🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > S > Sárkány
következő 🡲

sárkány (gör. drakón, lat. draco, anguis, serpens): 1. hatalmas termetű mesebeli →keveréklény. Az elképzelések szerint tengerparton él, szárnyas, hüllő formájú, óriás →kígyóra, →gyíkra v. →krokodilra emlékeztet, gyakran többfejű, tüzet okádó szájjal, hátán tüskékkel, hosszú, tekergő farokkal, 2-4 karmos lábbal. Különleges formája a kétfejű amphislaena, amelynek a farka végén van a másik feje. - 2. A mitológiában az őskáosz jelképe, isteni lények harcban győzték le. A babilóniai ~ szt állat, Marduk istent védte a gonosz hatalmaktól; a vörös kígyó szarvakkal ellátott fejét (Istár-kapu maradványain) hosszú nyak köti össze a pikkelyes testtel, 4 lába közül az első 2 oroszlán-, a hátsók karvalykarmokban végződnek, a farka skorpióra emlékeztet. - 3. A Szentírásban a ~ a Káosznak azokat az erőít testesíti meg, melyeket az →ősvíznek tulajdonítottak; ezért látták a ~ban Istennek, a rend elvének ellenségét, aki a teremtéskor az ősvíz féktelen erőit megbilincselte. - A Ter 3 →kígyójában egyes kutatók szintén ~t vélnek fölfedezni; hivatkozva a 3,14-re, mely akkor kap teljes értelmet, ha föltesszük, hogy a szóban forgó állat eredetileg nem a hasán csúszott. A Jel 12,9 a Ter 3 kígyóját hétfejű, vörös szörnnyel azonosítja, melyet legtöbbször ~nak (Jel 12,3.7.9.13.16), olykor kígyónak nevez (12,14). De e kettős elnevezés nem azt jelenti, hogy a paradicsomi kígyó és az égen feltűnő ~ azonos formájú, hanem inkább arra kell gondolnunk, hogy e két különböző alakban ugyanaz a lény rejtőzik. - Az ÚSz fényénél a Jel szerzője sokkal inkább fölismerte a Sátán hatalmát és jelentőségét, ezért nem érhette be a Ter szimbolizmusával, hanem még világosabb kifejezőeszközt keresett. Jóllehet semmi nyoma annak, hogy a Jel ~a közvetlenül összefüggésben lenne a babilóniai Tiámattal v. az Azhi-Daháka nevű iráni szörnnyel (W. Bousset), mégis vsz., hogy János azt az anyagot, melyből a képet összeállította, jórészt az ókori K folklórjának és mitológiájának gazdag tárából merítette: vörös a színe a babilóniai ~nak és az egyiptomi tifónnak; a lernai hidra is hétfejű; a Dán 7 említette 4. állatnak szintén 10 szarva van. De ezeknek semmi más szerepük nincs, mint konkrét és lebilincselő képet festeni a titokzatos, istenellenes hatalomról, mely a világon uralkodik mindaddig, míg Krisztus megváltása véget nem vet uralmának. - 4. A magyar hiedelemvilágban a csodálatos belső-ázsiai ~ halakból v. olyan kígyókból lesz, melyek 7 é. a mocsárban tenyésznek. A ~ ált. a földön kezdi életét, majd fölszáll a fellegekbe, elborítja a Napot és zivatart okoz. - Bizáncban úgy tartották, „nem mérgező, hanem erejével és szorításával öl. Sok ~ él Aithiopiában és Lükiában: feketék, sárgák, szürkék, 5, 10, 30 könyök hosszúak lehetnek, de mesélnek nagyobbakról is. Egész testüket érdes pikkelyek borítják, nagy szemeik vannak, és szemük felett egy napellenzőhöz hasonló kidudorodás, álluk alatt valamilyen csontnyúlvány van, amit pogónnak neveznek. Szájuk nagy, nyelvük előrenyúló, fogaik nagyok, hasonlóak a vaddisznóéhoz, ezért gyapjúkártoláshoz használják.” (Aetiosz Amidenosz, 6. sz. közepén Alexandriában, majd Konstantinápolyban élt orvos enciklopédiájából). - 5. Ikgr. A kk. műv-ben a sátán jelképe (Jel 12,3). A többfejű ~ fejei a démoni erő hangsúlyozása a kígyó és az ördög kapcsolata lapján (→bűnbeesés). A Jel 12,9 és az egyházatyák tanítása szerint a ~ a ker. műv-ben az ördög, az istentelenség és a rossz jelképe; az embert állandóan fenyegető és üldöző gonosz megtestesítője. Így értelmezendő a ~ az épületszobrászatban és a könyvfest-ben. Kivételes esetben még a →bűnbeesésnél is ~ szerepel (pl. a hildesheimi bronzkapun, 1020 k.), így Dürer fametszetén is ~okkal küzd Szt Mihály (apokalipszis-sorozat, 1498). Többnyire a ~ és az ember harcát ábrázolták, de e képeken a harc kimenetele bizonytalan: csak Krisztus, az angyalok v. szentek győzik le a ~t. Az ördög hatalmába került v. az általa szorongatott hívőt jelenti a román kori épület-ornamentika számos ilyenféle ábrázolása. A rajta aratott győzelmet jelenti a gótikus katedrális egyik Krisztus-típusa (→beau Dieu), v. a ritka, ~ és oroszlán fölött álló Mária (magdeburgi dóm, 13. sz. eleje). A kereszt v. a Madonna lábánál lévő ~ az eredeti bűn és Krisztus győzelmének, a szentek lábánál a személyes bűn fölötti győzelemnek a jelképe. Hasonló jelentésűek azok az ábrázolások, melyeken a ~t Krisztust szimbolizáló állatok (griff, oroszlán, sas) győzik le. Lehet a pogányság címer-jelvénye, mint Nagy Konstantin csatájának Piero della Francesca által megfestett jelenetén (Arezzo, 1452 k.). A forrásőrző ~ motívuma az →aquamanilékben élt tovább. - Attrib-a elsősorban (legendája alapján) Szt Györgynek és Szt Margitnak; Szt Adolf, Szt Amandus, Szt Cassius, Szt Eleutherius, Szt Gereon, Szt Gotthárd, Szt György, Szt Hilarion, Szt Honoratus, Loyolai Szt Ignác, Nagy Szt Leó, Szt Longinus, Szt Sensi Lupus, Szt Marcellus p., Szt Mihály főangyal, Szt Narcissus, Szt II. Olaf, Szt Romanus, Szt II. Sixtus, Szt Szervác, Szt Szilveszter p. attrib-a. →Sárkányrend -6. csillagkép az északi égen a Kis-Göncöl szekere közelében. **

