Magyar Katolikus Lexikon > E > ékszer


ékszer: díszítésre v. rangok, méltóságok kifejezésére használt tárgy, általában művészi termék, kiválóan nemes anyagból. - A Szentírásban Iz 3,16-24 az ~ek katalógusa.  Izr-ben az →aranyból v. →ezüstből készült és →drágakövekkel, →gyöngyökkel díszített ~eket ffiak és nők egyaránt kedvelték.  Férfiak elsősorban a méltóság kifejezésére hordták, királyi ~ volt a →korona  (amit házasságkötéskor a vőlegény is megkapott), a →diadém és a karperec (2Sám 1,10). Magasrangú tisztviselők arany nyakláncot viseltek (Ter 41,42; Dán 5,7). A csatok és gyűrűk viselete ált. volt (Szám 31,50; Bír 8,24; Job 42,11; Lk 15,22); ha a →pecsétet nem a nyakban zsinóron v. zacskóban hordták, gyűrű volt (Ter 38,18; Jer 22,24; Én 8,6). - Nők ~e volt a fülbevaló (Kiv 32,2, Ez 16,12; Jud 10,4), karperec aranyból, bronzból, vasból  (Ter 24,22; Iz 3,19), orrkarikát  a szegények is viseltek (Iz 3,21; Ez 16,12).  Némely ~ →amulettként szolgált. Az ásatások során kevés ~ került felszínre (→sírmellékletek). - Az ~ gazdasági értékét anyaga és megmunkáltsága, erkölcsi értékét viselőjének szándéka és mértéktartása határozza meg.  **

Nötscher 1940:66.  - BL:306.