Antal, Páduai, Szt, Padovai, OFM (Lisszabon, Port., 1190. v. 1195. aug. 15.(?)-Arcella, Padova közelében, 1231. jún. 13.): egyháztanító. - A keresztségben a Fernando nevet kapta. 15 é. korában belépett az ágostonos knk-ok Szt Vince-ktorába. Kb. 2 év után átkerült a coimbrai S. Croce-ktorba, ahol szentírástud-nyal és patrisztikával, különösen Szt Ágostonnal foglalkozott. 1219 k. Coimbrában pappá szent. 1220: az első ferences missz. vt-k láttán a vtság vágyával a ferencesek közé lépett; ekkor vette föl tp-uk védősztjének, Remete Szt Antalnak a nevét. Ősszel hittérítőnek indult Marokkóba, de súlyos betegsége visszatérésre késztette, s egy vihar a hajót Szicília partjaira sodorta. 1221 pünkösdjén részt vett Assisiben a r. kápt-ján, itt találkozott Szt Ferenccel. Amikor szétoszlott a nagygyűlés, mivel senkihez sem tartozott Itáliában, Emilia és Romagna provinciálisa vitte magával. A Forli közelében lévő Montepaolo remeteségbe küldték, ahol imádságban és vezeklésben élt, míg egy véletlen (váratlanul prédikálnia kellett) föl nem fedte rendkívüli adottságait: képzettségét és szónoki karizmáját. Ettől kezdve a r. prédikálni küldte. Bűnbánatot, megbékélést és jobbulást hirdetve bejárta Itáliát. A →katarok, az →albigensek és a →pataria mozg. ellen olyan hatásosan harcolt, hogy az eretnekek kalapácsa névvel illették. 1223-25: alapozta meg a ferences teol. okt-t Bolognában. 1225-27: D-Fro-ban élt. 1226: Limoges custosává választották az arles-i kápt-on. 1227: visszatért Itáliába és részt vett az assisi kápt-on, s itt kinevezték az emiliai tart. főn-évé. Emellett továbbra is prédikálva járta a városokat. 1228: Rómában IX. Gergely előtt is beszélt, aki a Szentírásban való jártasságáért a Szövetség szekrénye címmel tisztelte meg. Ekkor történt, hogy a soknyelvű hallgatóság tagjai a saját anyanyelvükön hallották beszélni. 1230: a kápt-on lemondott tartfőn. tisztségéről, és Padovába ment. A nagyböjt folyamán az egész várost megtérítette. Máig érvényben van a javaslatára 1231. III. 15: hozott adóstörv., amely szerint az adós csak a vagyonával felel adósságáért, személyével és szabadságával nem. Húsvét után Veronába ment, hogy békét szerezzen és foglyokat szabadítson ki. 3 héttel a halála előtt a camposanpietrói remeteségbe vonult vissza, ahol egy barátja egy hatalmas diófán készített neki egy kunyhót. Innen is prédikált a köréje gyűlt embereknek. - Betegsége miatt Padovába akarta vitetni magát, de útközben Arcella konventjében meghalt. Holttestét sztnek kijáró tisztelettel vitték Padovába s temették el a S. Maria Materdomini tp-ban. Sírja és fejereklyéje a padovai ferences tp-ban állandó tiszt. tárgya. A számos imameghallgatás és sírjánál történt csoda után IX. Gergely 1232. V. 30: a spoletói dómban sztté avatta, XII. Pius 1946. I. 16: egyhtanítóvá tette. - Különösen a szegények és a tévelygők pártfogója, de védősztjüknek tekintik az agyagmunkások, gyümölcskereskedők, porcelángyárosok, szobrászok, utazók is. Elveszett dolgok, jó kívánságok, szerencsés szülés, magtalanság ügyében, tengeri betegség, tengeri vihar, láz, marhavész ellen kérik oltalmát. Alig van r.k. tp. a világon, ahol ne lenne szobra v. képe. Népszerű alakjához legendák fűződnek. - Ü: jún. 13. - Ikgr. Fiatal. szakáll nélküli ferences szerz-ként ábrázolják. Attrib-ai: a kv. (Szentírás-szeretetének jeleként), liliom, kereszt, a gyermek Jézus (egy 14. sz. elb. szerint tanulás közben megjelent neki a gyermek Jézus). Néha a csodáira alapulnak attrib-ai: halak (az emberek nem hallgatták meg, de a halak fejüket a vízből kidugva hallgatták), szamár, monstrancia, kehely v. ostya (a szamár térdre ereszkedett az Euch. előtt), a kereszt fölirata. A késő kk. óta Itáliában, a 16. sz. óta egész Eu-ban karján a gyermek Jézussal, kezében liliommal ábrázolták. Barokk képeit sp., port. és D-amerikai ter-en különösen kedvelték. A kat. orsz-okban mind a fest-ben, mind a nyomtatott sztképeken ~ a legkedveltebb szentek egyike. Gyakran szerepel Assisi Szt Ferenccel v. Remete Szt Antallal. Csodatételeit a 13. sz-tól főként Itáliában ábrázolták: a halaknak szóló prédikációt, az Euch-csodát, a fösvény gazdag tört-ét, akinek szívét halálakor a pénze között találták, a beszélő csecsemő csodáját, aki tanúskodott házasságtöréssel vádolt anyja ártatlansága mellett, egy ifjú levágott lábának meggyógyítását. Csodái láthatók a padovai Szt Antal-baz. főoltárának relief sorozatán, melyet Donatello készített. A Szűzanya és a gyermek Jézus megjelenését festette meg J. de Ribera (Madrid), Murillo és A. Van Dyck.

