Magyar Katolikus Lexikon > T > triteizmus


triteizmus (a gör. trisz, ‘három’ és Theosz, ‘Isten’ szavakból): a Szentháromság titkának olyan téves értelmezése, amely egy Isten helyett hármat tételez föl. – Először 260: Dionüsziosz p-nál találjuk elítélését (D 48). A 4. sz: Jeruzsálemi Cirill cáfolta a vádat, hogy a ker-ek 3 istenséget imádnak. A 7. sz. elején egy alexandriai zsin. megbélyegzett egyeseket ilyen tévedésért. A kk-ban a nominalizmus és a realizmus vitájában vetődött föl újra a téma, de inkább csak a teol. és fil. fogalmazás homályossága és kétértelműsége miatt. Joachim da Fiore abban tévedett, hogy a 3 személynek csak közös egységet tulajdonított; nézetét a IV. →lateráni zsinat elítélte (D 431). Később egyes prot. csop-oknál vetődött föl ismét. G.F.

LThK X:365.