy a "nyelveken szóló" valóban a Szentlélektől kapta-e ezt az ajándékát, karizmáját, hasznos-e az Egyh-nak, a hívők épülésére szolgál-e v. sem. - 3. Teol. és erkölcsi értelemben →erény, a jó és a rossz megkülönböztetésének és az okos döntésnek a készsége. Szt Benedek a szerz. élet alapvető erényének mondja, Aquinói Szt Tamásnál az →okosság részerénye. - 4. aetas discretionis: →értelem használata. **

LThK III:418. - Schütz 1988:54.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.