- Mo-i tisztelete. IV. Béla családjának házioltárán 1253: az Árpád-ház sztjei mellett Szt Ferenccel együtt látható, de tiszt. hazánkban a kk-ban még nem élt; a 17. sz: balkáni és délném. közvetítéssel terjedt el. Tiszt-ére sztelt tp-ok és kpnák (az utóbbiak többsége pestisjárvány v. jószágvész utáni fogadalomból született): esztergomi egyhm: Szentantal (1666), Kékkő, Vásárút (1909), Bp-Pasarét (1935), Bp-Zugló (1946), Felsőhosszúfalú (kpna), Érsekújvár (kpna); - besztercebányai egyhm: Donoval (1825); - nyitrai egyhm: Bacskafalva; - egri egyhm: Eger (1688 és 1773, minorita), Demjén (1780), Gyöngyöspata (1922, kpna), Kálmánháza (1922, kpna), Tiszaszöllős (1929), Pátroha ((1934); - kassai egyhm: Kassa (1683), Bacskó (1731); - veszprémi egyhm: Alsóbogád, Badacsonyőrs, Balatonszemes, Berzence (1780, kpna), Devecser, Diska (kpna), Gice, Juta, Kisőrs, Nagykanizsa (1716), Nemesgulács, Raposka (kpna), Szentantalfa, Tótszentpál, Zalabér; - győri egyhm: Tétszentkút, Vértestolna (1759), Hánta (1828), Doborján; kpnák: Csorna, Dör, Győr, Egyházaskesző, Eszterháza (kastély), Kapuvár, Kóny, Kópháza, Kunsziget, Lébény, Magyarkimle, Nagycenk, Nagyhőflány, Pinkafő (1697), Rábatamási, Vág, Vitnyéd, Zsira; - szombathelyi egyhm: Szombathely (1560), Kerca, Strém; - székesfehérvári egyhm: Börgönd, Nagyhörcsök, Pusztaivám (1748), Pilisszántó (1759); kpnák: Csór, Pomáz, Torbágy; - pécsi egyhm: Szigetvár (1736), Hásságy (1763), Kölesd (1858), Ófalu (1904), Hőgyész, Bakonya (1807, kpna a szőlőhegyen); - váci egyhm: Ecser (1730), Felsővarsány; - kalocsai egyhm: Baja (1690), Óbecse (1905), Zenta (1910), Csantavér (1928); kpnák: Bács, Gádor (1765), Csonoplya (1878), Kerény: - csanádi egyhm: Arad (18. sz. közepe), Katalinfalva (1812), Nándorhely (1862), Balástya (1891), Szentiván (1908), Röszke (1913); - nagyváradi egyhm: Derecske (1742), Békéscsaba (1769), Újpalota (1824); - szatmári egyhm: Kaplony (1841); - erdélyi egyhm: Csíksomlyó (1674), Csíkcsicsó, Dés, Magyarhermány, Marosvásárhely (minorita), Strézakercisora, Újtusnád; - Moldvában: Bákó (1591). - További emlékei: Eger, Sopron, Székesfehérvár ferences, Bodajk kapuc. alapítású tp-aiban a szószéken barokk dombormű (~ a halaknak prédikál); Bp-Zugló tp-ában Kontuly Béla freskókompozíciója; az egri minorita tp-ban Reinel Márton mennyezetfreskója (1796); Németújvár oltára (1653), a szegedi Dóm tér kútszobra (1944, Erdey Dezső műve). 88-V.J.

Padovai Szt A. és a szegények kenyere. 2. kiad. Bp., 1897; 20. kiad. 1915. - Bohnert M(arián) András: Padovai Szt A. élete. Uo., 1898. - Haiczl Kálmán: Padovai Szt A. Esztergom, 1901. - Buday Aladár: Szt A. Toulonban és a szegények kenyere. Bp. (1902). - Özséb páter: Páduai Szt A. élete és imái. Uo., 1903. - Kubán Endre: Isten kedvencének, Páduai Szt A. nevezetes csodatettei... (Legendák) Uo., (1906). - Tamássy Atanáz: Páduai Szt A. élete. Uo., 1907. - ~ naptára. Összeáll. Ecsei Dénes. Bp., 1926-33. - Pálffy Erzsébet: Páduai Szt A. élete. Uo., 1929. - Tizenhárom kedd Páduai Szt A. tiszt-ére. Uo., 1930. - Tizenhárom imádság padovai Szt A-hoz. Uo., 1930. - Kilenced Padovai Szt A. tiszt-ére. Uo., 1930. - Molnár Arkangyal: Páduai Szt A. jellemrajza. Vác (1931). - Csodatevő Szt A., hallgass meg engem! Bp., 1931. - Diotallevi, Ferdinando: P. Szt A. tiszt-e. Oktató imakv. Uo., 1931. - Pál testvér (Sinka Ferenc Pál): Páduai Szt A. csodái. Esztergom, 1932. - Szt A., segíts! A ~ egyesületének kézikv-e. Pécs, 1932. - Schütz II:288. - Ötvenkét keddi ájtatosság ~ tiszt-ére. Bp., 1934. - Szt A. énekek a keddi ájtatosságra. S.a.r. Erős Alajos. Esztergom, 1936. - Páduai Szt A. élete és imái. Bp. (1937). - Szt A., segíts! Ájtatosság a kassai franciskánusoknál. Kassa, 1940. - Varga Lajos: Szt A. élete és csodatettei. Eger (1941). - Ájtatosság csodatevő Páduai Szt A. tiszt-ére. Csongrád, 1941. - Uaz. Vác, 1941. - Manns 1970:652. - BS I:156. - Bálint II: 288. - Sachs 1980:38.

