Magyar Katolikus Lexikon > B > baziliszkusz


baziliszkusz (gör. 'kis király'): az ókori íróknál a fején koronát viselő, veszedelmes, mérges kígyó. - Az ÓSz is ismeri (Zsolt 91,13; Iz 11,8; 59,5; Jer 8,17), s az →áspis, a →sárkány és az →oroszlán mellett az istenfélő embert fenyegető veszedelem jelképe. A →Physiologus szerint egymást fölfaló kígyók csontjaiból és mérgéből születik. A kk. elképzelés szerint kakastestből és kígyófarokból álló →keveréklény, a bűn és a halál, az ördög és az →Antikrisztus megtestesítője. A győztes Krisztus lába alatt az eltaposott gonosz képe (lorchi evangeliárium tábláján, 810 k. Róma, Vat. Kvtár). 1031: a m. koronázási palást →Pantokrátor ábrázolásán is föltűnik. Úgy tartották, hogy lehelete pestist, pillantása halált okoz; lakóhelye a kutak és pincék mélye, s csak önmaga tükörképe képes megölni. **

LThK II:45. - Kirschbaum I:251. - Sachs 1980:46.