Magyar Katolikus Lexikon > A > antalkereszt


antalkereszt, egyiptomi kereszt, taukereszt (lat. crux commissa): T alakú kereszt, melynek függőleges szára csak a vízszintes szárig terjed. Nevét az egyiptomi Remete Szt Antalról, ill. a menekülést hozó héber tau jelről kapta, mely iratokat hitelesítő aláírás és a nap erejének jelképe volt. Ez 9,4: a megváltás, a kiválasztottak ismertetőjegye, a gör-róm. világban egyszerre jelezte az életet és a halált. Korai példája kb. a 3. sz: egy drágakövön (karneol) látható. A ker. műv-ben a latrokat gyakran ~en ábrázolták, ezzel is megkülönböztetve őket a →latin kereszten függő Krisztustól. A korai kk-tól a nép az ~et gyakran →amulettként használta. - Remete Szt Antal attrib-a, s az ő szellemében alapított r-ek (→antoniták, →Szent Antal lovagrend) jelvénye. Változatai a →füles kereszt és a →mankós kereszt. **