Antal, Remete, Szt (Coma, Közép-Egyiptom, 250 k.-356): a remeteség atyja. - Jómódú családban született. 20. é. volt, amikor szülei meghaltak, s az evang. hatására eladta ingóságait, gondoskodott a húgáról, 300 holdnyi birtokát szétosztotta a szegények között és elhagyta a várost, hogy teljesen az imádságnak és a munkának éljen. Előbb egy szt remete közelébe költözött, később egészen egyedül élt. Mindjárt az első időkben kemény kísértéseket kellett kiállnia: az ördög sokat zaklatta, de ~ egyre keményebb vezekléssel verte vissza támadásait. Következő lakóhelye egy régi sírbolt volt, amelyről csak egyetlen barátja tudott. Megszakított minden emberi kapcsolatot és elvándorolt K felé, a Pispir-hg-be. Befalazta magát egy kastélyrom cellaszerű kis zugába, s 20 évet töltött itt elmélkedésben. Amikor az emberek rátaláltak, s egyre többen keresték föl tanácsért, cellája elvesztette magányos jellegét. Ekkor elhagyta celláját és gondjaikban segítette látogatóit. Körötte remetetelep, 2 monostor alakult ki: az egyik a Pispir-hg-ben, a másik a Nílus Ny-i oldalán. Így lett ~ az első társas remeteség, a kezdetleges formájú szerz. közösség „apátja”. 307: itt látogatta meg Szt Hilárion. 311: a Maximianus-féle keresztényüldözés idején bement Alexandriába, hogy szolgálatára legyen a híveknek és bátorítsa a hitvallókat. Az üldözés elmúltával elhagyta a várost és a K-thébai pusztába ment, mert túl sok kíváncsiskodó gyűlt köréje. Később egy karavánnal K felé indult, és 300 mf-nyire a Nílustól, Coltzumnál telepedett meg. Innen kelt útra, hogy meglátogassa Remete Szt Pált. A pispiri remeték nyomára akadtak, és újra köréje telepedtek. Halála előtt néhány hónappal újra Alexandriába ment, hogy szembeszálljon az →arianizmus követőivel. Két tanítványának megengedte, hogy utolsó napjaiban vele legyenek, de megparancsolta, hogy sírjáról senki ne tudjon. - Barátságban volt Szt Atanázzal, s mikor azt száműzték, leveleket írt érdekében Nagy Konstantinhoz. Életrajzát 365: Szt Atanáz írta meg. ~ ereklyéi a 11. sz: Fro-ba kerültek, ahol 1095: megalakult az →antoniták r-je. Az ördög feletti győzelmei és csodái miatt a kk. egyik legnépszerűbb sztje volt. - Ü: jan. 17. - Ikgr. A bizánci műv-ben a 8. sz-tól ismert képein ősz szakállú szerz. kv-vel. A 12. sz-tól az or. és a Ny-i műv-ben is feltűnik. Az antoniták alapítása után főként a betegek patrónusának tekintették és ábrázolták. A késő kk-ban gyakran antonita ruhában, kezében T alakú kereszttel (→antalkereszt) v. apáti bottal ábrázolták. - Attrib-ai: az ördögöket elriasztó kis harang, csengettyű T alakú boton, fáklya, erszény, láng, mankó, disznó, ördög a lábánál, a Remete Szt Pál temetésénél segédkező 2 oroszlán. Gyakran ábrázolták Szt Pálnál tett látogatását, s főleg a 15-16. sz: megkísértését (pl. H. Bosch). - Mo-i tiszt-ét az antoniták kórházaik révén (a betegek patrónusa volt) és a →pálosok terjesztették, de a ferences Padovai Szt Antal tiszt-e háttérbe szorította. Képciklusai szárnyas oltárokon: 1469: Bártfa, 1470: Szepeshely, 1500: Zólyomszászfalu, 1503: Szepesszombat, 1510: Szepesbéla, 1518: Szászbogács tp-ában. Gótikus faszobrai: 1460: Zalaszentgrót, 1480: Pozsony 1503: Szepesszombat (Szt Miklós-oltár), 1510: Dénesfafva, Nagyócsa (Szt Miklóssal), 1515: Malompatak (Margit vt., Kozma és Damján társaiként), 1520: Lőcse. ~ volt a lechnitzi karthauzi, majd kamalduli remeteség védősztje. Vazsec, Besztercebánya egyik hajdani (1475) kpnája; Bajmóc oltármestersége (1479). Hontszentantal és a zalai Szentantalfa névadója. Kpnája volt Csáktornyán. Kk. patrocíniumai 1524: Jernye, Roskovány Szepesbéla, Ordzovan, Jekelfalva, Gizlós. - Orbánc (→Szent Antal tüze), bőrkiütések, skorbut, pestis, járványok, kelések, fejfájás esetén hívják segítségül. A cukrászok, harangozók, haszonbérlők, hentesek, kesztyűsök, kosárfonók, mészárosok, munkások, porcelánkészítők, posztósok, sertéskereskedők, sírásók, takácsok, Mo-on az egri kefekötők patrónusa. 88

