🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > D > drágakövek
következő 🡲

drágakövek: túlnyomórészt ásványi, kisebb részben szerves v. élőlényektől származó természetes anyagok, amelyeket az ember szépségük, ritkaságuk és nagyfokú ellenállóképességük (keménységük) alapján maga és környezete díszítésére használ. - Szépségük megnyilvánulhat a fényükben (→gyémánt), színükben →rubin, →zafír, →smaragd, →ametiszt stb.), különleges fényjelenségekben (→íriszkvarc, →opál, →holdkő, →aventurin, →gyöngy stb.), fényalakzatokban (csillag-rubin v. zafír, macskaszem, tigrisszem). Alapvető értékmeghatározó a ritkaság, valamint a keménység, melynek azonban a szépségnek és a ritkaságnak engedve gyakran engedményt tesznek (→malachit, gyöngy, →borostyán stb.). - A piros ~ közül a rubin és csillag-rubin (a ~ 1. színes tábláján 2. sor), a spinell és a turmalin (3. sor), a gránát (4. sor) a fontosak. A rózsaszínű és piros gyémánt rendkívül ritka. A piros ~et a rubinnal vetik össze: minél közelebb áll színük a jó minőségű rubinéhoz, annál értékesebbek és keresettebbek. - A zöld ~et a szép smaragd színével, a "smaragd zölddel" összevetve ítélik meg. A króm nyomelemet tartalmazó smaragd mellett fontos a turmalin, a demantoid gránát, s az áttetsző kövek közül a krizopráz és a jadeit. - A kék ~ között legkedveltebb az ún. "búzavirágkék-zafír", de fontos az akvamarin, a kék cirkon és a néhány évtizede fölfedezett tanzániai zoisit-változat, a tanzanit. Az átlátszatlan (opal) kövek közül a lapis lazuli ősidők óta kedvelt. - Sárga, narancsszín és barna ~: legértékesebb a topáz, majd a citrin. Nagyon értékesek és ritkák a sárga gyémántok és a berill, zafír v. krizoberill. - Vegyes ~: legértékesebb a szintelen gyémánt. Különlegesség a fekete agregátum-gyémánt. Az opál sokáig jellegzetesen magyar drágakő volt. - A ~ utánzására mesterséges úton előállított anyagokat, még ha meg is egyeznek kém. és fiz. tulajdonságaikban a term-es anyagokkal, nem nevezhetjük szintetikus ~nek, csak szintetikus köveknek, ill. szintetikus rubinnak, zafírnak stb. (A szintetikus megjelölés kötelező!) Uígy a ~ utánzására szolgáló olyan mesterséges anyagoknál, melyeknek nincs term-es megfelelőjük (különösen gyémántutánzatok, mint a fabulit, YAG, cirkónia stb.), kötelező a műtermék v. mesterséges termék megjelölés alkalmazása. - A keresk-ben ma is elterjedt, bár egyre ritkábban alkalmazott féldrágakő megjelölés mind tud., mind keresk. szempontból kifogásolható. A természet ui. nem végez félmunkát, egy anyag nem lehet félig(-meddig) drágakő; uakkor a hagyományosan féldrágakőnek tekintett anyagok néha szebbek, mint a gyöngébb minőségű ~, vagyis a kereskedő önmaga értékeli le áruját, ha pl. egy szép ametisztet féldrágakőnek nevez. - A ~et az ókori ember nemcsak vagyontárgynak tekintette, hanem varázserőt tulajdonított nekik, →amulettként, →talizmánként viselte, gyógyszerként használták, asztrológiai fogalmakkal hozták összefüggésbe. E hiedelmek a kk-on át még a 19. sz: is éltek, s bizonyos kultúrákban ma ismét terjednek. - II. A Szentírás szerint a ~et ékszernek és pecsétnek (Sir 32,5) dolgozták föl. Bár Palesztinában a ~ egyáltalán nem fordulnak elő a természetben, az ásatások során sok került felszínre (→achátok, ametiszt, diorit, hegyi kristály, hematit, jáspis, karneol, krizolit, lazúrkő, malachit, nefrit, obszidián, ónix, szerpentin, szteatit, türkiz). A legtöbbet a vaskori rétegben találták Palesztina D-i részén, így föltehető, hogy Egyiptomból vásárolták. A Szentírás Arábiát (1Kir 10,2.10; Ez 27,22), Ofirt (1Kir 10,11), Havilát (Ter 2,12) és Edomot (Ez 27,16) említi a ~ származási helyeként. A Kiv 28,17-20; 39,10-13: a főpap melltáskáján, Ez 28,13: a tíruszi kir. öltözékén sorol föl 12 drágakövet. A Jel 21,19: az új Jeruzsálem alapjait díszíti a ~ 12 fajtája, melyeket Hrabanus Maurus főként színeik alapján a köv. szimbolikus jelentéssel látott el: jáspis = a hit ereje, zafír = a mennyország reménye, kalkedon = a szeretet tüze, smaragd = a hit ereje bajok idején, szardonix = a sztek alázata, karneol = vt-k vére, krüzolit = beszédkészség és csodatévő erő, berill = igehirdetők tökéletes élete, topáz = kontemplatív élet, az igehirdető imádsága, krizopráz = a vt-k hősiessége és jutalma, jácint = a hittudósok tud-a, az ametiszt = a mennyorsz. utáni alázatos vágy. - Az egyh. életében a ~ az →Isten országának dicsőségét jelképezik. Ékszerként a szakrális méltóság jelei. A ~ ppi mellkereszten az ÓSz-i főpap melltáskájára utalnak (néha Izr. törzsei nevének vésetével). A bizánci cs. hatalmi jelvényeinek drágakődíszítését átvitték Krisztus- és Mária-ábrázolásokra is. A cs. korona köveinek száma és rendje az ósz-i főpapra és a mennyei Jeruzsálemre utal. A ~kel kirakott aranykereszt Krisztus-szimbólum. A bizánci cs. udvart követve a ~ átkerültek lit. fölszerelésekre is. - Ikgr-ban a →mennyei Jeruzsálem és Betlehem falait, az óker. mozaikokon a keresztet, a lit. tárgyakat, kv-eket és ruhákat díszítik.  O.F.

Dudichné-Koch 1935. - Bruton 1970. - Gaal 1977. - Webster 1978. - Kirschbaum I:578. - Sachs 1980:106. - Oberfrank-Rékai 1982. - Guhr 1986. - BL:266.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.