Magyar Katolikus Lexikon > D > diteizmus


diteizmus (a gör. di, 'kettő' és theosz, 'Isten' szavakból): teológiai tévtanítás, amely kettős istenséget - két isteni személyt és két isteni természetet - tételez föl. Különbözik az ósz-i →monoteizmustól (egy term. és egy személy) és a ker. →Szentháromság-hittől (egy Istenben 3 személy). - ~t vallottak a manicheusok (→manicheizmus), akik megkülönböztették a jó és a rossz istenséget. Az ókori Egyh. Szentháromság-vitáiban is fölvetették azok, akik a Fiú alárendeltségét hirdették az Atyával szemben. Noétosz és Szabelliosz a Fiút nemzett Istennek mondták, s Callistus p. ~t vetett a szemükre. Origenész is ebbe a gyanúba keveredett, amikor a Fiút másodlagos Istennek nevezte. Az ariánusok (→arianizmus) azokat vádolták ~sal, akik a Fiú és az Atya egylényegűségét hirdették. Az Egyh. a Szentháromság titkában elkerülte mind a ~, mind a →triteizmus veszélyét. G.F.

LThK III:428.