Schütz I:65. - LThK I:667. - BS I:106. - Bálint I:145. - Sachs 1980:37. - SZÉ 1984:42.

Antal (†1287. nov. 4.): megyéspüspök. - Egyhjogi dr., 1271-78: sasvári főesp., pozsonyi prép. az érs. kancellárja. IV. László 1272: a cseh kirságban teljesített követségéért egy Rába menti szg-et ajándékozott neki. 1272: zábrábi nagyprép. a MA-ban 1278. V. közepe-XI. 4: zágrábi mpp. Széke 1287-89: vsz. üres, utóda 1289: János. T.E.

Mendlik 1864:117. - Schem. Zagr. 1870:VI. (21.); XVI. (39.); 1917:XII. (17., †nov. 5.; fehérvári prép.) - Gams 1873:387. (21.) - Matković 1888:XL. (55.) (zágrábi nagyprép.) - Balics 1890:53. - Kollányi 1900:16. (a pozsonyi prép. s a zágrábi pp: azonossága nem bizonyítható) - Eubel I:537. - Kolarić 1995:81.

Antal, OFM (†1307 k.): megyéspüspök. - A MA-ban 1291-1307: csanádi mpp., 1298. III. 29-1299. VII. 5: alkancellár. 1300: a sztévben Rómában zarándokúton járt. Az Árpád-ház kihalását követő hatalmi harcban az Anjou-házzal szemben állók oldalán állt. A kalocsai érs-et elkísérte Fehérvárra, ahol megkoronázták Vencelt. ~ ezzel kegyvesztett lett VIII. Bonifác p-nál. Boccassini (Niccolo Boccasino) legátus az esztergomi érs. székbe ajánlotta, ám amikor XI. Benedek néven p. lett, szembefordult ~lal. 1305. XII. 6: ~ a veszprémi pp-kel együtt az V. Kelemen jelöltjével szembenálló Ottó alsóbajorországi hg-et koronázta meg, akinek 1306. IV. 10: kancellárja volt. V. Kelemen 1307. VIII. 10: Ottó megkoronázásáért Rómába idéztette. Az első m. ferences pp. - Utóda 1307. IX: Benedek. 88

Mendlik 1864:94. (1290-1306: pp.) - Gams 1873:370. (1290-1306: pp.) - Borovszky I:352. - Eubel I:186. (1290: pp.) - Szt Ferenc 1926:453. (1290: pp.) - Schem. Csan. 1980:17. (17.) (1298-1307: pp.) - Bodor 1984:42. (24.)

Antal (14-15. sz.): püspök. - 1423: nándorfehérvári pp. Pecsétje 1431-ből maradt fenn. Utóda 1427: Miklós, Ábrahám fia. 88

Gams 1873:396. (6.) - Eubel I:355. (10.) - Szt Ferenc 1926:471. (ferences?) - Bodor 1984:57. (72.)

Antal, OSB (†Kolozsmonostor, 1451): kolozsmonostori apát (1424/25-1451). - Korábban vsz. a kir. kpnában működött. Apátsága birtokainak és jogainak visszaszerzésén munkálkodott; kérésére Zsigmond kir. átíratta és megerősítette Nagy Lajos 1370: és saját 1412: kelt. okl-ét a korábbi apátok birtokelidegenítéseinek érvénytelenítéséről. Számba vétette és rendeztette a monostor iratanyagát. Elkészíttette Erdély legrégibb levtárjegyzékét és kegytárgyleltárát. Hosszasan pereskedett Lépes György erdélyi pp-kel, a pelsőczi Bebekekkel, Csáki László erdélyi vajdával, a Bánffyakkal és más nemesi családokkal. Kolozsvár városával állandóan perben állt. Ez 1437: a bábolnai fölkelés idején fegyveres összeütközéshez vezetett. Jelentősen gyarapította a konvent vagyonát. A birtokain épült egyh-akban szigorú rendtartást vezetett be, és anyagilag támogatta a felügyelete alatti egyhközs-eket. 1451: p. küldött az erdélyi kápt. és prép-ja között kirobbant ellentétek elsimításában. Tökéletesítette a konvent hiteleshelyi munkáját: korától lett rendszeres az iratmegőrzés és a registrumvezetés. V.S.

Jakó I:49.