Pallas XIV:882. - Petz II/1:510. (s.v. csillagzatok) - KL IV:133. - LThK III:537. - Kirschbaum V:516. - Lipffert 1976:26. - Sachs 1980:100. - KML 1986:276. - BL:1562. - MN 1990. VII:541. (Pócs Éva) - Kádár-Tóth 2000:118.

Sárkány   →Bakonysárkány

Sárkány Borbála Donatilla, KN (Királyrét, Pozsony vm., 1894. aug. 9.-Pécs, 1981. júl. 8.): szerzetesnő. - 1915. XII. 21: Zsámbékon lépett a kongr-ba, fog-át uo. 1918. VII. 31: tette. Zsombolyán betegápolóként dolg. - A szétszóratás után 1950 őszén Bpen rokonok fogadták be. Pécsett a szoc. otthon betegápolója, majd lakója.  r.k.

Sárkány Miklós József, OSB (Komárom, Komárom vm., 1802. jan. 25.-Kojár, 1891. júl. 20.): gimnáziumi tanár, apát. - Komáromban és Győrött tanult. 1816. X. 28: lépett a r-be, Pannonhalmán, 1820-24: a pesti tudegy-en végzett és 1827: drált. 1823. X. 12: fog-at tett, 1825. IV. 8: pappá szent. 1824-26: Esztergomban gimn. tanár, 1826/27: Győrött teol. szigorlatára készült, 1827: Pannonhalmán a keleti nyelvek tanára, 1830/31: az erkölcstan tanára is, 1931: Komáromban gimn. hittanár, 1932. XI. 1: a pozsonyi akad. hittanára, 1834: Tihanyban kvtáros, 1835: Komáromban a gimn. szónoklattan tanára, 1842-45: Pannonhalmán főapáti titkár, 1842-43: kvtáros és levtáros is; →Rimely Mihály főapáttal jelen volt az 1843/44-es ogy-en. 1845-91: Bakonybélen apát; az apátságot adományozó okl-ek közül ~é az első m. nyelvű. ~ szerk. a dézsmáról való lemondással kapcsolatban a Sztszéknek küldött igazoló jelentést. - M: Adserta e Disciplinis Theologicis Quae... in Regia Scientiarum Universitate Hungarica Pro Gradu Doctoris SS Nicolaus Sárkány. Pest, (1827) 88

Szinnyei XII:198. - Balogh 1941:54. - PN 1987:54. (319.)


Sárkány Ilona M. Teobalda SZINT (Bp., 1888. márc. 15.–Bp., 1967. jan. 27.): szerzetesnő. – Ápolónőképzőt végzett. 1923. X. 12: Bpen lépett a szatmári irgalmas nővérek r-jébe, fog-át 1925. XII. 26: Esztergomban tette. Ápolónőként dolg. r.k.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.