új

Antal András (Gyimesbükk, Csík vm., 1944. nov. 23.-): magyar lelkész Amerikában. - A gyulafehérvári R.K. Liceumi Szemináriumban 1962: éretts. A teol-t Gyulafehérvárt végezte, 1968: itt sztelték pappá. Zetelakán (Hargita m.) kp., 1970: Fenyéden, 1981: Székelyszentkirályon plnos. - Részben a rum. Securitate zaklatásai elől, részben az emigráns m-ok szolgálatára 1988. I: Clevelandbe (Oh., USA) emigrált. A clevelandi pp. IV: az Árpádházi Szt Erzsébet egyhközs. plnosává nevezte ki. - ~ életre keltette a már bezárásra ítélt tp-ot. Az egyhk. 1992: ülte alapításának 100. évford-ját. s.k.

Antal Áron (Csíkdánfalva, 1881. okt. 20.- Csíktapolca, 1966. ápr. 28.): tanár, történetíró, író. - A középisk-t Csíksomlyón, az egy-et Bpen és Kolozsvárt végezte, ahol 1908: m-lat. szakos tanári okl-et szerzett. 1907: Székelyudvarhelyt h. tanár, 1908: Csíksomlyón, 1920: Brassóban, Kézdivásárhelyen, Csíkszeredán tanár. Földolgozta a moldvai csángó-magyar egyhközs-eket meglátogató →Imets Fülöp Jákó örökségét, tanulm-okat közölt Csík vm. múltjáról. Elb-eiben népmesei alakok szerepelnek, ~nál jelent meg először a székely Úz Bence, akiről Nyírő József nagyhatású regényalakját mintázta. Az →Erdélyi Katolikus Akadémia tagja. - M: A török diák. Kolozsvár, 1926. - Köderdő mellől. Uo., 1927. B.Gy.

Gulyás I:634.

Antal Árpád (Nyújtód, Háromszék m., 1925. júl. 24.-): irodalomtörténész, egyetemi tanár. - Kézdivásárhelyen 1944: éretts., a kolozsvári Bolyai Tudegy-en 1948: m. nyelv- és irod. szakos okl. szerzett. Uo. tanárs., adjunktus, előadó tanár, egy ideig a reformkor, ill. a 19. sz. m. irod. tanszék vez. - M: Szentiványi Mihály. Monográfia. Bukarest, 1958. - Bev. a m. fil-ba. Egy. jegyz. Balogh Dezsővel. Kolozsvár, 1962. - Kriza János. Faragó Józseffel és Szabó T. Attilával. Bukarest, 1965. - Arany és Petőfi levelezése. Uo., 1973. - M. irod. a liceumok II. éve és Irod. szöveggyűjt. az ált. isk-k X. o-a számára. Kócziány Lászlóval. A m. irod. a reformkorban és 1848-49-ben. Uo., 1979. - György Lajos életműve. Kolozsvár, 1992. - A Nyelv- és Irod-tud. Közlem. (Kolozsvár) szerk. biz. tagja. B.Gy.

ItK 1959:3/4. sz. (Somogyi Sándor: A. Á. Szentiványi Mihály) - Korunk 1965:6. sz. (Benkő Samu: Kriza tanulm-ok) - RMIL I:63.

Antal Erzsébet (1823. okt. 23.-1876 u.): Bernecker Mátyás (1843-49), majd Korrentsch Márk (1850. II. 20-1868. II. 5.) felesége. Férjei után harangöntő műhely tulajdonosa Egerben. P.P.

Antal János, SDB (Csősz, Veszprém vm., 1892. szept. 10.-Piossasco, Olo., 1967. máj. 1.): tartományfőnök. - 1906 tavaszán került a CMI-be. 1910. IX. 29: tett fog-at. Fil-t Ivreában tanult, 1913: Carabanchel Alto (Madrid) házába küldték, elvégezte a teol-t, 1919. VI. 15: pappá szent. 1920: hazatért, Nyergesújfalun tanulm. felügyelő, 1921: Péliföldszentkereszten, 1922: az óbudai Szt Alajos-házban ig. 1924: nyitotta meg a rákospalotai →Clarisseumot, s alapította a →Don Bosco Nyomdát. 1931: tart. gondnok, 1933: tartfőn., 10 házat alapított, a nyergesújfalui gimn-ot államilag elismertté fejlesztette, s megalapította a r. teol. főisk-t. Mo-on megtelepítette a →Segítő Szűz Mária Leányai Társaságot. 1944: a ném. megszállás alatt A. Rotta nunciussal együtt mentette a zsidókat, ezért nnegkínozták és bebörtönözték, a p. nuncius közbenjárására szabadult. 1948: elöljárói Torinóba hívták, ahonnan nem tért haza. 1952. VIII. 1: a XVII. egy. kápt-on a kongr. lelki ig-jává választották. A köv. kápt. megerősítette hiv-ában. 1955: Ecuadorban tartfőn. 1965: visszavonult, és Cumianában, majd a róm. Sacro Cuore-baz-ban volt gyóntató. Betegségének idejét Piossascóban töltötte. Ed.I.

M. Kurír 1967:V. - Hetényi Varga 1985:504.

Antal József (Tekerőpatak, Csík vm., 1909. dec. 10.-): plébános. - A gimn-ot Gyergyószentmiklóson, a teolt-t Gyulafehérvárt végezte. 1934. VI. 29: pappá szent. Nagykászonban káplán, 1936: Gyulafehérvárt zárdalelkész, 1938: Brassó-Bolonyán káplán, kihelyezett lelkész. 1944. IX. 9-1945. III. 30: a brassói gyűjtőtábor foglya. 1946: Csíkszeredában plnos. 1949. II. 26-IX. 29: a kolozsvári katonai börtönben, ill. Csíkszeredában a Securitate pincéjében tartották fogva rendszerellenesnek minősített írásai miatt. 1951: esperes. 1953: Szentágotán kényszerlakhelyes plnosh. 1955: visszakerült Csíkszeredába. 1979: főesp, 1980: a brassói nyugdíjas papok otthonába költözött. - M: Engedjétek hozzám őket. Brassó, 1939. - Szerk. 1948: Csíkszeredában az Egyházközségi Apostol kiadványait. K.P.

Antal Regináld, OFM (Hadikfalva, Bukovina, 1919. márc. 8.-): ferences testvér, nyomdász. - 1939. III. 23: lépett a r-be. Kolozsvárt tanulta a nyomdászatot. 1941-43: frontkatona. 1943: novícius. A háború elől menekülve fogságba esett. 1946: nyomdász. 1968: kivándorolt, Youngstownban (Ohio, USA) a Szt István kusztódia nyomdásza, 1988-92: tanácsos. K.P.

---

Antal András (Gyimesbükk, Csík vm., 1944. nov. 23.–): magyar lelkész Amerikában. – A gyulafehérvári R.K. Líceumi Szemináriumban 1962: éretts. A teol-t Gyulafehérvárt végezte, ahol 1968: pappá szentelték. Zetelakán (Hargita m.) kp., 1970: Fenyéden, 1981: Székelyszentkirályon plnos. – Részben a rum. Securitate zaklatásai elől, részben az emigráns m-ok szolgálatára 1988. I: Clevelandbe (Oh., USA) emigrált. A clevelandi pp. IV: az Árpádházi Szt Erzsébet egyhközs. plnosává nevezte ki. – ~ életre keltette a már bezárásra ítélt tp-ot. Az egyhközs. 1992: ülte alapításának 100. évford-ját. s.k.

Antal Anna, szatmári; Bráz Jánosné (Bp., 188?.–Kispest, 1944 után): árvaházlapító. – Keresk. isk. éretts. után férjhez ment, férje Lőcsén állampénztári ellenőr (1928: kom.főtan.) 1913–: Kispesten éltek, ahol 1917: megalapította a Szt Alajos Egyes-et, melynek segítségével, annak elnökeként hadiárvák számára létesítette az 1924. karácsonyán megnyitott kispesti Szt Alajos Fiúotthont. 1930: az árvaház 76 hadiárva és elhagyott 6–18 gyermek számára adott otthont, akikekt a mariánusok gondoztak. 1920: Kispesten az elszakított ter-ekről menekültek segélyezésére szegénygondozó Szociális Biz-ot alapított, melyeket külf. segélyszervezetekkel (pl. Hilfe für Ungarn, Pedlov kapitány, stb.) eredményes kapcsolatot tartottak. Kispest város gyermekvédelmi és szociális megbízottja, 1923?–44: a M. Vöröskereszt Egylet Ifj. oszt. tagja. 88

Bozzay 1931:189. Arck. – MTC 1929:435., 1944:697.

Antal, Daniel, Szt, SJ (Dieppe, Normandia, 1601. máj. 27.–1648. júl. 4.): misszionárius, a →kanadai vértanúk egyike. – Kétéves fil. és jogi tanulm-ok után, 1621: Rouenban lépett a r-be. Clermont-ban és Párizsban tanulta a teol-t, felszentelése után 1630: Eu-ben tanított. 1632: a huron misszió tagjaként Kanadába indult. A fr-k lelkipásztora, 1633: Brébeuf (Szt) János kísérőjeként az indiánok közé ment. Ihonitiriában telepedtek meg, s ~ főként a gyermekekkel foglalkozott. Megzenésítette nekik a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a Tízparancsolatot, s a gyermekek ezt énekelték a kpnában, de játék közben is. Annyira közel került a gyermekekhez, hogy a leendő rézbőrű szeminaristák számára 1636: Quebecben nyitott isk. nevelője lett. 1638: visszatért a misszióba, előbb Ossossanéba, majd egy másik faluba, melyet éppen mise után irokéz támadás ért. ~ megkeresztelte a katekumenokat, ált. feloldozást adott, és fegyvertelenül a támadók elé ment, akik végeztek vele és a falu majd minden lakójával. – 1925: b-gá, 1930: sztté avatták. Ü: okt. 19. **

SzÉ 1984:707.

Antal, Pecserszkij, Szt (Ljubecs, Oroszország, 983.–Kijev mellett, 1073. júl. 10.): az orosz szerzetesség atyja. – Családjában Antipának hívták, gyermekkorától vonzódott a magányos, szemlélődő élethez. A szülőföldjén élő vándor szerzetesek tanítványa lett, de igazi hivatását akkor találta meg, amikor elzarándokolt az →Athosz-hegyre. 1028 k. belépett az Eszfigmenon-ktorba, és az Antal nevet kapta. – Nagy buzgósággal szentelte magát az imádságnak és az aszketikus gyakorlatoknak. Igumenje, Theotisztosz „angyalhoz hasonlónak” látta, és apostolként küldte vissza Oroszo-ba, mondván: „Legyen veled a szent hegy áldása, mert általad sok szerzetes támad majd.” – ~ Kijev közelében, a Dnyeper folyó magas löszpartjába a saját kezével vájt magának barlangot. Ebből lett a →barlangkolostor, oroszul ‘pecserszkij monasztür’, innen Antal mellékneve is. ~ megkezdte remeteéletét: imádkozott, vezekelt és virrasztott, hogy meghallja Isten szavát és legyőzze a test kísértéseit. A nép azonban hamarosan fölfedezte, és zarándokolni kezdtek hozzá minden rendű és rangú emberek, hogy kikérjék a tanácsát. Fiatalok is fordultak hozzá, hogy tanítsa őket is a szerzetesi életre. Közéjük tartozott Nikon, aki már pap volt, továbbá Barlaam és Teodóz. – A körülötte zsibongó sokaságot Antal nem sokáig viselte. Miután átadta a fiataloknak az alapvető lelki tudást, Barlaamot megtette igumennek, maga pedig visszavonult ismét a magányba. Tanácsait azonban továbbra is változatlanul mindenki kereste, s emiatt kegyvesztett lett a terület fejedelme, Iszjaszláv herceg előtt. Mivel a herceg azt hitte, hogy Antal tanácsaival az ellenfelét támogatja, Csernyikovba menekült, ahol egy újabb kolostort alapított. Halála előtt azonban visszatérhetett eredeti cellájába. Ü.: júl. 10. **

SzÉ 2009. I:1233.

Antal Károly (Bp., 1909. jún. 23.–Bp., 1994. máj. 26.): szobrász. – A polg. isk. után 1925–27: az Iparműv. Isk. díszítőszobrászatot tanult, 1928–34: a Képzőműv. Főisk. Szentgyörgyi István (1881–1938) növendéke. 1931: „Női fej" c. szobrával elnyerte a Ballo Ede díjat; 1945-ig állandó kiállítója volt a Műcsarnoknak és a Nemz. Szalonnak, részt vett a Műterem, a M. Jövő Szöv., a Társad. Egyesületek Szövetségében rendezett kiállításán. 1933: a Kalapos nő, és egy fejszobrát a Szépműv. Múz. vásárolta meg. 1934/35: Rómában áll. ösztöndíjas. 1935-től a Százados úti művésztelepen élt és dolgozott. 1935–44: a rendszeresen kiállító 8 festő 8 szobrász csoportosulás tagja, 1935: a Három Mária c. kompozíciójáért a Ferenczy István szobrászi díjat, 1936: Szt Lászó szobrával a Szfőv. díját, 1937: a Képzőműv. Főisk. évi kiállításán az Ülő női akt a Főiskola kitüntető érmét, majd az Aldobrandini vatikáni ösztöndíjat kapta. – A róm. nemzetk. Egyházműv. kiállításon B. Mussolini (1883–1945) Szt Péter feje c. szobrát vásárolta meg, mely a róm. Arte Moderna tulajdonában került. Velencében állította ki Szt Ferenc, Szt László bronzszobrát, s a Két női fej és Szt Ferenc mellszobrát, az áll. ill. a főv. vásárolta meg. 1937: a párizsi világkiállításon Szt Péter szobráért ezüstérmet kapott. 1952: Helsinki szellemi olimpia kitüntetettje; Firenzei és New York-i magángyűjteményeket is diszít egy-egy szobra (Terakotta női fej, „Mária figura"). Bp. szfőv. megbízásából a Boroszló (Breslau, 1945–: Wroclaw) városának ajándékozott I. (Hunyadi) Mátyás kir. (ur. 1458–90) mellszobrának készítője. 1937: a fölállították Julianus barát emlékművét (Halászbástya É-i részén; az évi Ferenc József díjat kapta) és Szt Gellért szobrát. 1938: a Szt István év alkalmával elnyerte az esztergomi Szt István koronázása dombormű elkészítésére a megbízást (e művéért a Szt István kiállításon ppi díjat kapott). 1940: Szt László márványszobra (X. ker. Kőbányán) a plébtp előtt állt. Az 1941-ben a Nemzeti Szalonban tartott egyházművészeti kiállításon hat apostolszobra volt látható, amelyeket kőbe faragva 1963: állítottak fel a pécsi szegyh-ra. 1941: készített Jézus Szíve, Szt József és Pietà szobra a bp-i Rózsafüzér királynője tp-ba került. Az 1942-es szovjet légitámadás emlékét őrzi 1943–: a városmajori Jézus Szíve plébtp melletti Szűz Mária-szobor. A Szt Rókus-tp számára 1948: Madonna és Szt Antal szobrot és a keresztúti stációkat készített. A Belvárosi Nagyboldogasszony plébtp új főoltárára 1957: két domborművet mintázott. Ő készítette a zuglói Rózsafüzér kirnője domonkos tp. két mellékoltárát. 1967: a székesfehérvári Szt István-bazilika homlokzatára Szt László, 1975: a tabáni Alexandriai Szt Katalin tp előtti kőkereszt elé Szűz Mária szobrot faragott. –Épületplasztikai, restaurálási megbízatásokat végzett, részt vett az Operaház szobordíszeinek elkészítésében. – Köztéri művei: 1937: Gellért és Julianus barát (bronz, 1976, Bp., I. ker., Halászbástya, majd Hilton Szállóba áthelyezve) – 1938: Szt István megkoronázása (dombormű, mészkő, Esztergom vár); Szűz Mária (kőszobor, Bp., XII. ker., Városmajori tp. mögött) – 1940: I. (Szt) László (szobor, ruskicai márvány, Bp. X. ker., Pataky tér); 12 apostol (1940-1963, Pécs, Székegyh. oromzatán) – 1945: Szovjet hősi emlékmű (mészkő, Bp. XI. ker., Szt. Gellért tér, lebontva); Szovjet hősi emlékmű (mészkő, bronz, 1945, Bp. V. ker., Szabadság tér); Könyves Kálmán (Ezredéves emlékmű, dombormű, bronz, 1945 után, Bp. XIV. ker., Hősök tere) – 1955: Birkózók (alumínium, Bp. XIV. ker., Népstadion) – 1956: Építészet (dombormű, mészkő, 1956, Bp. XIII. ker., Máglya köz); Női figura (szobor, bronz, Miskolc, Albert-telep, Hunyadi János Művelődési Ház) – 1957: Tavasz (dombormű, bronz, Bp. VII. ker., Royal Szálló); Bokszoló (kő, Almásfüzitő, Sportpálya) – 1958: Vízhordó szamár - Csacsi korsókkal (alumínium, Bp. X. ker., Üllői út 136. előtt) – 1960: Lantos nő (plasztika, alumínium, Operettszính., Bp. VI. ker., Nagymező u. 17.); Csacsi (bronz, Bp. III. ker., Solymár u. 12., óvoda); Vadorzó (bronz, Bp. II. ker., Törökvészi út 67-69., iskolakert) – 1961: Melpomené (mészkő, Debrecen, Csokonai Szính. homlokzat); Női akt (kútszobor, márvány, Szeged, Szegedi Orvostud. Egy.); Csajkovszkij és Moniuszkó (Bp. VI. ker., Operaház) – 1966: fjúság (plasztika, alumínium, Gödöllő, Agrártud. Egy. Koll.); Jókai Mór (szobor, mészkő, Kazincbarcika, Jókai tér) – 1967. Kandó Kálmán (szobor, mészkő, Miskolc, Tiszai pu. előtt) – 1968: Kőrösi Csoma Sándor (szobor, bronz, Pécs, Kőrösi Csoma – Dandár u.) – 1969: Felszabadulási emlékmű (szobor, mészkő, Csanádpalota, Fő tér); Táncsics Mihály (portrészobor, mészkő, Orosháza, Táncsics Múz. Gimn.) – 1970: Berzsenyi Dániel (mellszobor, mészkő, Egyházashetye, Berzsenyi Múz.) – 1971: Eötvös-emlékoszlop (kő, Sághegy); Vasúti centenáriumi emlékmű (bazaltkő, Celldömölk) – 1972: Szarvas (plasztika, bronz, Nagymáté, Vadászház) – 1973: Életfa (dombormű, diófa, Jánosháza, Házasságkötő terem) – 1974: Kisfaludy Károly (mellszobor, süttői mészkő, Tét, Kisfaludy Emlékház) – 1975: Auguszta tehén (szobor, bronz, Martonvásár, MTA Mezőgazd. Kutatóint.); Felszabadulási emlékkő (Celldömölk) – 1976: Állatfigurák - Brémai muzsikusok (plasztika, bolgár mészkő, Nagykanizsa, Attila u., óvoda) – 1979: Thököly Imre (mellszobor, süttői mészkő, Vaja, Vay Ádám Múz. parkja); Sághegyi Vénusz (Celldömölk, lakótelep) – 1983: Lovag és heroldja (kő, Bp. I. ker., Vár - Fehérvári rondella) – 1984: Kőrösi Csoma Sándor (portré, mészkő, Érd, M. Földrajzi Gyűjtem.) – 1988: Kisfaludy Károly (mellszobor, bronz, Győr, Kisfaludy Szính.) – Egyéni kiállításai: 1973: Kemenesaljai Művelődési Közp. (Celldömölk), 1979: Műcsarnok (Bp.), 1985: Városi Kvtár (Érd) 88

Orsz. Iparműv. Isk. évkve 1880–1930. 1930:81. – Műv. lex. 1935. I:43.; 1981. I:77. – Karczag 1940. II:110. – Nemz. Újs. 1942. VIII. 15. (Radocsay Dénes: A pécsi apostolok) – Szépműv. 1944:237. (Dombi József: ~) – Szabad Műv. 1950: 131. [(székely): Augusztusi kiáll.] – Bíró 1955:591. (279., 287., 379.) – Gádor Endre: Bp. szobrai, Bp., 1955. – Bánóczi Zsuzsa közl.